A kiégésről sokáig csak, mint munkahelyi stressz okozta problémáról hallottunk, gyakran az igazán elhivatott, hivatásos segítők körében. De mi köze lehet ennek a szülői mivoltunkhoz?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Íme, a kiégés definíciója röviden: hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, tartósan fennálló stressz hatására fizikai, mentális és érzelmi kimerüléssel járó állapot. A legnagyobb kitettség a fokozott empátiát igénylő munkakörökben van.
Ha ezt a pár soros meghatározást kisgyermekes anyák, szülők olvassák, azonnal és egyértelműen összeáll a kép és rávágják: “Minden pontja stimmel!”
Hogyan lehetséges, hogy noha a kiégést, a burn-out szindrómát már a ’70-es, ’80-as években megfogalmazta és azóta vizsgálja a pszichológia, a szülőséggel összefüggésben csak az utóbbi években – évtizedekkel később?! – figyelt fel a jelenségre. A pandémia okozta plusz terhelés, ami akkor a szülőkre hárult, minden bizonnyal előtérbe hozta ezt a létező és sokaknak nehézséget okozó problémát. Az, hogy nehéz az anyaság, hogy márpedig létezik a szülői kiégés, a világjárvány előtt lényegében tabu volt. Vagy még most is az?
“Távolabbról” nézve
Egy nagymama fogalmazta meg: „Nem értem: mostanában több szó esik arról, hogy milyen nehéz az anyaság, mint arról, hogy csodálatos; hogy egy gyermek micsoda boldogság…”
Egy másik nagymama így érez: „Miért beszélnek a mai nők folyton az énidőről? Miért kell mindig kikapcsolódni, feltöltődni? Miért „menekülnének” folyton otthonról? A gyerekükkel, a családjukkal annyira rossz?”
Az előző generációk sokszor nemigen értik a mai szülők nehézségeit – ez pedig nagyban erősíti bennünk azt, hogy valami nincs rendben, nem lehet ez olyan nehéz, és elfojtjuk a frusztrációinkat… Így érezzük egészen addig, míg nem beszélgetünk más hasonlóan érző anyával, szülővel, mert akkor rádöbbenünk, hogy nem vagyunk egyedül, sőt!
Az anyai kiégés fázisai:
- Idealizmus szakasza: óriási energiával, lelkesedéssel vetjük bele magunkat az új helyzetbe, a puha babaillatú csodába. Fejünkben egy idilli képet őrizve és hajszolva. Tökéletes anya és feleség leszünk.
- Realizmus szakasza: nem egészen így képzeltem… nem könnyű az éjszakázás, nem könnyű, hogy sokat sír, hogy nincs időnk, energiánk semmire.
- Stagnálás: ez már így marad! Megjelenik a szorongás: meddig lesz így? Már sosem alszom ki magam? Mikor lesz könnyebb?
- Frusztráció: az elégedetlenség mellett helyet kap a félelem. Már szinte folyton feszült vagyok. Meddig bírom még?!
- Apátia: fásultság állapota. Nincs segítségem, nem megy jobban, robot-üzemmód, de alig bírom…
Megelőzés!
A szakemberek szerint a 3. pontnál fontos döntés előtt állunk: segítségért folyamodunk, vagy lassan sodródunk az egyre rosszabb állapot felé. Felismerve, hogy a szorongás fázisába értünk, érdemes lépni, nem megvárva a teljes kimerültséget, amikor már alig van energiánk a napi dolgokon túl másra, mert akkor sokkal nehezebben változtatunk, nehezebben húzzuk ki magunkat a saját hajunknál fogva a kátyúból. Amikor a túlterhelés jeleit érzékeljük magunkon, fontos ezt valóban észrevenni, tudatosítani és tenni az időnkénti tehermentesítés érdekében. Mert az, hogy elmúlik, hogy felnő a gyerek, az persze igaz, de nem mindegy, hogy milyen állapotban, hangulatban telnek ezek az évek; arról nem beszélve, hogy ha kistestvér, több testvér születik, akkor nem egy-két nehéz évről van szó, hanem jóval többről. Nem szabad elnyomni magunkban a rosszérzést, mert, ha csak elfojtjuk, nem lesz könnyebb; érdemes inkább megkeresni az okokat: mi hiányzik valójában?
Mit tehetünk egy kisbaba mellett, aki nem alszik jól, sokat sír, vagy egyiket sem teszi, de egy baba az baba, egy kisgyermek, az kisgyermek…? És ebben nagyrészt magunkra maradunk. A gyermekünk nem tud másként működni, így nekünk kell.
Mi segíthet? Két fontos témát jó tisztázni magunkkal:
- Melyek az erőforrásaink? Miben leljük örömünket, mi tölt fel?
- Mennyi időre tudjuk lelkiismeret-furdalás nélkül, jó érzéssel másra bízni a gyerkőcöt? Mennyi időt szeretnénk kiszakítani, amit magunkra szánunk?
És ezt a kettőt kell összefésülni.
Egy szoptatott baba mellől is – akár alvásidőben – el tudunk menni futni, akár egy órára úszni, egy jó regénybe belemerülni, egy teát/kávét a barátnőnkkel meginni, pszichológushoz/ coach-hoz/mentálhigiénés szakemberhez menni – itt a lényeg, hogy valóban olyasmit válasszunk, ami feltöltődést jelent! Segíthet a relaxáció, a meditáció, bármilyen általunk kedvelt tevékenység. Olyan gyermekvigyázót találjunk, akire nyugodt szívvel hagyjuk (férj, nagyszülő, szomszéd, barátnő, anyuka társ, bébiszitter…) és aztán rendszeresen (!) valósítsuk is meg a terveinket! Már heti egy óra, vagy többször fél óra is sokat tud adni, és értékeljük, élvezzük azt, amit sikerül belecsempésznünk a hétköznapokba.
És ha mindezért hálásak tudunk lenni, nagy lépést tettünk a lelki, mentális jóllétünk felé. Mert tényleg igaz, amire Vekerdy Tamás hívta fel a figyelmünket: boldog gyermeket, csak boldog anya tud nevelni.
Tabuk és tévhitek – Őszintén a gyermekvállalásról, szülőségről, párkapcsolatról, választ adva minden kérdésre, amit talán sosem mertél feltenni
WEBSHOP
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
