Bence kicsit más mint a többi kisfiú, és mindig is az volt, de számomra akkor is a legtökéletesebb!
Csehné Horváth Zsuzsanna írása
Bölcsiben és oviban is sok jó, de sok rossz vélemény is volt volt róla. Problémás volt az alvása, az evése, a társaihoz való hozzáállása. A makacssága, akaratossága napi szinten kiverte a biztosítékot. Mire elérkeztünk az ovi nagycsoportjáig, annyira keservessé vált a helyzet, hogy nevelési tanácsadóból nevelési tanácsadóba küldtek bennünket.
Fáradhatatlan volt, duzzadt a sok energiától, emellett viszont a figyelme gyakran elkalandozott. Nagyon aggódtunk amiatt, hogyan fog ez folytatódni, hiszen jön az iskola! Nagyon sok tanácsot kaptunk, sok mindent kipróbáltunk. Nem akartam belenyugodni, hogy semmi nincs, ami segíthetne. Ekkor maga Bence sietett a segítségünkre, amikor elmesélte, mi is az ő álma:
Bokszoló szeretne lenni!
Igen ám, de kilenc év volt a korhatár, alatta nem lehetett edzésre járni! De mi nem adtuk fel, és meggyőztük az edzőt, hogy Bencének nagy szüksége lenne a boksz edzésekre.
Addig minden jó és szép volt, amíg nem volt kötelező feladat és szigor, de utána kezdődött a szokásos hiszti, nem akarom. Nem adtuk fel, és igenis ott voltunk a következő edzésen is!
Most első osztályos a mi Bencénk, és magatartása ötös, szorgalma példás!
Csillag, matrica piros pont, mindent olvas, gyönyörűen ír! Nekünk ez valóságos csoda, büszkék vagyunk a fiunkra!