Biztosan sokan elgondolkoznak a fenti alcímet olvasva, hogy mi a manót akarok ezzel sugallni, és hogy pontosan mi is ez a szenzoros receptes dolog. Elárulom, szó nincs varázslókönyvből kitépett lapokról, boszorkányfőzetről – csak pár olyan hasznos ötletet és szempontot osztok meg, ami egyszerű, de nagyszerű lehet a gyermekek idegrendszeri fejlődésének támogatásához.
Szerző: Oroszi Viktória VIKO gyógypedagógus
Cikkem első része után most mindenekelőtt az érzékszervi összehangolásra térek ki, hogy ne csak a tapintás-bőrérzékelés és az illatok, ízek témakörben adjak információkat. A baba érzékelése már a placentális időszak alatt fejlődik, amely megalapozza a későbbi érzékelését. Az édesanya pocakjában vizuálisan, auditívan, taktilisan, oligofaktorikusan egyaránt kap ingereket. Ezek természetesen nem olyan mennyiségben érik őt, mint amikor megérkezik a 21. század fizikális valóságába, de az optimálisan működő szenzoros érzékeléséhez jó és stabil alap lehet, ha nem kell a 9. hónap előtt megszületnie.
Érzékelés a koraszülött babáknál
Érdemes egy kicsit kitérni a hamarabb érkezettekre, azaz a koraszülött babákra is: valamiért még mindig nem állt össze a fejünkben, hogy az ő érzékelésük sok esetben máshogy alakulhat, picit éretlenebbek lehetnek az ingerek fogadásához. Ez abszolút nem baj, de mindenképpen szem előtt kell tartanunk a korrigált életkort és a fejlődési állomásokat, hogy objektíven láthassuk, ha a fejlődésük során esetleg segítséget igényelnek. Vannak olyan szituációk, amikor sok területen szépen hozzák a korrigált és normál életkorhoz tartozó fejlődési állomásokat.
Siettetni semmit sem szabad, mert mindegyiküknek van egy saját fejlődési íve, és megfelelő támogatással nagyon jó eredményeket lehet elérni náluk.
Hallás és látás
Visszatérve az érzékelési területekhez, az érzékszervekhez: még nem esett szó a hallásról és a látásról. A baba hallása és látása folyamatosan fejlődik. A születése utáni első egy évben mindkét területen igen intenzív a fejlődés, mondhatni, rohamosak a változások. Gondoljunk csak bele: a pici elkezd reagálni a hangosabb zajokra, arrafelé fordítja a fejét, ahonnan ismerős hangot hall, az utóbbi reakciót később összekapcsolja szociális mosollyal, figyelemmel.
Idővel elkezdődik a verbális kommunikáció fejlődése, amit az is meghatároz, hogy milyen az auditív rendszer állapota és hogy mi kapcsolódik be vizuális úton az idegrendszeri folyamatokba.
Nagy a túlterhelés veszélye
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a 21. század nagyon ingergazdag, sokszor túlingerelt éra, és ez a babáknak sok nehézséget tud okozni. A mi idegrendszerünk úgy-ahogy megszokta már a sokféle zajt (pl. mosógép, porszívó, tévé, zene, nyikorgó padló stb.), de a kicsik idegrendszere még nagyon éretlen. Ezért én mindig azt szoktam mondani, hogy már a kezdetektől érdemes nem túlterhelni a gyermek auditív csatornáit, mert akkor az apróbb jelzéseket, ingereket nehezebben lesz képes differenciálni, magasabb ingerküszöböt érünk el, és onnan nehezebb lesz optimális szintre visszaállítani az érzékelést. Persze nem kell hermetikusan elzárni a babákat a mindennapi hangoktól, de lehetőleg ne egyszerre 10-féle mechanikai dolgot használjunk körülöttük, mert erre még nincsenek felkészülve.
A babáknál első körben a figyelmet, a fókuszt kezdjük el fejleszteni azáltal, hogy nagyobb formákkal és fényesebb színekkel ismertetjük meg őket. Majd a vizuális koordinációt is támogatjuk, amikor mozgó tárgyakat mutatunk nekik, igyekszünk a mélység- és távolságérzetet érzékeltetni, és még sorolhatnám.
A kevesebb több!
A hozzám járó családok már jól tudják, hogy nem kell mindenféle puccos, extra drága játékot beszerezni a gyerekeknek. Minél jobban villog, vibrál, sípol valami, annál inkább felejtsük el, mert azt nem feltétlenül érjük el vele, amit szeretnénk, azt viszont biztosan, hogy a gyermek idegrendszere egy idő után belefárad a használatába.
Szintén fontos, hogy minél kellemesebb legyen a fülének, hogy megteremtődhessen a biztonság és az összekapcsolódás élménye. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy jó dobozolni, tematizálni. Nem kell 50 játéknak kint lennie a nappaliban, legyen 10 db alatt a számuk és használjuk őket 1-2 hétig, majd vegyünk elő egy másik dobozt és kezdjük újra a folyamatot. Nagy boldogság lesz mindig, és ráadásul olyan, mintha folyton új játékokat kapna a gyermek.
Egyszerű eszközökkel
Amit szintén erősen javaslok a komplex fejlesztés keretein belül: a filléres otthoni alapanyagok felhasználása. Gondoljunk csak bele – tele vagyunk mindenféle kis tárolódobozzal, amelyekben ezerféle alapanyagot tudunk elrejteni (pl. bab, rizs, lencse, quinoa, kockacukor, magvak stb.), ami csörög, zörög, ezenkívül mindegyiknek más az alakja. Ahogyan haladunk az érzékelési területek fejlődésében, ezeket hallással és látással is mind könnyebb lesz megkülönböztetni. Arról nem beszélve, hogy ezek mellé a szaglást is be lehet kapcsolni, ami szintén hozzájárul a világban való jobb tájékozódáshoz, többek között az étkezésnél: rendben van-e a falat és mehet-e a szánkba?
De lehet tésztát, sütési alapanyagokat is használni, hiszen ezek is informatív szenzoros élményeket nyújthatnak az idegrendszer számára. Hogy fokozzam a motivációt: ezeket később nem kell elzárni, mert ahogy nő a gyermek, mindinkább érdeklődhet irántuk és kóstolhat is belőlük, ami szerepet játszhat a válogatósság kivédésében, csökkentésében. A konyhai kellékek is remek eszközök lehetnek a szenzoros fejlesztéshez: szuper, hogy különböző hangja van az összeütött kanalaknak, a reszelőnek, amikor végighúzunk rajta valamit, és más a szilikonformák pattogása. Tapintás útján meg lehet győződni arról, hogy mások a felületeik is. Ezek a tapasztalatok mind-mind természetes módon járulhatnak hozzá az idegrendszeri működés jótékony egyensúlyához.
Az optimális érzékelésért
Amikor szenzoros tippekről beszélünk, sosem elszigetelten kell gondolkoznunk, hanem az érzékszervek egyensúlyán. Nem elég egy tulajdonságot „kipipálni”!
A cikk első részét ITT olvashatod.
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
