Szülőként tapasztalhattuk már, hogy gyermekünk a valóságtól némiképp eltérően mesél el valamit, vagy valós eseményként festi le, ami nem történt meg. Ilyenkor azt gondolhatjuk, hogy kicsit átszínezte az eseményeket a fantáziája, netán hogy füllentett. De semmiképp se minősítsük ezt szándékos hazugságnak. Miről is van szó?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
A mese, a játék csodálatos fantáziavilágnak ad teret, amely jó esetben – ha lehetőség van rá – magától értődően fejlődik ki a kisgyermekben. Ennek igen fontos helye és szerepe van. Tudni kell, hogy a belső képek nagy jelentőséggel bírnak, és hogy kialakulásukat segíti az olvasott vagy szülő által kitalált mese rendszeres hallgatása, az elegendő idő az önálló játékra. Így a fantázia, a kreativitás kibontakozhat. Ennek fontos állomása a szerepjátékok megjelenése óvodáskorban, illetve minden olyan játék, amely hagy némi teret az önálló ötleteknek, amely a nemrég hallott mesét, az óvodai vagy otthoni szituációkat beleszövi a játékába és ezzel fel is dolgozza azokat.
Nem igaz, de nem is hazugság
Semmi rossz nincs abban, ha egy 4-6 éves gyermek időnként összeszövi a képzeletében lévő és a megvalósult eseményeket, sőt mondhatjuk, hogy inkább örüljünk, hogy élő a fantáziavilága. Még 7 éves kor végéig is megmutatkozhat ez a fajta élénk fantázia.
Amennyiben nagyon ragaszkodik az ő verziójához, ne erőltessük az „igazságot”, elég, ha megkérdezzük: „Tényleg? Biztosan így volt?” Ebből ő jó eséllyel érezni fogja, hogy sejtjük: színezett a történeten.
Mi áll a háttérben?
Érdemes megfigyelni, hogy milyen jellegű történeteket vetít ki fantáziájából a gyermekünk. Ha arról mesél, hogy nagyon megdicsérték vagy hogy ajándékot kapott, könnyen lehet, hogy igazából erre vágyik.
Amiatt is előfordulhat ez, ha nagyon szeretne megfelelni az elvárásoknak, vagy ha önmaga felé túl magasak az elvárásai. Amennyiben gyakran „történik vele” valami furcsa, különleges dolog, valószínűleg több figyelemre vágyik. Mielőtt még arra következtetésre jutnánk, hogy a kisgyermek inkább ne halljon annyi mesét, mert az csak összezavarja, gyorsan szögezzük le, hogy a mesék világa nagyon fontos dolgokra tanítja meg a gyerekeket. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a gyermeki konfabulálás teljesen rendben van ebben az időszakban – és 8 éves korra szinte mindig eltűnik. Ráadásul szó sincs arról, hogy a mese során hallott, a valóságtól elrugaszkodott események vinnék bármilyen módon rossz irányba, hiszen a gyerekek a mesék szimbólumait értve nagyon is a való világot tanulják. A jó és a rossz megküzdése szinte minden mesében megjelenik – ami tükrözi saját belső vívódásainkat –, a mesék viselkedési, erkölcsi mintái szintén lényegesek a gyerekek személyiségének fejlődésében.
Ezért is füllenthet a gyerkőc
Más a helyzet, amikor a gyermek a saját védelmében ferdít a valóságon, vagy azért, hogy megkapjon valamit, amit szeretne. Érdemes leszögezni, hogy kisgyermekeknél ez is teljesen normális jelenség, a fejlődés része, és az életkor előrehaladtával csökken a gyakorisága (más kérdés lesz persze a kamaszkor.)
Érdekes, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olyan mesét olvastak, ahol a főhős jutalmat kap, amiért igazat mondott, jóval nagyobb arányban (háromszor annyian) vállalják maguk is az igazságot. Beszélgessünk a gyermekünkkel arról, hogy sokszor nehezebb igazat mondani, de érdemes; vagy meséljünk saját gyermekkori hazugságunkról és erősítsük meg benne, hogy igazat mondani mindig jobb.
Semmi baj!
Amikor gyanítjuk vagy tudjuk: füllentett, hogy valamilyen negatív következménnyel ne kelljen szembenéznie, vagy épp egy áhított jutalmat megkapjon, ne essünk túlságosan kétségbe. Ugyanis ezt azt jelzi, hogy két fontos képességnek is birtokában van a csemeténk: az egyik az elmeolvasás képessége (fel tudja mérni, hogy ő tud valamit, amit mi nem) a másik az önkontroll (természetes arccal, úgy mondja, hogy mi ne lássuk meg rajta). Nem kis dolog egy pici gyerektől, ugye?
A gyermekkori füllentések gyakorisága ráadásul egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy felnőve ki mennyire lesz igazmondó vagy hazug – nem kell tehát túlságosan aggódnunk!
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
