Világra szóló lakodalmat csaptak és addig éltek, míg meg nem haltak… A mesék így végződnek, míg a felnőtt élet egy fontos fejezete valahol itt kezdődik.
Szerző: Károlyi Natália
Nincs két egyforma történet
Két meglehetősen eltérő pár történetét olvashatjátok, akik más-más úton, de a házasságot választották végül. Minden szereplő nevét megváltoztattuk.
A kezdetektől komolyan vettük a kapcsolatunkat
Juli és András egyetemista éveikben találtak egymásra. Mindketten az első pillanattól hagyományos, elkötelezett monogám párkapcsolatban gondolkoztak, és az is természetes volt, hogy előbb utóbb férj és feleség legyenek a törvény színe előtt is. Abban is egyetértés volt köztük, hogy az eljegyzésre és az esküvőre is még a gyermekvállalás előtt kerüljön sor.
Végül minden a terv szerint történt. – A házassággal, eskütétellel mi kimondtuk és egyértelművé tettük azt a szándékunkat, hogy ezt életünk végéig vállaljuk, ezáltal biztonságban érezzük magunkat egymás mellett. Mindkettőnknek kellett ez a biztonságérzet.
Volt nagyon komoly házassági válságunk, amiből megerősödve jöttünk ki. Nem vagyok “szabad préda” – számomra ezt mutatja az, hogy elmondhatom, feleség vagyok, van egy férjem. Érzem, hogy sokan ezt nem veszik annyira komolyan, nem tisztelik, számomra mégis ad egyfajta nyomatékot a párkapcsolatnak – magyarázza Juli.
Hosszú, kanyargós út a legénykérésig
Nem volt ilyen egyértelmű a döntés Luca és Viktor számára: Ők még második gyermeküket várva is biztosak voltak, hogy hosszútávon sem óhajtanak a házasság kötelékébe lépni egymással. – Az előző párom négy éven át ígérgette, hogy jövő nyáron már tényleg elvesz feleségül. Még évekkel a szakításunk után is akkora düh volt bennem, hogy minden esküvőn legszívesebben felgyújtottam volna a szépen kidekorált templomot. Ez csak fokozódott, ahogy a méregdrága, habos-babos ceremónia után alig pár évre sorra adták be a válókeresetet az ismerősök – meséli Luca.
Két házasság után már Viktorban is jócskán voltak ellenérzések:
– Abban reménykedtem, hátha ígérgetés nélkül ezúttal sikerül nem elrontanom – magyarázza a férfi. Aztán egy családi veszteség hatására valami “átkattant” Luca fejében – ahogyan ő fogalmaz:
– Sok időt töltöttem édesanyámmal a halála előtti utolsó hetekben. Amíg csak magánál volt, rengeteget kesergett azon, hogy Apu mennyi szenvedést okozott neki a hűtlenségével. Sokszor szinte rá kellett harapnom a számra, hogy ki ne mondjam: “Te csak ne szólj egy szót se, téged legalább elvett valaki feleségül.” A temetése után aztán gyakorlatilag megkértem Viktor kezét. Gondolkodás nélkül igent mondott. – Én is meglepődtem magamon – nevet Viktor.