Egyesek „rettenetes kettőnek” hívják azt a korszakot, amely a 2 évesek dacos időszakára utal. Ám egy temperamentumos és egy visszahúzódó gyermek esetében ez más-más formában nyilvánul meg, tehát ezen a téren is lehetnek különbségek a kicsik viselkedésében.
Szerző: Zimmerer Antita pszichopedagógus – gyógypedagógus
Hogyan változhat egy bűbájos kisgyermek hirtelen kis szörnyeteggé? Mert bizony ez olykor megtörténhet. Jó hír, hogy teljesen normális jelenségről van szó, ami a fejlődés része.
Nem csak a szülőnek rossz
1 éves korukra a gyermekek megtanulják, hogy nekik és a többieknek is vannak érzéseik, gondolataik, és ezt meg tudják osztani másokkal. Mire 2 évesek lesznek, már azt is tudják, hogy hatni tudnak a körülöttük zajló eseményekre. Ezt szeretnék kihasználni, s mivel az érzelmeik szabályozása és az időfogalmuk alakulóban van, a gondolkodásuk pedig még nem kellően strukturált, észérvekkel nem meggyőzhetők, logikus érvekre nem fogékonyak, amikor kitör a hiszti.
A hiszti nem csak a környezet számára nehezen elviselhető, maguk a kisdedek is borzasztóan érzik magukat. A saját akaratuk a környezet elvárásaival kerül harcba, az indulatok hirtelen törnek elő.
Fejlődéslélektani szerep
Ám ez a viselkedés nem egyezik önazonosságérzetükkel. Ezért ez későbbi életkorukban, felnőttként is okozhat majd problémákat személyiségfejlődésükben.
- Nem irányítani akar a kicsi, amikor földhöz veri magát.
- Éhség, fáradtság, túl- vagy alulingereltség, a teljesíthetetlen elvárások vagy a szülői stressz negatív hatása erős frusztráló helyzet számára, ami dühkitörést válthat ki. Ez nem más nála, mint viselkedésszabályozási nehézség az éretlenségéből adódóan.
- Dacossá teheti őt az is, ha önállósulási törekvései szembekerülnek a saját félelmeivel, a szülőktől való eltávolodás okán.
A gyermekre ilyenkor lehetetlen szép szóval hatni. A hisztispirálból nem tud kijönni akkor sem, ha ő maga is rosszul érzi magát tőle. A büntetéssel való fenyegetés nem visszatartó erő.
Magas stresszhormon-szint
Szervezetében megemelkedik az úgynevezett stresszhormon, vagyis a kortizol szintje, ezért az önszabályozás lehetetlen számára.
Így csak azt üzennénk neki, hogy a helyzete hidegen hagy bennünket, hogy nem kap segítséget, holott szüksége lenne rá.
Mégis, mit tegyünk?
Beszéljünk a gyermekhez halkan, mondjuk ki az érzéseket, sugalljunk megértést. Így megtanulja, hogy számíthat az együttérzésre, valamint azt is, hogy az érzéseket meg lehet fogalmazni, szóban is ki lehet fejezni.
Játsszunk, meséljünk!
A gyermek nyelve a mese és a játék, mely kihasználható a hiszti kezelésében, az érzelmi intelligencia fejlesztését és az érzelmek felismerését segítve. Prédikáció és fegyelmezés helyett célravezetőbb, ha tapasztalati úton, cselekedetek révén, hallás, látás, mozgás nyomán a helyes viselkedési módokat mutatjuk meg játékosan. Akkor játsszunk, amikor van rá elég idő, ha épp nyugodt és jó hangulatban van a kicsi. A játékaink legyenek rendszeresek, egy alkalomtól nem érdemes csodát várni.
Nagyobb korban – másról van szó
A későbbi életkorokban gyakoriak lehetnek az olyan hisztik, amelyek valamiféle pillanatnyi előny megszerzésére irányulnak. A gyermek ekkor már tisztában van az ok–okozati összefüggésekkel – meg kell tehát tanulnia, hogy hisztivel nem érheti el a vágyott dolgokat. Legyünk következetesek! És ami ugyanilyen fontos: drámai helyzetben ne a gyermeket utasítsuk el, hanem a pillanatnyi viselkedését!
Ajánljuk még a témában:
