Ahogy mondják: „Ember tervez, Isten végez”. Ennél pontosabban nem is lehetne fogalmazni a családtervezéssel kapcsolatban. Hogy ez mennyire így van, annak illusztrálására most négy anya osztja meg velünk családja alakulásának történetét.
Szerző: Németh Krisztina
Hogy kislányként vagy fiatal nőként miről álmodunk, milyen családra vágyunk, nagyban befolyásolja életünk alakulását. De gyakran nem minden alakul úgy, ahogy elképzeltük.
Anna története
Nagycsaládból jöttem, világéletemben tudtam, hogy sok gyereket szeretnék. Ám teltek-múltak az évek, és a szőke királyfi csak nem érkezett meg a fehér paripán, így 43 évesen elhatároztam, hogy egyedül vállalok babát. Nehéz döntés volt, hiszen tudtam, hogy ebben az esetben semmiképp sem lesz igazi apukája a gyermekemnek. Fel kellett térképeznem, mire vagyok képes és kikre számíthatok. Felül kellett vizsgálnom mind az anyagi dolgokat, mind az időmet és energiámat. Sok sikertelen próbálkozás után végül, amikor már az utolsó lehetséges beültetésre készültem, kétségbeesetten mindent beleadtam. Leálltam a cigiről, gyökeresen változtattam a táplálkozásomon, és elkezdem egy kifejezetten teherbe esést elősegítő tornát, az Aviva tornát.
Voltak nehézségek, hiszen például vérhígítót kellett szúrnom magamnak, de a tűfóbiám ellenére megcsináltam. Nagyon sokat erősödtem, és úgy éreztem, mindenre képes vagyok. Csodálatos átalakuláson mentem keresztül már a szülés előtt. Amióta a gyermekemet a kezemben tarthatom, nap mint nap megköszönöm, hogy képes voltam mindenre, ami kellett, és tudom, hogy mi így vagyunk egész család.
Emese története
Egyke kislány voltam, és mindig játszótársra, testvérre vágytam. Sajnos, az élet úgy hozta, hogy a szüleim elváltak, amikor még kicsi voltam, így a testvér iránti vágyam nem teljesülhetett. Amikor nagyobb lettem, egyet tudtam biztosan: szeretnék gyermeket, legalább kettőt vagy hármat. Azt is tudtam, úgy akarok párt választani, hogy kapcsolatunk egy életre szóljon, ne legyen válás a vége. Mivel életem párjának már volt egy gyermeke, el kellett döntenem, hogy elengedem az „egy egységet szeretnék, egy családot szeretnék, válás nélkül” sztereotípiámat, vagy keresgélek tovább.
Kata története
Anyukám gyerekkoromban mindig úgy mesélt nekem a majdani felnőttkoromról, hogy kétség sem fér hozzá: nekem is lesz gyermekem. Ám sajnos, az egészségem nem engedte meg, hogy vér szerinti gyermekem lehessen. Férjemmel emiatt nagyon sokat veszekedtünk, nem volt hajlandó elfogadni, hogy nem lehet édesgyermekünk. Ennek ellenére jelentkeztünk egy örökbefogadó programba, ahol le lehetett írni, mik a vágyaink.
A férjemet talán az esküvőnkön láttam ennyire feszültnek, jó értelemben. A kezdeti nehézségek után, hiszen szó szerint egyik pillanatról a másikra lettünk szülők, ma már büszke család vagyunk, és szeretetben élünk. Gondolkodunk azon, hogy örökbe fogadunk egy testvért is. Ki tudja, mit hoz a jövő?
Luca története
Azt hiszem, az én történetem nagyban eltér az átlagostól. Én voltam az a csaj, aki nem szeretett babázni. Amikor elmentünk egy babakocsi mellett, a barátnőim belekukkantottak: „Jaj, de cuki kisbaba!” Hát én ezt egyáltalán nem éreztem át. Tulajdonképpen minden más jobban érdekelt az illatos kisbabáknál. Anyukám ki is akadt, attól tartva, hogy nem lesz nagyszülő. Aztán ahogy teltek az évek, megtaláltam az igazit, és lett egy gyermekünk. Elég fura, hogy a barátnőimnek viszont még mindig nincs gyermekük.
A mai napig nem bántam meg, hiszem, hogy mi így vagyunk jó család.
CSALÁDTERVEZÉS-BABATERVEZÉS könyvünkben minden fontos kérdésre választ adunk a családalapítás előtt állóknak és családbővítést tervezőknek, sok-sok hasznos információval kiegészítve.
