A modern, tudatos apaság örömeiről és kihívásairól; a hivatás, család és önmegvalósítás összeegyeztethetőségéről beszélgettünk Nagygyörgy Miklóssal, aki három gyermeke mellett egy szuper apa-támogató vállalkozásnak is apja.
Szerző: Károlyi Nati interjúja
2018-ban indult a saját nemében egyedülálló tevékenységetek, mely színes és szakmailag is magas színvonalú program-kínálatával segít az édesapáknak közelebb kerülni a gyerekeikhez, és saját apaságukhoz. Milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereztél ez idő alatt a titeket felkereső apákról?
NM.: Kezdetben még a saját kapcsolati hálónkból kerültek ki a jelentkezők, de a későbbiekben már az ismerősök ismerősei és azok ismerősei jelentkeztek. Szépen növekszik a kör. A hétvégéken mindig vegyesen jönnek lányokkal, fiúkkal az apukák, még ha a tematika inkább lányos – például ünnepi előkészületek, vagy fiús – például lovagok hétvégéje.
Két fő csapásvonal rajzolódik ki: Egyrészt azok az apák keresnek minket, akik már eddig is sok minőségi időt töltöttek a gyerekeikkel. Nekik már nem kell magyarázni, mekkora lehetőség van abban, ha nem csupán egy-két, hanem 36-48 órát lehetnek együtt egyetlen gyermekükkel.
Segítő hivatású szakemberek nem tartják túl szerencsésnek a “küldött férj” jelenségét, vagyis amikor egy férfi nem saját motivációból, hanem csak a felesége kérésére vesz részt valamilyen életvezetési konzultáción vagy terápiás folyamatban. Nektek milyen tapasztalataitok vannak az ilyen helyzetekről?
N. M.: Ezek az alkalmak a céges csapatépítő hétvégékhez hasonló tréningkörnyezetben, profi trénerek vezetésével zajlanak. Ha van is egy kis kezdeti ellenállás valakiben, általában már az első játék alatt feloldódik. A résztvevők általában nem ismerik egymást, első nap tizennyolc egymás számára ismeretlen apa- gyerek páros találkozik egymással. Már négy héttel előtte elkezdünk velük kommunikálni, adunk nekik valami kis házi feladatot, például, hogy keressenek csúzlinak alkalmas gallyat, vagy szerezzenek be alapanyagokat a szörpfőzéshez. Szorgalmazni szoktuk, hogy ha van rá lehetőség, jöjjön két család egy kocsival, így ők már útközben megismerkedhetnek kicsit egymással. Az egymásra hangolódós, ismerkedős játékoknál olyan kérdéseket teszünk fel, amik nem a szakmai hovatartozás, vagy teljesítmény, hanem a szeretet felől közelítik meg a résztvevőket: Például hogy milyen zenéket szoktak hallgatni a kocsiban. Este, miután a gyerekek lefeküdtek aludni, az apák sörözéssel egybekötött taktikai értekezletet tartanak, ahol egy-egy korsó sör mellett gyereknevelési, párkapcsolati kérdésekben cserélnek tapasztalatot egymással.
Nem vagyok szakértő a témában, csak a saját tapasztalataimból, megfigyeléseimből tudok sejtéseket megfogalmazni, mi lehet ennek az oka. Úgy vélem, nagy szerepet játszhat ebben az úgynevezett életközépi válság, ami a gyakorlatban sokszor komoly belső konfliktusok formájában jelentkezik. Amikor elérkezik az ember arra a pontra, hogy elért mindent, ami eddig motiválta: megvan az anyagi biztonság, a család, elért a szakmai pályafutása csúcsára vagy annak közelébe, és egyszer csak nem tudja tovább az élete történetét. Ez gyakran jár olyan érzésekkel, felismerésekkel, amikkel az ember nem szívesen szembesül. Egyesek még az Apaépítővel, az Apa + én programokkal szemben is bizalmatlanok, nem akarja-e valaki itt is megszerelni őket. Aki azonban mégis adott egy esélyt az élménynek, hamar megérezhette, hogy szó sincs erről, itt csak játszani “kell” a gyerekükkel és jól érezni magukat.
Az a benyomásom, hogy az eddigi apagenerációkkal ellentétben, akik leginkább a követelmények és elvárások szigorú behajtásában élték meg az apaságát, a mai apákra sokkal inkább egyfajta pozitív kíváncsiság jellemző: Kit is kaptak ajándékba? Hogyan tudom őt támogatni abban, amit ő szeretne kihozni magából? Csak mintha hiányoznának az eszközeik, hogyan is lehet egy ilyen stabil, meleg, elfogadó kapcsolatot kiépíteni a gyerekeikhez…
N. M.: Nemcsak az eszközök fontosak ehhez, hanem az is, hogy teremtődjék meg rá rendszeresen az alkalom. Én azt vallom, hogy a gyerek- szülő kapcsolat sok szempontból olyan, mint egy párkapcsolat: ha egy férfi elviszi a feleségét moziba, utána beül vele vacsorázni egy kellemes étterembe, sétálnak egyet a csillagok alatt, aztán ott is alszanak egy szállodában, hónapokig jó lesz a házasságuk.
Hiszen a kutatások szerint éppen ebben az életkorban, 6 és 14 év között lehet lerakni az önbecsülés és kompetenciatudat alapjait. Rengeteg olyan játékot játszunk, ami erősíti a bizalmat apa és gyermeke között: például fára másznak a gyerekek, úgy, hogy az apukájuk fogja közben a biztosítókötelet. Egy ilyen élmény hozzájárulhat, hogy a gyermekben kialakuljon az az alapélmény, hogy az apámra számíthatok, a világ biztonságos, és én is teljesen elfogadható, értékes személy vagyok. Én magam már jó sok Apaépítő tréningen vettem részt a gyerekeimmel, és tapasztalatból is mondhatom, hogy valóban működik.
Korábbi sajtómegjelenéseidben említetted, hogy egyik kislányod sajátos nevelésű igényű gyermek. Ezek szerint a programok az átlagostól eltérő gyerekeket nevelő apák előtt is nyitottak?
N.M.: Küldetésünkben kezdetektől nagyon fontos törekvés az integráció, hiszen részben a kislányom jövőjéért is csinálom az Apaépítő – Apa + én programokat. Hosszú távú terveink között szerepel akadálymentesített és integrált hétvégék megszervezése is, ahol mozgáskorlátozott gyerekek és apukák is jól érezhetik magukat. További hosszú távú célunk, hogy munkáltatókkal működjünk együtt; egyrészt céges Apaépítők szervezésével, másrészt olyan szakértői gárda biztosításával, akikhez az apák munkaidőben is fordulhatnak magánéleti nehézségeikkel, gyereknevelési kérdéseikkel, párkapcsolati kihívásaikkal. Jó lenne, ha minél több munkahely felismerné, hogy a dolgozók családi élete kihat a munkavégzés színvonalára. Ezek azonban még a jövő zenéi.
Ha érdekel részletesebben tevékenységük és programkínálatuk, az apamegen.hu oldalon tájékozódhatsz.
