“Arany János utca”, jelentette be a gépi hang a következő megállót. Erre Fanni lelkesen felkiáltott:
“Én őt ismerem! Ő írta azt, hogy »Este van, este van: kiki nyugalomba!«”, és zengő hangon elszavalta a Családi kör első versszakát.
A mellettünk ülő néni ámulattal figyelte az előadást, majd megkérdezte:
“Hány éves vagy, csillagom?”
“Hat”, felelte Fanni büszkén.
“És így tudod szavalni ezt a verset?”
“Hát persze, Anya szokta nekem olvasni esténként”, válaszolta Fanni.
Azon gondolkodtam, a néni mekkorát ámulna, ha tudná, hogy Fanni hány verset tud fejből. Két évesen betéve tudta a Cinege cipőjét, három évesen a Füstbe ment tervet és a Mamát. Hatévesen kívülről fújja a Himnuszt és a Szózatot, és kis segítséggel végigmondja az Öreg néne őzikéjét.
Amikor két évesen elszavalta az Anyám tyúkját, egy ismerős anyuka azt mondta, hogy Fanni zseni gyanús. Tény, hogy bámulatos a memóriája, pillanatok alatt megjegyez bármit.
Sokat gondolkoztam azon, hogy ez veleszületett képesség-e. Az kétségtelen, hogy volt kitől örökölnie az eszét, a család tele van nagy koponyákkal. Az elmúlt hat évet végiggondolva viszont azt hiszem, a rengeteg foglalkozás a kulcsa Fanni szenzációs memóriájának.
Születésétől kezdve folyamatosan beszéltem hozzá. Nem babanyelven, hanem szép, kerek, értelmes mondatokban. Úgy négy hónapos korától sétálás közben mondókáztam vagy szavaltam neki.
Esténként úgy aludt el, hogy énekeltem. Népdalokat, gyerekdalokat, rajzfilmslágereket. Amikor ezek már a könyökömön jöttek ki, a Himnuszt és a Szózatot énekeltem.
A játszóterezést is alaposan kihasználtam. Hintázás közben rendszerint Weöres Sándor verseit, az Öreg néne őzikéjét vagy az Arany Lacinak című verset szavaltam.
Úgy két éves korától pedig minden áldott este mesélek neki. Kezdetben Bogyó és Babóca és Boribon volt a nagy kedvenc. Aztán fokozatosan jöttek az egyre komolyabb történetek. A Pöttyös Panni és a Titok Tündér könyvek. Nemrég elolvastuk a Lúdas Matyit és a János Vitézt, Petőfi elbeszélő költeményét. Kicsit kétkedtem, hogy megértette-e, de minden kétségem elpárolgott, amikor megnéztük a darabot a Nemzeti Színházban és Fanni előre mondta, hogy melyik jelenet fog soron következni.
Visszatekintve azt mondom, hogy Fanni azért ilyen okos, mert folyamatos fejlesztésnek volt kitéve. Kezdetben ezt ösztönösen, a magunk szórakoztatására tettem. Aztán láttam egy műsort, ami arról szólt, hogy a kisbabák agya 8 és 12 hónapos koruk között a legfogékonyabb.
Használjátok hát ki ezeket a korai hónapokat is! Szavaljatok, meséljetek, énekeljetek minél többet! Később a gyerekeitek hatalmas hasznát veszik majd ezeknek a foglalkozásoknak.
Forrás: Lányomnak az életéről
