Mostanában egyre többet hallani a tudatos jelenlétről, a mindfulnessről, illetve természetesen arról is, hogy a minőségi idő – minden kapcsolat tekintetében – mennyivel fontosabb, mint az együtt töltött idő mennyisége. Ez a kettő pedig összefügg.
Szerző: Juhász Ágnes life- és karriercoach
Mit is jelent az, hogy a jelenben lenni? Mégis hol máshol lennénk?! – kérdezhetnénk. Pedig valójában nem mindig vagyunk jelen, és ez hátrányokkal jár.
Múltban, jövőben, máshol
Lehetünk a múltban a következtetéseinkkel, ítéleteinkkel. Például: „Amikor a múltkor nem aludt el szoptatás közben, akkor utána egy órán át ordított, most biztosan megint ez lesz” – és már el is fog minket a pánik.
A múlt ugyanakkor tudat alatt is tud „kísérteni”. Az agyunk a veszélyekre fókuszál, ha észlel valamit, ami nagyon hasonlít egy tudatosan akár már régen elfelejtett, fenyegető emlékhez, képes riadót fújni, aktivál egy sémát. Ezáltal – sokszor teljesen feleslegesen – beindul a negatív spirál. Ha fülön csípjük magunkat, hogy épp ez játszódik le bennünk, akkor érdemes tudatosítanunk, hogy ez most nem ugyanaz az ember, vagy legalábbis nem ugyanaz a helyzet, ezért egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy kellene reagálnunk rá.
Jajj, mi lesz…?
Vegyük most a harmadik igeidőt: a jövőt. Nagyon a jövőben vagyunk, amikor állandóan azon aggódunk, hogy majd mi minden történhet, mi lehet, akkor is, ha aktuálisan egyébként semmiféle egyértelmű tény nem vetíti előre, hogy a rettegett helyzet bekövetkezne. Lássuk be, kezdő anyukaként szinte mindenki hajlamos arra, hogy paramamivá váljon, és ezen a hajlamon az esetleges kialvatlanság, bezártság sem segít. Ilyenkor nagyon jó, ha van a környezetünkben valaki, aki reálisan látja a dolgokat és képes minket megnyugtatni, illetve támogat abban, hogy időnként kipihenjük magunkat, kimozduljunk, feltöltődjünk.
Mindezen túl, ha nem vagyunk is épp időutazók, előfordulhat, hogy fejben nagyon máshol járunk. Valami nagyon leköti a gondolatainkat, esetleg gyakran nyomkodjuk a telefonunkat – menekülve, na jó: csak kiszakadva a jelenvalóságból –, vagy valamiféle fontos kérdésünkre keressük vadul a választ a neten, és már minden fórumválaszait kívülről fújjuk. Igen, mindez elég gyakran megtörténhet velünk. Na de hogyan jöhetünk vissza a jelenbe?
Megérkezés a jelenbe
Első lépésként érdemes segítségül hívnunk vagy egy rendkívül egyszerű légzőgyakorlatot vagy valamilyen mindfulness technikát. Például akár csak 1-2 percig figyeljük a légzésünket, azt a testérzetet, ahogyan beáramlik tüdőnkbe a hűvösebb, tiszta levegő, majd ahogyan az orrunkon keresztül kiáramlik a felmelegedett, elhasznált levegő. Számolhatjuk is, fokozatosan tudatosan lelassíthatjuk légzésünk ritmusát.
Segíthet az is, ha körülnézünk, és mindent aprólékosan megfigyelünk, ami körülvesz, minél több érzékszervünket bekapcsolva. Mi mindent látunk, hallunk, tapintunk, milyen szagokat, illatokat vagy ízeket érzünk?
Ha sikerült megérkeznünk a jelenbe, akkor nézzünk rá az aktuális szituációra ezzel az alapos megfigyelő attitűddel. Mi történik valójában itt és most? Kicsit próbáljunk meg kívülről, objektíven szemlélődni, elemezni.
Nekünk kell az ő sírásait kitanulnunk, hogy egy idő után meg tudjuk azokat különböztetni és a jelzéseit megértve jól reagálhassunk mindenkori, valódi igényeire. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez a legfontosabb az ősbizalom kialakulásában. Emiatt lesz később képes bízni gyermekünk a világban és saját magában, ami hatalmas kincs, talán a legértékesebb útravaló, amit egy szülő adhat.
A cikk szerzője Juhász Ágnes Life- és karrier coach, femmefactory.hu
