Szakértő: Schneiderné Diószegi Eszter, pszichológus
Noha vitathatatlan, hogy a legnagyobb változást az első gyermek születése hozza a családba, a második jövetelét is nagy izgalom szokta övezni. Számos kérdés fogalmazódik meg ilyenkor a szülőkben. Aggodalmaikat olykor az idősebb családtagoktól hallott, testvérféltékenységről szóló történetek is fokozzák. Vajon elkerülhetőek az új helyzetből fakadó nehézségek?
A testvérféltékenység, testvérviszály sokszor úgy jelenik meg, mint a kistestvér születésének elengedhetetlen következménye. Valóban, a jelenség általános volt a mai szülők generációjának gyermekkora idején. Azonban nem azért, mert elkerülhetetlen velejárója a testvérke születésének, hanem inkább azért, mert a válaszkészség, mint szülői hozzáállás akkoriban még kevésbé volt jelen, és a nagyobb gyermek odafordulás és válaszkészség iránti szükségleteit kevésbé ismerték fel és el a szülők. A jó hír az, hogy a válaszkész gondoskodás nemcsak a szülők felé irányuló kötődést teheti biztossá, hanem a testvérhez való viszonyulást is megkönnyítheti, megalapozhatja jó és szerető kapcsolatukat.
Fontos a nagyobb testvér számára, hogy bízzon a szüleiben, és továbbra is elérhetőek legyenek számára érzelmileg és fizikailag is. Ha válaszkészségben lehetett része élete kezdetétől, akkor várhatóan e szükségletek tekintetében nem szenved éppen hiányt, amikor megszületik a kistestvére. A gyerek könnyen teszi magáévá a szülői viselkedési mintákat, és ha neki magának is a szeretetteli odafordulás az alapélménye, és azt látja, hogy a kisbabához is így viszonyulnak a szülők, akkor ő maga is így fog fordulni a testvére felé. Válaszkészen gondoskodó családoknál sokszor szívmelengető látni, hogy a nagyobb testvér milyen kedvesen fordul a kicsihez, mennyire próbál részt venni a babagondozásban, pontosan utánozva szülei magatartását.
Változik a családi rendszer
Persze attól, hogy a testvérféltékenység nem törvényszerűen bekövetkező jelenség, a nagyobb testvérek még lehetnek sírósabbak, türelmetlenebbek a testvérke születését követő időszakban. Nem feltétlenül a féltékenységtől, inkább azért, mert az új kis jövevény óhatatlanul megváltoztatja a család addigra kialakult rendjét, egy új, bizonytalan állapotot teremt – akárcsak egy költözés, az anya munkába állása vagy a gyermek közösségbe kerülése. A szülők is bizonytalanabbak lehetnek ilyenkor, így nehezebb lehet rájuk támaszkodni. Ilyenkor szokták mondani az anyukák, apukák a nagy testvérről, hogy „szerencsére a babát nagyon szereti, de ránk azért haragszik”. Éppen ezért jó, ha az egyéb, nagyfokú alkalmazkodást igénylő helyzeteket nem a kistestvér születése körüli időszakra időzítik a szülők, mint például a bölcsi- vagy ovikezdés. Nehéz lehet a nagyobb gyerek számára kétféle újdonságot is befogadnia az életébe, kétfelé is igazodnia. Ráadásul ilyenkor a szülők, mivel maguk is épp próbálják az új helyzetet kialakítani, elkerülhetetlenül kevésbé tudnak segíteni gyermeküknek az alkalmazkodásban, mivel érzelmi és fizikai energiáik egy része eleve foglalttá válik. Azt, hogy ez mennyire nem könnyű még a felnőtteknek sem, jól mutatja az az alapélmény, amikor a szülőknek, akármelyik gyerekükkel is foglalkoznak éppen, az az érzésük, mintha a másikat éppen cserbenhagynák. Csak hosszú hetek vagy hónapok elteltével válik természetessé és rutinszerűvé, hogy két gyermekük van, és hogy két eltérő ritmusú és szükségletű gyermek igényeit sem lehetetlen egy időben kielégíteni.
A folytatást hamarosan itt találod: https://hellobaby.hu/testverek-feltekenyseg-nelkul-2-resz/
Megjelent a HelloBaby! magazin Szülők lettünk különszámában, melyet megrendelhetszITT
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez