Ez is olyan egészségügyi komplikáció, amit senkinek sem kívánnánk – de sajnos, előfordul. A terhességi toxémia vagy preeklampszia a várandós anyák 5-8%-át érinti. Mitől alakulhat ki, milyen veszélyekkel járhat és hogyan kezelhető?
Szerző: Podonyi Hedvig
A terhességi toxémia többnyire a várandósság második felében, a várandósság 20. hete után bontakozik ki, és súlyos formája akár a baba és a kismama életét is veszélyeztetheti. Valójában nem toxikózisról, azaz mérgezésről van szó, hanem arról, hogy az anya szervezete nem tud megfelelően alkalmazkodni a terhességgel kapcsolatos változásokhoz, és az erek, az érfalak nem képesek kielégítően ellátni feladatukat. Ennek a pontos oka egyelőre nem ismert, vélhetően genetikai vagy immunológiai háttere lehet.
Kockázatnövelő tényezők
Növelheti a terhességi toxémia veszélyét az, ha a családban már volt példa ilyen esetre, ha korábbi várandósságnál már kialakult toxémia, illetve ha az előző szülés óta több mint 10 év telt el. További rizikófaktor a túlsúly, illetve a túlságosan alacsony testtömegindex, a dohányzás, a mesterséges megtermékenyítés (IVF), az ikerterhesség, de az is, ha az édesanya 40 év fölötti vagy 18 év alatti.
Először szülő nőknél gyakoribb ez a probléma, és összefüggésbe hozható az anya alapbetegségeivel, valamint a környezeti ártalmakkal és a stresszel is. „Megalapozhatja” a terhességi toxémiát az, ha az anya vérnyomása magas, ha érrendszeri betegsége van, ha cukorbeteg, ha krónikus vesebetegségben vagy autoimmun betegségben szenved. Az egyoldalú táplálkozás, a helytelen étrend, a fizikai aktivitás hiánya vagy túlzott mértéke, valamint a pszichés stressz ugyancsak kóros folyamatokat indíthat el.
Talán nem is kell hangsúlyozni: a baba és az anya egészsége szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen, hogy a méhlepény jól funkcionáljon. Milyen bajokat okozhat, ha ez nem így van?
Tünetek és szövődmények
A preeklampszia a magzatot fenyegető káros hatásokon túl az anyánál magas vérnyomást, jelentősebb fehérjeürítést, ödémásodást, túlzott súlynövekedést, erős és makacs fejfájást, szédülést, hasi fájdalmat, gyomorégést, hányást, látási problémákat idézhet elő. A legsúlyosabb esetekben a várandósnál HELLP-szindróma jelentkezhet, ami a vörösvértestek pusztulásával, májkárosodással, véralvadási zavarral jár. (Erről, a itt a honlapon a július 31-én megjelenő anyagunkban részletesebben is olvashattok.)
A nem kezelt vagy nem megfelelően kezelt preeklampszia mindemellett eklampsziát, vagyis epilepsziás rohamhoz hasonló rángógörcsöt idézhet elő, valamint növeli a stroke, a vesekárosodás veszélyét, a méhlepénleválás, a koraszülés, a fejlődési rendellenességek rizikóját.
Diagnózis és kezelés
A lehetséges szövődmények ismeretében nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire lényeges a terhességi toxémia korai felismerése. Ezért a terhesgondozás folyamán is odafigyelnek erre. A diagnózis felállítására akár már a tünetek jelentkezése előtt, a babavárás 11. és 14. hete között sor kerülhet, amihez vérnyomásmérést és vizeletvizsgálatot kell végezni. Szükség lehet vér-, illetve és ultrahangvizsgálatra is.
Az esetek többségében ennyi elég is. Ha súlyosabb a preeklampszia, gyógyszeres kezelésre, kórházi terápiára is szükség lehet. Vészhelyzetben a szülés mesterséges megindítása vagy a császármetszés mellett dönthetnek az orvosok. Szerencsére a terhességi toxikózis gyakran csak a babavárás végén mutatkozik, enyhe formában, de komolyan kell venni!
Ha az itt bemutatott kockázati tényezők – alapbetegség, túlsúly stb. – bármelyike fennáll, ajánlott a rendszeres vérnyomásmérés, az elővigyázatosság. Bár a szülést követően a preeklampszia általában megszűnik, érdemes a kontrollt a kezelőorvos javaslatai szerint a továbbiakban is fenntartani. Akinek alapbetegsége, pl. magas vérnyomása van, az ennek a kezelését sem hanyagolhatja el. Bár a terhességi toxikózis elkerüléséhez biztos recept nincs, kockázatát csökkentheti az egészséges, stresszmentes életmód, lehetőség szerint a rizikófaktorok kizárása. Az orvos a terhesség 16. hete előtt megelőzésként alacsony dózisú aszpirin szedését is javasolhatja.
