Fiú vagy lány?

Életünk számtalan területén van választásunk, manapság arról is elég eredményesen szoktunk dönteni, hogy mikor nem szeretnénk gyermeket, és többnyire arról is, hogy mikor igen. A gyermekünk nemét azonban nemigen befolyásolhatjuk. Pedig sokaknak van kimondott vagy kimondatlan elvárásuk, vágyuk születendő gyermekük nemét illetően.

 Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember

Ha nem csupán az egyes családok szintjén, a magunk vágyait tekintve nézünk rá a „fiú vagy lány?” kérdésre, hanem jóval messzebbről, evolúciós oldalról is, akkor sok érdekes dolgot találunk, amelyek talán megerősíthetnek abban, hogy jobb ezt a kérdést a bölcs természetre bízni. Jó szívvel és bizalommal elfogadni, hogy nem mi diktálunk, nem mi döntünk. A természet valahogyan – nagyban – mindig jól sáfárkodik a nemek arányával és kiegyenlíti azokat.

Egy kis evolúció

Számos kutatás készült a témában az elmúlt évszázadokban, íme néhány kiragadott érdekesség:

1. A szegény családokban gyakrabban születik lány, mint fiú. Ennek több is oka lehet, egy, melyet az állatvilágban tapasztaltak is alátámasztanak – több farmon is végeztek kísérletet azzal, hogy változtatták az étel minőségét, mennyiségét. Amikor kevesebb az élelem „kifizetődőbb” lányt szülni, mivel kisebb termetű, kevesebbet eszik és jobb eséllyel éri el a felnőtt kort és szül maga is. (Rosenfeld és Roberts, 2004.) Míg egy alultáplált, kisebb termetű fiú, rosszabb helyzetben van, ha fel kell venni a versenyt az erősebb, nagyobb férfi társakkal. Afrikai nőknél is vizsgálták ezt a kérdést és hasonló tendenciát tapasztaltak: az alultáplált, kistermetű nők utódainak fiú-lány aránya megegyezett (100:100), míg a jobban táplált, nagyobb testű nők esetében 25%-kal több fiú született.(125:100) (Andersson és Bergström, 1998.).
2. A domináns anya teóriája (Valerie Grant nevéhez fűződik): az erősebb, rámenősebb természetű nők gyakrabban szülnek fiút. (Grant és Yang, 2003.). Ezt a jelenséget a magasabb tesztoszteron-szinttel magyarázzák. A tesztoszteron-hormon a legfontosabb férfi hormon, mely a nőkben is található, minimális mennyiségben. Férfias foglalkozásokat űző nőket vizsgálva is megerősítést nyert a teória, az ő kisbabáik nemének aránya 130:100 (fiú:lány) (Bernstein, 1954.).
3. Persze a férfiak biológiai jellemzői is nyomnak a latban: az erősebb, magasabb férfiaknak gyakrabban születik fiúgyermekük (Kanazawa, 2005.) – ez szintén a tesztoszteron-szinttel van összefüggésben. És ahol a dominancia kiugró jelentőségű: mind a királyi családokban, mind az amerikai elnököknél az átlagnál jóval több fiúgyermek születik. (Coney és Mackey 1998.)
4. Háborúk után is nagyobb számú fiúgyermek jön világra (Ellis és Bonin 2004.), egyik oka – amellett, hogy helyre kell billenjen az egyensúly – az lehet, hogy a tartós stressz hatása a nők magasabb tesztoszteron-szinttel reagálnak.

Biológiai háttér

A női petesejt két X kromoszómát tartalmaz, míg a hímivarsejt egy X és egy Y kromoszómát. A baba neme azon múlik, hogy a megtermékenyítő spermium milyen kromoszómát hordoz. Amikor a petesejt és a hímivarsejt találkozik, akkor dől el minden: amennyiben a női X kromoszóma a férfi Y kromoszómájával alkot egy párt, kisfiú lesz a magzat, míg ha az X egy másik X-szel találkozik, kislány babát várhatunk.

Életbevágó kérdések

Előfordul, hogy nem csupán azért izgulunk a megszületendő gyermek neme kapcsán, mert épp az egyiket vagy a másikat preferáljuk, hanem mert szó szerint életbevágó a kérdés: ha például súlyos genetikai rendellenesség fordult már elő a családban. Sajnos, két egészséges felnőttnek is születhet beteg gyermeke, és nem csak akkor, ha ez korábban már előfordult – a genetikai betegségek ugyanis halmozódhatnak a családokban. Előfordulhat, hogy egy X kromoszómán adódik tovább a rendellenesség. Ebben az esetben az anya és lánygyermekei is akár egész életük során tünetmentesek, ám ha kisfiú születik, nála jelentkezhet a betegség, sőt akár végzetes is lehet.

Fiút vártak, lány született

Számtalan hiedelem alakult ki az évszázadok során arról, hogy miből jósolható meg a megszületendő gyermek neme. Ilyen az, hogy ha csúcsos a pocak, kisfiú várható, ha gömbölyű, akkor kislány, vagy az, hogy ha többnyire édeset kíván az anya, akkor kislánya lesz, ha viszont inkább sósat enne, akkor kisfiú. Ezek a találgatások vagy bejönnek, vagy nem – mivel 50:50 százalék az esély, épp annyiszor stimmelnek a jóslatok, mint ahányszor tévesek.
Az, hogy valójában más nemű kisbabára vágyott az anya vagy az apa, sokszor csak a családi legendáriumból derül ki, amikor többnyire vicces történetként elevenítik fel a szülők, nagyszülők. Ám ez komoly lelki sebet ejthet azon, aki „csalódást” okozott; a nem várt nemű ember sokszor egész életében bizonyítani próbál: ő is értékes, ő is szerethető.