A HelloBaby! magazin október-novemberi számában olvashattál arról, mennyire fontos a fogászati szűrés a várandósság alatt. Igen ám, de mi legyen, ha valami ellátandó elváltozást találnak egy kismamánál vagy szoptató anyánál? Tapasztalatom szerint ebben a kérdésben ahány rendelő, annyiféle nézet. Nézzük most a tényeket!
Dr. Zeller Zsófia fogorvos írása
Mi kell a jó kezeléshez? Egy jó diagnózis. Ehhez pedig először is kell egy jól áttekinthető száj. Ennek érdekében érdemes a várandósságnak abban a szakaszában ellátogatni a szűrésre, amikor ez nem kellemetlen sem a fokozott garatingerlékenység, sem a nagy pocak miatt. A második trimeszterre általában elmúlik a gyakori émelygés, viszont a kismama még kényelmesen tudja megválasztani a testhelyzetét, és az orvos is könnyen tudja igazítani a kezelőszéket.
Ennél nagyobb kihívást jelent, ha a baba már megszületett, de kis kreativitással és néhány segítővel ez a probléma is megoldható. Vigyázhat az apuka, nagymama vagy egy bébiszitter a babára a kezelések alatt, de egy rövid vizsgálat során akár anyukája ölében is lehet.
A korrekt diagnózishoz szükséges lehet továbbá valamilyen képalkotó eljárás, ami leggyakrabban röntgenfelvétel készítését jelenti. Sajnos várandósoknál ennek a diagnosztikus célú végzése nem javasolt, ezért például a korábban gyökérkezelt fogak körüli esetleges gyulladások, koronával, ellátott fogak másodlagos szuvasodásai, már meglévő fogágybetegség vagy régi fogeltávolítások következtében kialakult csontveszteség ebben az időszakban csak kevésbé megbízható tapintásos, kopogtatásos módszerrel vizsgálható.
Épp ezért, a diagnózis bizonytalansága és az így készült ellátás tartósságának kérdésessége miatt nem javasolják nagyobb fogpótló beavatkozások elvégzését ebben az időszakban.
Ne halogasd tovább, ha itt a baba!
Szoptató édesanyáknál ez a tilalom már nem érvényes, mivel a röntgensugár semmilyen kárt nem tesz a termelődő tejben, ezért azt sem lefejni és kiönteni, sem a szoptatást bizonyos ideig felfüggeszteni nem szükséges. A fogászati röntgen készítéséhez is előírás az ólomköpeny használata, ami legtöbbször pajzsmirigy védő gallérral is kiegészül, így a szórt sugárzás a mellekben lévő tejbe csak igen minimális mértékben juthat el, az ott már megtermelt tejben lévő sejtekben pedig nem okozhat akkora károsodást, ami rosszabb minőségűvé vagy veszélyesebbé tenné bármelyik tápszernél.
Fogászati gyógyszerek, érzéstelenítők
Ha van egy jól kezelhető páciens és egy jó diagnózis, akkor lényegében minden feltétel adott a sikeres ellátáshoz. Alapvetően a fogászatban általánosan használt érzéstelenítők mindegyike használható terhesség és szoptatás során is. Az érzéstelenítőben lévő adrenalin okozhat fokozott szívdobogást és esetleg a magzat fokozott aktivitását, de az egységnyi oldatban lévő mennyiség elenyésző ahhoz képest, amit akár tartós fájdalom esetén, vagy egyéb stresszhelyzetben a szervezet önmaga is képes termelni. Várandósoknál mindenképpen figyelembe kell venni a várandósság egyéb körülményeit, az anya aktuális általános állapotát, és ha lehet, még körültekintőbben kell bánni az alkalmazott gyógyszerekkel, de ez nem zárja ki, hogy kismamákon is elvégezzenek fogászati beavatkozásokat. Szoptató anyák esetében is lehet olyan fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt sőt, akár antibiotikumot is találni, ami mellett a szoptatás biztonságosan folytatható. Náluk a helyileg alkalmazott fogászati érzéstelenítők vérbe és így az anyatejbe jutásának mértéke gyakorlatilag elhanyagolható az alkalmazott szerek lebomlási mechanizmusa miatt. Tehát a fogászati érzéstelenítés sem indok a szoptatás felfüggesztésére vagy az ellátás elhalasztására.
Kezelések
Nagyobb kérdés azonban, hogy milyen kezelések végezhetőek ebben az időszakban.
Az akut, fájdalomcsillapító, a későbbi súlyosabb szövődmény kialakulását elhárító ellátásoknak – gyökérkezelés megkezdése, fogeltávolítás, sebellátás – ebben a páciens csoportban is meg kell történnie. A tervezhető beavatkozások közül a fogkőlevétel, fogágybetegség kezelése, szuvas fogak ellátása, szuvas tömések cseréje ugyan úgy rutin feladat, mint más páciensek esetében.
A végleges gyökértömés készítésével illetve a jó minőségű amalgám tömések esztétikai célú cseréjével azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet.
A szakma szabályai szerint végleges gyökértömés készítése után az eredményt legalább egyszer ellenőrizni kell röntgennel még akkor is, ha ma már léteznek a diagnosztikus röntgenfelvételek helyettesítésére szolgáló eljárások.
Az utolsó lépés, a kontroll röntgen elhagyásával feladjuk az elkészült gyökértömés minőségének ellenőrzési lehetőségét is, így minden további ellátás minősége és tartóssága, ami egy ilyen fogon történik, kérdésessé válik. Épp ezért várandós nők esetében érdemes a gyökérkezelt fogakon szükséges további kezeléseket fenntartásokkal készíteni, vagy ideális esetben a baba megszületése utánra időzíteni.
Mi legyen a régi amalgám töméssel?
A meglévő tömések esetében az amalgámtömések okozzák a legnagyobb fejtörést. Habár az amalgám ezüst és higany – és néhány egyéb elem – alkotta vegyület, megkötés után nem kell ebből további higanygőz kioldódásra számítani. Az amalgám tömés készítésekor a még meg nem kötött anyagból valóban párologhat higanygőz, ami a tömés elkészülte után még néhány napig kimutatható a vizeletből, de utána ez az érték normalizálódik. Ez a probléma korszerű, kapszulás kiszerelésű tömőanyagok használatával minimálisra csökkenthető.
A meglévő amalgámtömések azonban rendszeres karbantartást igényelnek. Mint minden fémnek, az amalgámnak a felszíne is oxidálódik. Így válik a kezdetben ezüstösen csillogó tömés lassan feketévé, amit porózus felszíne miatt nehezebb tisztítani, színe pedig megakadályozza a másodlagos szuvasodások időben történő felfedezését. Ezért a tömés tartóssága érdekében rendszeresen polírozni kell felszínüket, egyúttal biztosítva ezzel a tömésszél résmentességét is. A polírozások alkalmával ismét felszabadulhat higanygőz, de ez a korszerű vízhűtési és elszívási technikának köszönhetően gyakorlatilag kimutathatatlan.
Más a helyzet, ha egy nagyméretű, régi amalgámtömés eltávolítására van szükség. Itt már érdemes olyan további mechanikai védelmet alkalmazni, ami megakadályozza a nem kívánt anyagok belélegzését, lenyelését. Ilyen például a Kofferdam-gumi, ami egy fogra húzott és a szájban kifeszített gumilepedő.
Nálunk szerencsésebb fogászati kultúrájú országokban egyenesen büntetik, ha egy fogorvos a meglévő, jó minőségű amalgámtömés cseréjére bíztatja páciensét, anélkül, hogy annak egészségügyi előnyét bizonyítani tudná. Nem hiába látjuk híres, és minden bizonnyal a fogaikra nem keveset költő színészek, énekesek hátsó fogaiban még mindig a szürke amalgámtöméseket. Mivel a műanyag tömések összetétele és az alkalmazásukhoz szükséges ragasztási technika évről évre fejlődik, közel sem áll rendelkezésre annyi idő és adat a hosszú távú vizsgálatukra, mint a több mint egy évszázada változatlan formában létező amalgámtömésnek. A 25-30 évvel ezelőtt készült műanyag tömések anyagösszetétele köszönőviszonyban sincs a mai, nanorészecskéket tartalmazó tömőanyagokéival. A ragasztási technika is sok szemléletbeli változáson ment keresztül, maguk a ragasztóanyagok 8 generációt éltek meg. Így aztán, míg azt kijelenthetjük, hogy egy jóminőségű amalgámtömés akár 25-40 évig is képes szolgálni a gazdáját, egy kompozíciós műanyag esetében nem áll rendelkezésre ehhez elegendő adat.
Épp ezért, habár vitathatatlan az esztétikus műanyag tömések korszerűsége, ha pusztán esztétikai oka volna egy jó minőségű amalgámtömés cseréjének, azt érdemes átgondolni, és lehetőleg a várandósság és a szoptatás utáni időszakra tervezni.
Megjelent a helloBaby! magazin 2017. február-márciusi számában.
