Iszom a reggeli kávémat. Nézem izgatottan üzeneteimet, várom a híreket a sorstársaktól. Közben nézem az ébredező kislányomat, és hálát adok, hogy itt van.
A mi utunk hat éve kezdődött. Olyan boldog voltam, amikor elhatároztuk végre, hogy gyermeket szeretnénk. Hónapról hónapra vártam, hogy megtörténjen a csoda, de mindhiába.
Fél év próbálkozás után elmentünk az akkori nőgyógyászomhoz, aki első körben mindent rendben talált a vérvétel és ultrahang alapján. Próbálkozzunk!
Lelkileg egyre nehezebb lett a várakozás, ami egyre inkább érződött a hétköznapokban.
Majd ismét eltelt hat hónap. Ekkor már várt rám egy átjárhatósági vizsgálat. Rettegtem tőle, mert többen is erős fájdalmakról írtak. Valóban nem volt kellemes, de nem volt fájdalmas. A baloldalon nehezebben ment át a kontrasztanyag, de rendben találta az orvos.
Annyira izgultam a vizsgálat miatt, hogy a fejfájás cserébe másnapig elkísért, a férjem pedig, aki a kezemet fogta, majdnem elájult.
Ekkor beszéltük meg, hogy ő biztosan nem lesz bent a szülésnél.
A körzetembe, mivel védőnő vagyok, sorra érkeztek a várandósok. Egyre nehezebb lett a lelkem, hogy én még mindig sehol nem tartok.
Közben kipróbáltam ezerféle alternatív gyógymódot, de nem hozták meg a kívánt hatást. Még mindig nem voltam várandós.
Eltelt ismét egy év, ismét átjárhatósági vizsgálat, amit szintén rendben talált az orvos. Számomra fura volt, hogy a röntgen képen a méhem elborul balra. De ezzel senki nem foglalkozott. A doktornő felvetette, hogy egy kis gyógyszerrel segítsünk rá a peteérésre, sokaknak ez segít.
Úgy döntöttem, ha már gyógyszeres kezelés kell, ezt egy meddőségi centrumban kezdjék el.
Elvégeztettem egy halom vizsgálatot, hogy ne azokra kelljen várni. A kérdésemre, hogy milyen vizsgálatra menjünk, hogy kiderüljön az OK, csak egy vállrándítást kaptunk. A diagnózis: ismeretlen eredetű meddőség. A párok 10 százalékánál ez van. Így kaptunk inszeminációra időpontot.
Az első alkalommal a gyógyszertől hétfejű sárkánnyá lettem, ami tűzet okádott. Csapkodtam, pakoltam a konyhában. Nem tudtam leállni. Férjem próbált segíteni, nyugtatni. Szegénynek csak annyit mondtam, hogy nagyra értékelem a próbálkozását, de ezen most nem tud segíteni, beküldtem meccset nézni.
Ezek azok a tünetek, amikre nem készítenek fel sehol. A gyógyszertől a hasam baloldala nagyon fájt. A kontrollon annyit mondott az orvos szó szerint: nincs ott semmi ami fájjon. Ostobának éreztem magam. Elbizonytalanodtam saját magamban, az érzéseimben. Ráadásul még csak nem is sikerült. Két inszeminációs próbálkozáson estünk át így.
Gyerek nélkül is szeret!
Közben a párkapcsolatunkat is megdolgozta néhány mélypont, de sikerült kimásznunk a gödrökből. Én többször felajánlottam zokogva a férjemnek, hogy keressen egy másik nőt. Ő mindig csak annyit mondott, hogy gyerek nélkül is szeret, nem ezért vett el. Ha nem lesz, hát nem lesz.
Mivel nem éreztem, hogy ebben az intézményben kellően figyeltek volna ránk, váltottunk.
Gyereket akarok, de most! – felkiáltással egy olyan intézményt választottunk, ahol a lombikot végre el is kezdték. ,Annyira jól reagáltam a minimális hormonokra, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy nem sikerül. Igaz ismét nagyon fájt a hasam baloldala, de itt már meg sem említettem. Tűrtem. 23 tüszőm lett, 16 petesejt. Másnapra 14 megtermékenyült. Mi gond lehet? Ezután jött a fekete leves: egy embriónk maradt csak a harmadik napra, kaptuk a telefont, hogy azonnal menjünk. Sokkot kaptam. Ettől kezdve hiába igyekeztem megnyugodni, teljesen kikészültem. Nem sikerült.
Endometriózis
Túlstimulációs tüneteim lettek, felpuffadtam, fájt a hasam, fájt a lelkem. Már csak azért fohászkodtam, hogy a sajgó petefészkeim megússzák ezt. Sokat imádkoztam. Erőért. Gyermekért. Megnyugvásért.
Az alhasi fájdalmakat és a menstruációkat egyre nehezebben viseltem. Egy sorstárs ajánlott egy specialistát, aki endometriózissal foglalkozik. Felkerestem. Azt hittem, legyint majd ő is a fájdalmakra, de a tünetek alapján előjegyzett laparoszkópos műtétre.
A diagnosztikai műtétből egy endometriózist eltávolító műtét lett. A sokat emlegetett bal oldalon ugyanis ez okozta a fájdalmas tüneteket. Még egy további műtétre is sor került emiatt.
Indult ismét a lelki hullámvasút. Végre volt ok – ennek először örültem, hiszen végre tudtam, mivel harcolunk. De egyúttal az is kiderült, hogy én vagyok a gyenge láncszem. Újabb reménnyel teli hat hónap következett, és ismét egy lombik. Ezt megint új intézményben kezdtük, ahol volt TB által is támogatott eljárás. Rettegtem, hogy megint fájni fog, hogy nem sikerül. Pedig mindent jobban toleráltam endometriózis nélkül. Lett két fagyasztásra alkalmas embriónk is, mégsem lett sikeres ez a beültetés sem… A FET (fagyasztott/frozen embrió transzfer) időpontjára begyulladt egy fogam, így hónapokat csúszott a beültetés.
A cikk itt folytatódik: https://hellobaby.hu/halas-voltam-az-eso-illatert-es-a-zivatar-megnyugtato-hangjaert-2-resz/
A cikk a HelloBaby! magazinban jelent meg! Légy Te is előfizetőnk!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez