Vannak a nyűgös napok.
Ő is nyűgös, te is nyűgös, ki tudja ki kezdte már,
csak legyen már vége a napnak…
És vannak a tökéletesek.
Süt a nap, csiripelnek a madarak,
élére hajtogatva minden a szekrényben,
nincs pókháló a sarokban,
időben elkészült az egészséges ebéd is,
az iciripiciri mind megette
és most alszik, mint a bunda.
Az ilyen napok végén szuperhiperanyának érzed magad,
aki valamit piszok jól csinált, hiszen
minden milyen tökéletesen jól alakult.
Az anyai agy olyan, hogy rögtön keresi a logikát, az összefüggést, vajon mit is csináltál jól.
És mire kezdesz értelmet találni,
amikor úgy érzed, rájöttél a megoldásra,
mitől “javult” meg a babád, megint
jön egy nap frontátvonulással,
fogzással, mozgásfejlődéssel,
szeparációs szorongásos matrica-üzemmóddal
és megint fogalmad sincs semmiről.
Olyan ez, mint egy rejtvény, aminek nincs megfejtése.
Keresed a megoldást, a módszereket, amitől minden nap
napsütéses, mosolygós lehet,
de mire rájössz, a kicsi már tovább is lép,
egy új fejlődési szakasz következik
és a megoldásaid elillannak.
Irányítani szeretnél.
De nem tudsz.
És ez zavar a leginkább, hogy
te vagy az anyja, te hoztad világra,
de nem nálad van a kormány.
Nem te vezeted a kocsit.
Te csak a GPS vagy, aki szól,
merre érdemes menni,
és ha mégis letér az útról,
segítesz visszajutni a helyes irányba.
A gyermeked a saját útján robog,
és egyre függetlenebb tőled.
Te a kereteket adod,
a hátteret,
a biztonságot,
az üzemanyagot, hogy haladni tudjon,
a szervízt, ha valami elromlik,
és a garázst, ahova jó hazaatérni 🙂
Lesznek jó napok és rossz napok,
mindez nem csak rajtad múlik,
nem attól leszel jobb vagy rosszabb, hogy
magasabb vagy alacsonyabb-e
az egy főre jutó nyűgös napok száma:
ha megadtad a hátteret,
ott voltál:
már jól csináltad !
Forrás: egy kisbaba csoda az életünkben Facebbok oldal
