Egyre több szülés körül segítő szakember vallja, hogy biztonságos a természetre bízni a normális élettani folyamatokat mindaddig, míg föl nem lép olyan állapot, ami beavatkozást igényel. Vajon önmagában a nagyfokú rövidlátás kimeríti ezt a helyzetet?
Károlyi Nati írása
Szakértő: Dr. Milibák Tibor szemész szakorvos, Béres Edina független bába
Akár a világhálóról , akár kismamák tapasztalatai, akár a szakemberek nyilatkozatai alapján próbálunk tájékozódni, meglehetősen ellentmondásos információkra bukkanunk ezzel kapcsolatosan is.
– A szüléssel összefüggő szemészeti szövődmények között elsősorban a retina leválás kockázatát szokták említeni – vélekedik dr. Milibák Tibor, az Uzsoki utcai kórház szemorvosa.
– Bár tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy a szülés provokálná e betegség kialakulását, sok nőgyógyász hazánkban és külföldön is ilyen esetekben inkább a számára biztonságosabbnak látszó császármetszést választja. Hasonlóan nem indokolt a császármetszés akkor sem, ha a előzményben retina leválás elleni műtét, retina leválás vagy retina leválásra utaló szemfenéki elváltozás szerepel. Eddigi harmincöt éves pályafutásom során szüléssel összefüggésben három retina leválással találkoztam: két páciensnél a várandósság alatt, egynél császármetszés után lépett fel a retina elemelkedése. Mindháromnál véletlen az egybeesés. Elavult és nem igazolható az az elmélet, mely szerint a nagyobb fokú testi erőfeszítés retinaleváláshoz vezethet. Szülés közben bárkinél kialakulhatnak azért kisebb – nagyobb szemészeti elváltozások: főképp kötőhártya alatti, ritkábban szemfenéki vérzések. Az előbbiek a külső szemlélő számára riasztóak, az utóbbiak a látásromlás miatt okozhatnak ijedelmet. Szerencsére mind a két elváltozás jóindulatú: a vérzések rövidebb-hosszabb idő alatt maguktól, nyom nélkül felszívódnak.
Amikor valóban gond van
Más a helyzet patológiás esetekben. A terhességi toxémiák (terhességi magasvérnyomás betegség) riasztó szemfenéki elváltozásokkal járnak. A szülészeti javallat alapján elvégzett császármetszést követően szerencsére szintén nyom nélkül, spontán gyógyulnak. Cukorbetegeknél a terhesség ronthatja a szemfenéki elváltozásokat, egyes esetekben a szülés súlyos üvegtesti vérzést, és ennek következtében drámai látásromlást okozhat. A cukorbeteg terhesek rendszeres ellenőrzése, szükség esetén elvégzett lézeres kezelése, esetleges szemfenéki műtétje ilyenkor elengedhetetlen lehet – összegzi meglátásait a szakember.
Keress támogató szakembereket!
Ez nem is olyan egyszerű feladat. Sok esetben még az sem egyértelmű, hogy a kismamát gondozó szakemberek közül kinek kell döntenie. Cinti tapasztalata alapján úgy tűnik, a szülészt kísérő támogatása a legfontosabb:
– Első kisfiamat várva elmentem egy szemészeti ellenőrző vizsgálatra. Az orvos azt írta a papíromra, hogy nem javasolja az elhúzódó kitolást. A szülészorvos nagyot nevetett rajta, hogy szerinte ez elég megfoghatatlan. Bennem mindenesetre semmi aggályt nem ébresztett ez a szakvélemény. Biztos voltam magamban. Természetesen nem is lett semmi probléma – számol be tapasztalatairól az édesanya.
Bízz a testedben!
– A női test a természet rendje szerinti szülésre van “szabva”. Nem logikus, hogy az utód világra hozása az anya testén maradandó sérüléseket, például retinaleválást okozzon – vallja Béres Edina, független bába. – Ha mindvégig a saját, egyéni ritmusa szerint haladhat a folyamat, a nő pedig a saját teste belső parancsainak megfelelően, szabadon választhatja meg testhelyzetét, valamint a lehető legkevesebbre csökkentik a szülés körüli beavatkozások számát, akkor ezzel a minimálisra csökken nemcsak a szemészeti szövődmények, hanem minden egyéb lehetséges probléma kockázata is. Húsz éve kísérek szüléseket, tíz éve bábaként. Ez idő alatt nemhogy retinaleválással, de még egyetlen apró, szem körüli bevérzéssel sem találkoztam háborítatlan körülmények között.
Kórházban megszokott szülésvezetés mellett már annál gyakrabban fordulhat elő bevérzés: akár a szemen, akár az arcon is megpattanhatnak apróbb hajszálerek. Ennek okát abban látom, hogy az anyának egy természetellenes testhelyzetben kell hatalmas erőt kifejtenie – ráadásul sokszor kívülről diktált ütem szerint. Pedig a szülőnő a saját szülésének az iránytűje. Nála jobban senki nem tudja, hogy mikor, mekkora erővel, és milyen ritmusban a leghatékonyabb és legbiztonságosabb nyomnia – állítja Béres Edina.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2016 június-júliusi számában.
