Az első dolgok egyike, ami eszünkbe juthat a babák és a víz kapcsán, az a babaúszás. A legtöbb szülőnek van róla véleménye, de korántsem mindig megalapozott – mint utóbb kiderült, az én korábbi álláspontom sem volt az. Cikkemben három szakember segítségével igyekeztem minden oldalról körüljárni a témát.
Szakértők: Idrisz-Majbó Adrienn gyógypedagógus, HRG-terapeuta, Koltai Kinga óvodapszichológus, gyermek úszásoktató, Monok Sára Stoller Babaúszó Akadémia oktató; szerző: Szále Kata
Szabad-e a babákat víz alá vinni?
Idrisz-Majbó Adrienn gyógypedagógus, HRG-terapeuta maga is vízben dolgozik a babákkal, ám amit ők csinálnak, az nem babaúszás, hanem Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika, fejlesztés. Szerinte: „Vízben lenni, mozogni, játszani mindenkinek egészséges és jó. Önmagában is fejlesztő.
Ami vitás kérdés: szabad-e a babákat víz alá vinni? Szakmai berkekben ugyanis épp emiatt van ellenérzés a babaúszással szemben.”
A Lakatos Katalin által létrehozott TSMT- és HRG-terápiákban a csecsemőkori reflexek integrálása
a cél. Ha a kóros reflexprofil kérgi gátlás alá kerül, az idegrendszer képes a magasabb szintű működésre. A túl korai víz alá merítésben azonban bekapcsolhat a búvárreflex, és megmaradása gátolhatja az idegrendszer fejlődését – ezért nem viszik víz alá babákat.
Adrienn álláspontja annyiban megengedőbb, hogy azok az egészséges babák, kisgyermekek, akik jól érzik magukat a vízben, élvezik (nem sírnak), menjenek csak nyugodtan.
Egy jól bevált módszer
Monok Sára háromgyermekes édesanya, aki mind három kisfiát egészen pici kora óta viszi babaúszásra. Sőt, időközben a Stoller Babaúszó Akadémia oktatója lett, és saját iskolát is alapított, a szegedi Tengericsillagokat. „Nekem csak jó tapasztalataim vannak. Sokféle oktató és módszer közül lehet választani, én a Stoller-módszert tartom a legjobbnak, legalaposabbnak. Ezt évek alatt fejlesztették ki gyógytornászok közreműködésével, csiszolgatták konduktorok bevonásával. Az oktatóképzés is magas szintű és folyamatos” – mondja.
„Nagyon nem mindegy, hogyan merítjük víz alá a kicsiket. Általános tévhit, hogy a babaúszáson fenntartjuk a búvárreflexet. Nem!
A búvárreflexet csak kezdetben használjuk segítségként, de azt azután nagyon gyorsan át lehet alakítani tudatos légzésszabályozássá.” Sára mindkét nagyobb fiával megélte a nagy ijedelmet, minden szülő egyik rémálmát, amikor a kisgyerek véletlenül vízbe esik. Egyik kisfia egy csónakázótó szélén ácsorogva csúszott vízbe – meg is ijedt, de már fordult is vissza, és kereste a kezével a kapaszkodási lehetőséget. A másik pici fiú egy horgásztónál játszott egy teli vödörrel, ami megbillent, és a fiúcska már pottyant is a vízbe. Persze volt ijedelem, de a kisfiú öt perc múlva már önfeledten ugrált a vízbe, apukája karjaiba.
A folytatást itt olvashatod:
Ajánljuk még a témában:
