Sohasem voltam nagy olvasó, inkább átlagosnak mondanám magam, ám amikor megérkeztek hozzánk a gyerekek és édesapa lettem, minden megváltozott. Szerettem volna már csecsemőkoruktól minél több időt tölteni a gyerekekkel, és ehhez a meseolvasás pont adta magát.
Szerző: Sánta Dávid blogger, @santabros
Teljesen hétköznapi apuka vagyok, van egy főállásom, sőt mellékállásban is dolgozom, ezek mellé érkeznek a hétköznapi rutinfeladatok, kertészkedés, bevásárlás stb. Viszont semmiképpen nem akartam az a hétköznapi apuka lenni, aki a munkából hazaesve nem tölt minőségi időt a gyerekeivel. Az az apuka szerettem volna és szeretnék lenni, akiről rengeteg történet, közösen megélt élmény, és a varázslatos gyerekkor jut majd eszükbe, ha nagyok lesznek. Ezért is keveredtem a gyerekekkel könyvek világába, mert így minden este minimum húsz perc csak a miénk, amióta megszülettek.
Teljes figyelemmel
Természetesen nagyon fontos, hogy mindig a gyerekek korosztályának megfelelő könyvet válasszunk, és az is fontos, hogy kicsi koruktól kezdve ők is megtapasztalhassák, milyen érzés könyvet lapozni, kézben tartani, szemlélni, böngészni. Kezdjük a legkisebbeknél a kontrasztos képeket kínáló könyvekkel, a rágókás könyvekkel, majd jöhetnek a mindenki által jól ismert laporellók.
Köztudott, hogy a szülők hangja az anyaméhben tartózkodás alatt megnyugtatja a babát, és ez a világrajövetel után sem változik. Sőt, az esti mese olvasásának bevezetésével olyan rendszer alakul ki a gyerekek életében, ami keretet ad a felgyorsult napoknak. Így nyugalomban, az összetartás érzésével, a szülőktől kapott teljes koncentrációval zárul a napjuk. A gyerekek ilyenkor érzik és élvezik, hogy apa vagy anya csak rájuk figyel. Nem zökkentheti ki őket ebből a pillanatból semmi, ami a hétköznapokban megszokott: sem egy telefonhívás, sem a házimunka, és még sorolhatnám.
Alkalom a jó beszélgetésekre
A rendszeres olvasás fejleszti a kicsik kreativitását, szókincsét, képzelőerejét, de segít érzelmeik kezelésében és a társas kapcsolatok alakításában is.
Ezenkívül az én egyik személyes kedvencem az a lehetőség, hogy egy-egy történet minden esetben fantasztikus alkalmat ad a beszélgetésre. Úgy gondolom, azzal, hogy minden este olvasok a gyerekeknek, nemcsak a könyvekhez kerülnek közelebb, hanem hozzám is. Hiszem, hogy egyre szorosabb lesz közöttünk a kötelék, hiszen minden alkalommal mélyreható beszélgetéseket tudunk folytatni. Nemegyszer tudatosan választok történetet egy-egy megoldandó lelki eset, vagy felmerülő kérdés alapján, így minden alkalommal tanulságok leszűrésével jutunk el közösen a megoldásig.
Mi kell ezenkívül ahhoz, hogy a gyerekek is megszeressék a könyveket? Egy olyan világban, ahol minden instant, ahol egyik másodpercről a másikra a kezünkben és a szemünk előtt terem minden információ, ez elég nehéz kérdés. Szerintem viszont minden szokás kérdése. Ha természetessé válik a gyerekek számára az, hogy a szüleik olvasnak nekik, illetve hogy őket is látják olvasni, később náluk is könnyebben kialakulhat az olvasás igénye.
A könyvtár varázsa
Nálunk nagyon jól bevált a dolog: a hároméves ikreim és az ötéves nagylányom imádnak csemegézni a rendkívüli felhozatalból. Minden alkalommal minimum 10 könyvvel távozunk a könyvtárból, amit ők válogatnak össze. Természetesen mi is mindig mindent megteszünk azért, hogy aktuálisan a legjobb könyvekre essen a választás.
A saját könyvválasztás még izgalmasabbá teszi az estimese-olvasós estéket! Szinte már veszekedés folyik azért, hogy melyik történetet olvassuk.
Ráadásul nagyon sok más érdekes dolog is van még a könyvtárakban a gyerekek számára: hangoskönyvet hallgathatnak, rengeteg társasjátékot próbálhatnak ki. Diafilmeket is lehet kölcsönözni, ami nálunk szintén befutó. Ha ez még mindig nem lenne elég, a legtöbb könyvtár nagyon sok esetben kínál különböző tematikus programokat a gyerekek és a szülők számára, ami szintén izgalmassá és még érdekesebbé teszi az egészet.
Az igazán tudatos szülő a könyvtárba járást értékes és minőségi közös időtöltésként használja a hétköznapokban, egyfajta jutalomként a gyerekek számára.
Igazán kifizetődő „befektetés”
Kell-e energiát szentelni arra, hogy a gyerekeink már pici koruktól kapcsolódhassanak könyvekhez? Igen, kell! Ez egy olyan hosszú távú befektetés, ami már a legelejétől kezdve minden oldalról kifizetődő.
Hogy mindezek után később könyvmoly lesz-e a gyerekünk, azt nem tudhatjuk, de nem is számít.
Vannak napok, amikor hihetetlenül fáradt vagyok, miközben kánonban kiáltják a gyerekeim: „Apa, esti mese!” Ilyenkor mindig repdes a lelkem, és erőt veszek magamon. Sőt, büszke vagyok rájuk és persze picit magunkra is, hogy az, amit elképzeltem, teljesült – nálunk fontos a könyvből olvasás, és ez az élmény messze nem egyenlő azzal, amit a tévé nyújthat.
Mindent összefoglalva: ezen a téren is igazán sokat számít az, mennyire tudatos szülő valaki, és hogy milyen eszközöket, lehetőségeket mutat meg a gyermekeinek. Bár olykor kétségtelenül könnyebb bekapcsolni a tévét vagy a táblagépet, mint leülni és mesélni, de ezek az eszközök sohasem fognak annyit nyújtani, mint egy könyv. A saját képzelőerőnknél nem létezik izgalmasabb képi, lelki, és semmilyen más világ.
Ajánljuk még Sánta Dávid HelloBaby magazinban megjelent írását:
