Szinte valamennyi fogamzás körüli elakadás pszichoszomatikus eredetű – vagyis együttesen állnak a háttérben testi és lelki okok. A termékenységi problémák lelki okainak feltárása segíthet a vágyott gyermekáldás elérésben.
Szakértő: Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológus; Szerző: Károlyi Nati
Folytatás…
– Mi a helyzet a férfiakkal? Az ő esetükben is a korábban említett félelmek gátolhatják a sikeres nemzést? Például, hogy fenntartsák a távolságot a saját édesapjuktól?
M.J.E.: Ez is nagyon gyakran szerepet játszik. Ahogy a nők, úgy a férfiak is gyakran kételkednek benne, hogy elég jó szülők lesznek-e. De a legjellemzőbb férfi félelem az archaikus női hatalomnak való kiszolgáltatottsághoz kapcsolódik. Sokan előzetes fájdalmas tapasztalataik miatt egyszerűen nem merik elengedni a kontrollt és rábízni a folyamatot egy nőre.
Márpedig az élethez elengedhetetlen, hogy az anyatermészet gondviselésére merjünk hagyatkozni. Bár a fogantatás eseményében az apa és az anya egyenlő mértékben van jelen, a nemzés aktusát követően az utód sorsa a várandósság és a szülés alatt teljes mértékben az anyára van bízva. Ezért a pár női tagjának önismereti munkája akkor sem megkerülhető, ha testi tünet csak a férfinél mutatható ki, hisz az asszisztált reprodukciós folyamat sikere ebben az esetben is a nő odaadó részvételén múlik.
Viszont nagyon jelentős a férfi szerepe a leendő édesanya biztonságérzetének megteremtésében:
A lélek számára a házasság tehát nem csupán egy papír, hanem annak a felvállalása, ha úgy tetszik belekiabálása a világba, hogy igent mondok rád úgy, ahogy vagy, hosszútávra tervezek veled. A mai világban a gyermekvállalás az egyetlen életre szóló elköteleződés, nem csoda, hogy sok férfi és nő szorong a döntés súlyától és a vele járó egymásra utaltságtól. Úgy tűnik, a nyíltan felvállalt párkapcsolati elköteleződés nagyobb biztonságot ad a nőnek, és bátrabban bele meri engedni magát az anyaságba.
– Említette a saját szülőkkel való kapcsolat jelentőségét. Mindannyian ismerünk olyan szülőket, akik kifejezetten mérgező családi légkörben, bántalmazó, alkoholista szülők mellett nőttek föl, mégsem akad problémájuk a termékenységükkel Vajon min múlik, hogy kire miként hat a nehéz gyermekkor?
M.J.E.: Önmagában a nehéz sors, egy trauma, vagy egy bántalmazó kapcsolat nem feltétlenül okoz ilyen természetű problémát. Vannak nehéz gyerekkorú szülők, akik minden sebzettségük ellenére az életet mégis akadályoztatás nélkül tovább tudják adni. Azonban ők sem úszhatják meg a szembesülést a maguk csomagjával, amikor a gyermekük annyi idős lesz, amennyi idősen ők maguk elszenvedték a saját traumáikat.
Rengeteg lelki munka kell hozzá, hogy az ember teljes elfogadással ki tudja mondani:
– Akkor tulajdonképpen az Élet forrásának kell megadni a tiszteletet?
M.J.E.: És az Élet természetének. A születés körüli időszakban látszik a legjobban, hogy emberként racionálisan semmilyen tevőleges ráhatásunk nincs a dolgok lefolyására. Maga a gyerekvállalás egy vak fejesugrás az életeredet tengerébe.
A “vágy” állapotába való megérkezés azt a fajta ráhagyatkozást jelenti, hogy “legyen, ahogy lennie kell”. Ezt a megadást minden esetben egy, a maga létezésében tökéletes, egyedi és megismételhetetlen kisgyermek érkezése követi.
Írásunk első részét itt olvashatod:
