Ha a nagyobb gyerek mellé egy kistesó születik, ez az új helyzet a család életében nemcsak a szülőkre, de természetesen a nagyobb gyerekre is igen nagy hatással van. Ahány gyerek, annyi attitűd, így mondhatjuk, hogy egyéntől függő, melyik kicsi hogyan reagál arra, hogy többé már nem a család egyedüli gyermeke.
Szerző: Müller-Hegedűs Henriett
A kistestvér érkezésétől kezdve osztozkodás van, és valamilyen mértékben változik a szülők figyelmének megoszlása. Hasonlóképpen alakult a helyzet nálunk is, miután eljött a várva várt pillanat, és július 8-án végre megszületett Kristóf, Dia kisöccse.
Az első nagy találkozás
Első délután a férjem és a lányom már bejöhettek hozzánk a kórházba. Ebben az intézményben nem léphet be látogató a csecsemősrészlegre, így az erre kialakított üvegezett ajtóhoz vittem Kristófot. Amikor a lányom kintről meglátta, ujjongani kezdett, hogy megszületett a kistestvére, és nemegyszer hangoztatta, hogy ő ezentúl már nagy nővér, és innentől kezdve mindennap gondoskodni fog a kicsi testvéréről. Könny szökött a szemembe amiatt, ahogyan az öccséről beszélt. Persze szeretett volna bejönni megnézni őt, és bár nem igazán lehet, a dolgozók szemet hunytak és hagyták, hogy felvegyem Diát, és elválasztó ajtó nélkül is megnézze Kristófot. Elhozta neki az egyik kedvenc plüssét, betette a kiskocsiba a pici mellé, hogy a kisállata „mindig vigyázzon a testvérére”.
Kórházból haza
A második pillanat, amikor megkönnyeztem a testvéri szeretetet, akkor érkezett el, amikor a bent eltöltött 2,5 nap után, a gyermekorvos és az engem ellátó orvosok engedélyével hazamehettünk. Az összekészülés és a délelőtti sikeres vizit után már jött is értünk a férjem és Dia. Az autós hordozóban vittem ki Kristófot.
Egy ilyen helyzetre szerintem még tapasztalt gyermekes szülőként sem lehet igazán felkészülni, és addig, amíg az ember nem élte át ezt a varázst, fogalma sincs, milyen érzés. A testvéri kötelék, mely egy új élet megszületésével indult, Dia és Kristóf kapcsolata elején máris nagyon erős volt.
Az első otthon töltött órák alatt úgy éreztem, ilyen hosszú napom talán még sosem volt. Kimerültnek éreztem magam a szülés után, és nehéz volt alkalmazkodnom az új helyzethez édesanyaként.
Azt is el kellett magyarázni neki, hogy bizonyos dolgokra nagyon kell figyelni, például a fejtámasztásra. Hogy ő is aktívan részt vehessen az etetésben, igyekeztem sok anyatejet lefejni, hogy cumisüvegből adhassa a picinek. Az elején ez is kis problémába ütközött, mert minden egyes etetés után többször is újra meg akarta etetni, sokszor el kellett mondani neki, hogy egy baba még nem tud szólni, ha túl sok neki valami.
Az első hónap tapasztalatai
Bármennyire készül is az ember lélekben a testvér érkezésére, bármennyire próbálja is felkészíteni a másik testvért a továbbiakra, azt gondolom, száz százalékosan nem lehet mindent előre eltervezni. Kristóf első hónapja során bizony voltak megpróbáltatásaink. Dia nem ment bölcsődébe, mert a Covid ismét felütötte a fejét a társai között, így karanténba került otthon, és néha nehezen fogadta el, hogy nem tudok teljes figyelmemmel felé fordulni, hiszen el kell látnom az öccsét. Mivel Kristóf még pici, nem vittük közösségbe a babakocsis sétákon kívül, Dia pedig sokszor már unatkozott a négy fal között. Néha előbújt belőle a féltékenykedés: ha a testvérét etettem, neki is kellett egy pohár tej vagy kakaó, amikor elkezdtük az öccsét fürdetni a babakádban, ő is be akart szállni, és
minden alkalommal vitetni akarta magát a babakocsiban, amikor a testvérkéjét beletettük.
Igyekszünk a férjemmel „négykezest” játszani, azaz amikor egyikünk a picivel van, a másikunk mindig Diával foglalkozik – ennek ellenére előfordult, hogy a testvéri féltékenykedés hisztibe vagy sírásba torkollott. A napi rutin természetesen megvan, igyekszem a délutáni altatásoknál sokat foglalkozni a kislányunkkal, este pedig mindig együtt nézünk meg egy-egy mesekönyvet. Próbálunk sok kisebb apa-lánya- vagy anya-lánya-programot szervezni, és továbbra is bevonni Diát a testvére körüli teendőkbe. Hisszük, hogy bár nem könnyű feladat két- (vagy több-) gyermekesnek lenni, rengeteg szeretettel és odafigyeléssel mindent meg lehet oldani.
