Új élet születéséről mindig szívesen adunk hírt, akkor pedig különösen boldogok vagyunk, ha ilyen csodálatos történetet oszthatunk meg olvasóinkkal. Címlaptervező grafikusunk, Szántó Míra Judit október végén szülte meg harmadik kisbabáját, otthon. A vele készített interjú azért is különleges, mert nem csak ő mesél az élményeiről, hanem férje, Zsolt is megosztja velünk a baba érkezését övező érzéseit, tapasztalatait.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Míra évek óta vágyott még egy kisbabára. Zsolt azonban két gyermekkel is kereknek érezte a családjukat, aggódott, hogy a világ jelenlegi helyzetében szabad-e gyermeket vállalni, és egyáltalán, a család belső dinamikája elbír-e még egy kisbabát. Míra szerette volna, hogy a gyermek egy őt teljes szívvel váró családba érkezhessen meg. Végül egy őszinte beszélgetés – melynek során mindenki kifejezhette legmélyebb félelmeit – segített előkészíteni a baba fogantatását…
Míra: „Türelem-baba: így neveztem magamban Jankát, hiszen már a várandósság előtt erre tanított engem. Fogantatása után sokáig nem mertem őt önfeledten ünnepelni, érzékennyé váltam és félelmek bujkáltak bennem, mintha átvettem volna Zsolt aggályait, de éreztem, hogy ennek is helye van, megengedtem magamnak, hogy mindezt megélhessem. Már a várandósság felénél tartottunk, amikor lassan, finoman átadtam magam a babavárás örömének. Sokat segített, hogy mindeközben láttam Zsolton, hogy milyen magabiztossá vált, és hogy eltökélten áll a választásunk mellett.”
Zsolt: „A második babánk már itthon született, és most is erre készültünk. Az első alkalommal számomra kellett egy kis idő, hogy elfogadjam a feleségem döntését, végül az a felismerés segített, hogy nem én szülök, hanem Míra. Az én feladatom, hogy a döntésében támogassam őt. Úgy gondolom, nemcsak a leendő anya, de a leendő apa is részese a várandósságnak, ezért fontosnak tartom, hogy a férjek merjenek beszélni, kérdezni. Persze gyakran előfordul, hogy semmi nem úgy történik, ahogyan készülünk rá…”
Míra: „Bár a harmadik várandósságom alatt én is szorongóbb lettem, a vége felé kissé türelmetlen, igyekeztem kidolgozni magamból ezeket az érzéseket. Festettem, meditációkat gyakoroltam, mert tudom, mennyire fontos, hogy az ember bízzon a testében, bízzon a sorsában. Amikor vajúdni kezdtem, két napig intenzív jóslófájásaim voltak. Annyira nem erősek, hogy megnyugodjak: itt a szülés ideje, de annyira igen, hogy rendszeresen ébredjek éjszakánként. Nappal rendszertelenné, erőtlenebbé váltak a fájások, és lelkileg megviselt, hogy úgy láttam, nem haladunk. Aggódtam, hogy kifárad a testem.
A harmadik este éreztem, hogy ez már több a jóslófájásnál: hívtuk az egyik bábát, aki telefonon beszéltetett, a hangomból ítélte meg, hol tart a folyamat. Azt kérte, igyekezzünk visszaaludni a fájás szüneteiben, és ha változás van, jelentkezzünk. Reggel 6-kor érkeztek meg a bábák, és otthonosan berendezkedtek nálunk: Zsolt kávét főzött nekik, vitt takarót, hogy tudjanak pihenni: mintha hazaérkeztek volna hozzánk…”
Zsolt: „Úgy gondoltam, minden rendben halad. A bábák nem siettettek, és nem akarták az irányításuk alá vonni a vajúdás folyamatát. A szülés során a »most«-ban kell lennie az anyának, amikor csak magára és születendő babájára figyel. Ilyenkor olyanná válik, mint a benne élő lélek. Míra egyszerre lett erős amazon és védtelen gyermek, akinek biztonságra, olykor pátyolgatásra is szüksége van, hogy a saját erejét megélhesse.”
Míra: „És én maximálisan megkaptam ezt a biztonságot, ha bennem éppen elfogyott a bizalom és a türelem! Zsolt és a bábák tudtak inspirálni, amiért végtelenül hálás vagyok. Ha kértem, a bábák mellém kuporodtak, szóval, érintéssel támogattak, de legfőképpen jelen voltak. Zsolt ölelésében, meditatív állapotban másfél óra alatt eljutottunk a 4 centiről majdnem a 10 cm-es tágulásig.
Végül guggoló pózban hoztam világra Jankát, miközben Zsolt hátulról, a két fiatal bába kétoldalról támogatott, az idősebb bába pedig előttem guggolva várta Jankát, hogy amint kibújik, a mellkasomra fordítsa. Miután felálltam és ágyba feküdtem, a picivel két gyönyörű órán át pihentünk bőrkontaktusban. Ezután érkezett meg a két nagyobb gyermekünk, és csak ekkor vágtuk el a köldökzsinórt. Janka az első pillanattól kezdve szopizik, szépen gyarapodik. Öröm látni, ahogy mindenki megérkezni látszik az új kis »nagy« családunkba, mely így lett teljes –békésen, boldogan, együtt, szeretetben. Immár Jankával.”
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
