Egy fiatal magyar pár Kuala Lumpurban vállalta második gyermekét, a dél-kelet ázsiai országban éltek immár négy fős családként. Az édesanya, Szandra mesélt az ottani mindennapokról.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Malajziában gyakori, hogy több generáció él együtt, ha nem is egy házban de közel egymáshoz, így a családtagok, rokonok is segítenek az anyának.
Szandra a szülés után egyből hazament, és sajnos, elég kevés segítsége akadt, hiszen nem voltak ott a szülei, a férje pedig csak 5 nap szülési szabadságot kapott. Utána ott maradt frissen császározva a két gyerekkel, akiket el kellett látni.
Malajziában területenként, családonként és élethelyzetenként is változó, hogy ki mennyit foglalkozik a babájával, majd később a kisgyermekével. Szandráék ismeretségi körében az egyik kínai anyuka szinte kizárólagosan foglalkozott a gyerekekkel, mert az apuka a munkája miatt folyton utazott. Egy másik családban viszont minden gondozási tennivalót megosztva végeztek a szülők. Egy harmadiknál az anyuka is dolgozott, 3 éves lányára és 3 hónapos fiára a nagymama vigyázott.
Nagycsalád lettek
Szandrának 3 gyermeke született, 3 császárral; negyedik műtétet már nem szerettek volna vállalni. A gyermekekkel Szandra maradt otthon és elsősorban ő is foglalkozik velük. Malajziában választható, hogy orvoshoz vagy kórházba viszik-e a kisgyermekeket, ha betegek, vagy ha meg kell kapniuk a kötelező oltásokat. Nem olyan a háziorvosi ellátás, mint itt Magyarországon: nincs olyan, hogy körzetileg hová tartozik valaki. Mindig, ha orvosi ellátásra volt szükség, Szandra egyszerűen csak keresett egy közeli klinikát. Ugyanakkor, mivel védőnői hálózat nincs, a szülőknek kell figyelniük arra, hogy a kicsi időben megkapja az oltásokat, és ők ellenőrzik azt is, hogy megfelelően fejlődik-e. A kínaiaknál van egy számunkra ismeretlen családi szokás: megünneplik azt, amikor a baba betöti életének 100. napját.
Bölcsi, vagy dadus?
A kisbabákat 3 hónapos kortól lehet beadni bölcsődébe, de gyakran gyermekfelügyeletbe adják őket. Az utóbbi egy lakás, ahol több gyermekre együtt vigyáz egy felnőtt, amíg a szülő dolgozik. Szintén gyakori, hogy felvesznek egy úgynevezett filippínó, indonéz vagy indiai „dadust”, aki főz, mos, takarít, vigyáz a gyerekre, és együtt él a családdal.
Az óvoda 3 éves kortól kezdődik, rendes tankönyvekkel. Itt maláj, kínai, angol nyelvet, tudományokat és erkölcstant tanulnak a gyerekek. Ha valaki kínai iskolába szeretné vinni a gyermekét, akkor előzőleg kínai különórákra is kell járatni. Az iskolakezdés 7 évesen történik, a tanév januárban kezdődik. Mivel Szandra nem dolgozhatott Malajziában, ő maradt otthon a gyermekekkel, és vezette a háztartást. Jelenleg Magyarországon él családjával – a Covid miatt költöztek haza.
A legkisebb gyermeke már itthon született, de a 20. hétig Malajziában járt terhesgondozásra. Azt mondja, visszasírta az indiai orvosát… A gyerekei most 9, 4, és 1,5 évesek. Mivel nagyon szerettek kint élni, visszavágynak Malajziába.
Az írás első részét itt olvashatod:
