A fenntarthatóság – vagy az alacsony hatásfokú életmód, ahogy én szeretem nevezni – ma már nem valóságtól elrugaszkodott életmódot jelent. A fenntarthatóság fogalma sok területen úgy kúszott be az életünkbe, hogy szinte észre sem vettük, ugyanakkor nem feltétlenül vagyunk tisztában azzal, mit is jelent.
Szerző: Földi Barbara élményalapú okatatástervező, társadalmi vállalkozó
Működik majd hosszútávon is?
Beszélhetünk környezeti fenntarthatóságról, anyagi fenntarthatóságról, de társadalmi fenntarthatóságról is, és sokszor teljesen elveszünk a fogalmak között. Abban viszont mindannyian egyetérthetünk, hogy egyre fontosabb. Nem az a kérdés, hogy érdemes-e egy fenntarthatóbb életmódba belevágni vagy sem, hanem az, hogy mindezt hogyan tegyük.
Ez teljesen érthető, hiszen egy új generáció tagjának életet adva a legjobbat szeretnénk adni a gyerekeinknek – többek között egy élhető bolygót is.
A cselekvés erejével
Én szerencsésnek tartom magam, mert nagyon sok hulladékcsökkentő rutint már a gyereke(i)m születése előtt jól begyakoroltam, és így a nagy változások közepette „csak” megtartanom kellett azokat. Bevallom, ez is épp elég nagy feladat volt, a sok új teendő, szerep és érzés között lavírozva plusz valami újat beiktatni pedig különösen nehéz lehet. Mégis úgy gondolom, nagyon fontos erre időt és energiát szánni.
Persze a híreket hallgatva az újabb árvizekről, erdőtüzekről, szárazságról, óceáni hulladékhegyekről sokszor én is megkérdőjelezem, van-e bármi értelme az egyéni cselekvésnek. Ez az egyik formája annak, amit a pszichológusok napjainkban klímaszorongásként emlegetnek. Megbéníthat minket a tehetetlenségérzés, úrrá lehet rajtunk a szorongás.
Kezdd el! Csináld!
Tapasztalataim alapján ilyenkor a legjobb megoldás a cselekvés. A tenni akarás a legjobb ellenszere a félelemnek! Szülőként – de fenntarthatósági szakemberként is – mélységesen hiszek és bízom az emberi cselekvés hatalmában, és nem formális oktatóként az oktatás erejében. Mindennek az alapja a család, amely mikroközösségként nagyon gyorsan tud reagálni a változásokra. Ezért véleményem szerint kiemelt szerep jut a most szülőkké válók generációjának – hiszen rajtuk áll, milyen mintát adnak tovább a fenntarthatóság terén.
Mutass példát!
A gyerekek „másológépek”. Biztosan hallottátok vagy tapasztaltátok már, hogy mindent azonnal megjegyeznek. Sőt, az első három életévben szinte magukba szívják és hatékonyan tárolják az őket körülvevő információkat.
Igyekezz te is – nézd meg, milyen apró változást tudsz bevezetni a háztartásotokba és vond be végrehajtásába a gyereke(i)det! Nagyon jó program lehet például a szelektív hulladékgyűjtés. Meglátod, remek alkalmat ad ahhoz is, hogy beszélgessetek a témáról.
Hogyan és mikor?
A legnehezebb egy újfajta életmód kialakításakor vagy életmódváltáskor a hogyan és a mikor. Erre nincs tökéletes recept. Azt javaslatom, egyszerűen csak kezdd el – és utána, ha ráéreztél és van sikerélményed, haladj tovább. A tippem, hogy olyan területen fogj bele, ami közel áll hozzád. Ha szeretsz főzni, enni, akkor a konyhában – figyelj arra, mit és honnan szerzel be, hogyan és miben tárolsz, miket főzöl. Egy-egy terület is sok odafigyelést, kutatást igényel – és így nagyobb eséllyel lesz sikerélményed, ami majd újabb löketet ad a folytatáshoz.
Lépésről lépésre
A fenntarthatóság lehetőség arra, hogy legalább olyan világot hagyjunk hátra a gyerekeinknek, amilyenben nekünk is részünk volt. Adjuk meg nekik Földünk csodáit!
Ha már elkezdtél bevezetni bizonyos változásokat, akkor lehet, hogy magával sodor a hév és hamarosan mindent egyszerre akarsz. Ez veszélyforrás, mert munka, gyerek mellett nagyon nehéz újabb rutinokat kialakítani. Egy kutatás szerint ahhoz, hogy egy rutin hosszú távon megmaradjon, legalább 66 napon át kell ismételni. Adj tehát elegendő időt magadnak és a családodnak a váltásra, legyél türelmes velük és önmagaddal is!
Ajánljuk még a témában:
