8-10 hónapos korában az addig kúszó-mászó baba új dolgot tanul: a felülést. Mire érdemes figyelnünk szülőként ennek során? Kovács Andreát, a Mackórendelő vezető gyógytornászát kérdeztük.
Szerző: Podonyi Hedvig újságíró
A babák akkor is szeretnek ülni, például ölben, amikor egyedül még nem képesek rá. Engedjük ezt nekik? Ez az, amit a legtöbben nem csinálnak helyesen: idő előtt felültetik a gyereket. Persze mutatja is, hogy szeretne felülni, függőlegesbe kerülni, mert hát kíváncsi.
Amikor felveszik, 5-6 hónaposan már meg is tudja tartani magát egy kicsit. De tudnunk kell, hogy amíg magától nem tud felülni, addig nem erősödött meg erre eléggé. A gerince, a törzse, az ülésstabilitása még nem megfelelő, ezért maradjon inkább hason, oldalt, ahol már tudja magát tartani. Ha olykor mégis ölbe ültetjük, dőljünk hátra 45 fokos szögben, mert így a súlyt nem a gerinc viseli, hanem eloszlik a baba hátán. Hónaljból is érdemes támasztani a kicsit, hogy ne ő tartsa az egész testsúlyát.
Milyen következménye lehet annak, ha valaki erőlteti a korai ülést?
Az ülés mikéntjére feltehetően hamarabb ráérez a gyerek, de ez esetben már nem lesz annyira érdekes számára a kúszás és mászás, ezért óhatatlanul sokkal több időt tölt passzívabban, helyváltoztatás nélkül, mint egyébként. Hiszen ülve más perspektívából látja a világot és jól eljátszhat így, járkálni pedig még nem tud. Szintén fontos figyelembe venni, hogy a gerincgörbület alakulásának szempontjából ugyancsak hátrányos a korai ülés. A baba nem tudja megfelelően tartani a fejét sem, csak úgy „ráülteti” a vállára, ami csúnya fejtartáshoz, a későbbiekben nyakfájáshoz és egyéb problémákhoz vezethet.
Mi legyen, ha a kicsi szemmel láthatóan nagyon fel akar ülni, de még nem sikerül neki? Segítsük vagy ne?
Nem ritka, hogy háton fekvésben próbálkozni kezd a baba, kifeszíti a lábát, a fejét, és hasizomból tartja magát. Ha 45 fokos szögben tették babakocsiba, hintába, megkapaszkodik és felhúzódzkodik, miközben önállóan nem tudna felülni. Én azt mondom, ilyenkor érdemes visszatessékelni őt, és kissé szorosabban bekötni, hogy ne tudja felhúzni magát. Ilyenkor ugyanis csúnya fordított görbületbe mozdul a gerince, ami nem jó.
Stabil ülésről akkor beszélhetünk, ha ülés közben már a gerincét is tudja rotálni a baba: el tud nézni oldalra, 90 fokban ki tud nyúlni a kezével előre, fel-le, és közben nem borul el.
Mivel a borulás kezdetben előelőfordul, egyes szülők speciális védőeszközt adnak a gyermekükre, hogy megóvják a fejét a koppanásoktól, vagy a puha kanapéra helyezik őt, ahol biztosan nem ütheti meg magát. Csakhogy a babának kell egyszer-kétszer koppannia egy picit, hogy elkezdjen ügyelni magára.
Ha ezt nem szokja meg, akkor parkettán vagy kövön sem fog védekezni, hiszen addig úgy tapasztalta, hogy hátraesni jó móka. A szülő dolga ez ügyben annyi, hogy biztonságos környezetet teremtsen, és hogy ülve soha ne hagyja magára az „instabil” gyereket.
Mikor jelezhet gondot az, ha még nem ül a csecsemő?
Amennyiben beindult nála a mászás, és rá két hétre sem tanul meg felülni, illetve ha a 10 hónapot betöltöttre és nem ül, akkor számára nehéz valami, és érdemes szakemberhez vinni.
Mi történjen, ha felül, de látjuk, hogy nem teljesen szimmetrikus a mozgása, a testtartása?
A gyereknek mindkét irányból, balról-jobbról egyaránt fel kell tudnia ülni – még ha van is egy „favorit” oldala. A szülő érdekes ingerekkel csalogathatja a kicsit arra az oldalra, ami felé nehezebben megy a felülés. Lehet, hogy gyengébb az egyik oldala, és ezért nem meri vagy kevésbé képes arrafelé csavarni a gerincét.
Egyes gyerekek úgy ülnek fel, hogy négykézlábról hátratolják magukat – ez sincs rendben, mert az az oka, hogy nem megy a gerinccsavarás. Az ilyen babáknál gyakran majdnem W-ülés-szerű, széles ülés is kialakul.
A nagyon aszimmetrikus gyerekek szintén kiemelt figyelmet igényelnek – ők egy kicsit mindig féloldalasan ülnek. Dolgozni kell azon, hogy mind a két ülőgumójukat használják.
Mindezeken fontos változtatni, akár gyógytornász segítségével, hiszen a felülés, az ülés az utolsó fázis a járás előtt. Itt lehet „még egy lapáttal” beleadni a szimmetriába, a harmonizálásba, mert ha elindul a kicsi, akkor a nem megfelelő, kompenzált helyzetben teszi majd ezt, és mivel folyton jön-megy, nehezebb lesz nála a korrekció.
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
