Nehéz téma. Hajlamosak vagyunk tabuként kezelni a halált. Egyre kevésbé tudunk természetesen viszonyulni a gyászhoz, a gyászoló érzelmeihez. Kovács Mónika védőnő és mentálhigiénés szakember ad nekünk tippeket a megküzdéshez: őszintén, és szívből jövően.
Szerző: Szále Kata
Hogyan beszéljünk a halálról?
Legyünk őszinték! Ne kendőzzük el, hogy mi történhet, vagy mi történt! “A gyermekek érdeke nem az, hogy megkíméljük őket.” – fogalmaz a mentálhigiénés szakember.
A mi gyászunk a gyermekünk előtt
A kicsi tudjon róla, beszéljünk róla, ha elveszítünk valakit, akit szerettünk. Fontos, hogy láthasson minket szomorúnak. A gyász-reakciók a kisgyermekek esetében egészen másképp festenek, mint a felnőtteknél.
Nem ritka a regresszió megjelenése, például újra bepisil.
Hogyan hat mindez egy babára?
A csecsemők is érzik, ami körülöttük zajlik: a szorongás erősödik egy ilyen helyzetben, például megjelenik/erősödik a szeparációs szorongás. Jellemző, hogy a gyászban a baba elutasítja az alvást, vagy az evést.
Egy 1-3 éves már beépítheti a játékába, ami történt – ezzel természetes módon segítve a feldolgozást. Az óvodás pedig mágikus gondolkodása miatt könnyen lehet, hogy magát hibáztathatja, például: “egyszer haragudtam a Nagyira, biztos ezért halt meg!” Figyeljünk a gyerekekre!
Hová lett a kisállat?
Hogyan kezeljük, hogyha egy háziállatot veszítünk el? Egy állat elvesztése is nagy fájdalom. Sose bagatellizáljuk el! Ne vegyünk azonnal új kiskutyát/cicát, hörcsögöt!
Mit ne tegyünk?
Milyen hibákat követhetünk el ez ügyben? Elvigyük-e a kisgyermeket a temetésre? Sírhatunk-e a gyermekünk előtt?
Íme a videó gyász témában:
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
