Egyre több szülés körül segítő szakember vallja, hogy biztonságos a természetre bízni a normális élettani folyamatokat mindaddig, míg föl nem lép olyan állapot, ami beavatkozást igényel. Vajon önmagában a nagyfokú rövidlátás kimeríti ezt a helyzetet?
Károlyi Nati írása
Szakértő: Dr. Milibák Tibor szemész szakorvos, Béres Edina független bába
Ha rövidlátó vagy, akkor császár?!
Akár a világhálóról, akár kismamák tapasztalatai, akár a szakemberek nyilatkozatai alapján próbálunk tájékozódni, meglehetősen ellentmondásos információkra bukkanunk ezzel kapcsolatosan is.
– A szüléssel összefüggő szemészeti szövődmények között elsősorban a retina leválás kockázatát szokták említeni – vélekedik dr. Milibák Tibor, az Uzsoki utcai kórház szemorvosa.
Hasonlóan nem indokolt a császármetszés akkor sem, ha a előzményben retina leválás elleni műtét, retina leválás vagy retina leválásra utaló szemfenéki elváltozás szerepel. Eddigi harmincöt éves pályafutásom során szüléssel összefüggésben három retina leválással találkoztam: két páciensnél a várandósság alatt, egynél császármetszés után lépett fel a retina elemelkedése. Mindháromnál véletlen az egybeesés.
Elavult és nem igazolható az az elmélet, mely szerint a nagyobb fokú testi erőfeszítés retinaleváláshoz vezethet.
Szülés közben bárkinél kialakulhatnak azért kisebb – nagyobb szemészeti elváltozások: főképp kötőhártya alatti, ritkábban szemfenéki vérzések. Az előbbiek a külső szemlélő számára riasztóak, az utóbbiak a látásromlás miatt okozhatnak ijedelmet. Szerencsére mind a két elváltozás jóindulatú: a vérzések rövidebb-hosszabb idő alatt maguktól, nyom nélkül felszívódnak.
Amikor valóban gond van
Más a helyzet patológiás esetekben. A terhességi toxémiák (terhességi magasvérnyomás betegség) riasztó szemfenéki elváltozásokkal járnak. A szülészeti javallat alapján elvégzett császármetszést követően szerencsére szintén nyom nélkül, spontán gyógyulnak.
A cukorbeteg terhesek rendszeres ellenőrzése, szükség esetén elvégzett lézeres kezelése, esetleges szemfenéki műtétje ilyenkor elengedhetetlen lehet – összegzi meglátásait a szakember.
Keress támogató szakembereket!
Ez nem is olyan egyszerű feladat. Sok esetben még az sem egyértelmű, hogy a kismamát gondozó szakemberek közül kinek kell döntenie. Cintia tapasztalata alapján úgy tűnik, a szülészt kísérő támogatása a legfontosabb:
– Első kisfiamat várva elmentem egy szemészeti ellenőrző vizsgálatra. Az orvos azt írta a papíromra, hogy nem javasolja az elhúzódó kitolást. A szülészorvos nagyot nevetett rajta, hogy szerinte ez elég megfoghatatlan. Bennem mindenesetre semmi aggályt nem ébresztett ez a szakvélemény. Biztos voltam magamban. Természetesen nem is lett semmi probléma – számol be tapasztalatairól az édesanya.
Bízz a testedben!
– A női test a természet rendje szerinti szülésre van “szabva”. Nem logikus, hogy az utód világra hozása az anya testén maradandó sérüléseket, például retinaleválást okozzon – vallja Béres Edina, független bába. –
Ha mindvégig a saját, egyéni ritmusa szerint haladhat a folyamat, a nő pedig a saját teste belső parancsainak megfelelően, szabadon választhatja meg testhelyzetét, valamint a lehető legkevesebbre csökkentik a szülés körüli beavatkozások számát, akkor ezzel a minimálisra csökken nemcsak a szemészeti szövődmények, hanem minden egyéb lehetséges probléma kockázata is.
Kórházban megszokott szülésvezetés mellett már annál gyakrabban fordulhat elő bevérzés: akár a szemen, akár az arcon is megpattanhatnak apróbb hajszálerek. Ennek okát abban látom, hogy az anyának egy természetellenes testhelyzetben kell hatalmas erőt kifejtenie – ráadásul sokszor kívülről diktált ütem szerint. Pedig a szülőnő a saját szülésének az iránytűje. Nála jobban senki nem tudja, hogy mikor, mekkora erővel, és milyen ritmusban a leghatékonyabb és legbiztonságosabb nyomnia – állítja Béres Edina.
Ajánljuk még a témában:
