Az ősz során megannyi család élete mérföldkőhöz érkezik, legyen szó bölcsődei vagy óvodai beszoktatásról. Az eddigi szoros kapcsolódásban, közeli együttlétben, együtt eltöltött mindennapokban új fejezet nyílik az intézményi és gyerekközösségbe való beilleszkedés megkezdésével.
Szerző: Szabó Hajnalka
Fontos azt tudatosítani, hogy nincs két egyforma család és hogy minden egyes kisgyerek
egyedi individuum, következésképp nincs két egyforma beszoktatás sem. Választásunkat meghatározhatja a személyes helyzetünk, amiért az intézményes nevelés mellett kell döntenünk.
Közös felkészülés a változásra
Sokan úgy vélik, hogy ez az időszak a kisgyerek életében okoz markáns változásokat, pedig a
beszoktatás időszaka éppúgy nagy horderejű a szülők, édesanyák életében, mint a csöppségekében. Ennélfogva fontos, hogy erre az időszakra közösen készüljünk fel, közösen lépjük meg ezt a lépcsőfokot.
Készüljünk fel!
A gyerekközösségbe való beszoktatás előkészítéséhez kiváló lehet, ha időnként kisgyerekes baráti társaságok összejövetelein, baba–mama programokon, játékkal, zenével, mozgással gazdagított programokon veszünk részt, ahol lehetőség van ismerkedni kortársakkal, ahol kialakulhat közös, önfeledt játék, és a közösségi szabályokkal is ismerkedni lehet.
Segít, ami ismerős
A közös készülődés során tartsuk szem előtt az őszinteséget, beszélgessünk a várható változásról, játsszunk, meséljünk, lapozgassunk ezzel a témával foglalkozó képes könyveket. Társítsuk pozitív megerősítésekkel az eljövendő időszakot. A séták alkalmával fel is fedezhetjük a bölcsőde, óvoda környékét, hogy mire odaérünk, ismerős legyen a környezet gyerkőcünk számára.
Beilleszkedés és leválás
Abból kiindulva, hogy nincs két egyforma kisgyerek és nincs két egyforma beszoktatás sem, tehát eltérő a habitus, nagy különbségek lehetnek abban is, hogy hogyan reagál a kisgyerek az édesanyja hiányára. Az is kérdés, hogy ez időben mikor következik be; lehetnek eltolódások.
Természetesen rengeteg kérdés merülhet fel bennünk ilyenkor az édesanyaként saját megélt szülői szerepünkkel kapcsolatban, bármiképp alakul is a beilleszkedés. Az egyéni fejlődésbe fektetett energia azonban itt is megtérülhet.
Őszintén!
elvárásainkat és őszintén tudjunk figyelni saját gyermekünk jelzéseire, fejlődésére, érésére,
beilleszkedésének szakaszaira.
Fontos a gondozókkal, nevelőkkel, pedagógusokkal folytatott rendszeres és nyílt kommunikáció, a fokozatosság elve a beszoktatási időben. Ne feledkezzünk meg az „átmeneti tárgy” jelentőségéről sem – ez az a játékszer vagy más holmi, amit a gyermek kincsként őriz és vigasztalásként használ.
Pozitív hozadékok
Míg a családi szocializáció során a kisgyermek a legalapvetőbb interakciókat sajátítja el és megtapasztalja az érzelmi biztonságot, addig a gyerekközösségben ezeket a tapasztalatokat nagymértékben van lehetősége gazdagítani, hiszen érzelmi fejlődésének szempontjából kiemelt szerepük van a kortársaknak, a társas kapcsolatok, barátságok kialakításának. A gyermekközösségben jóval nagyobb önállóságra tehetnek szert a kisgyerekek, akiknek az életében rendkívül fontos a folytonosság és a rutin, a napi- és szokásrendhez, szabályokhoz, közösséghez való alkalmazkodás elsajátítása. Más gyermekek közelségében ráadásul az immunrendszerük is megedződhet.
kapcsolat megerősödése új szintre emelheti a szülő–gyermek kapcsolatot.
Könyvajánló
Simonné Zachár Anna – Ovis leszek?! Segítő ötletek oviba és bölcsibe indulóknak. Assertiv
Kiadó, 2004
Ajánljuk még a témában:
