Mint az elmúlt években sokaknak, Nemere Dórának is részben a Covid határozta meg a szüléstörténetét. Persze az egész sokkal izgalmasabb volt annál, amit csupán a lezárások okozhattak volna! Most az ő fordulatos történetével ismerkedhetünk meg.
Dóra 2011-ben ment önkénteskedni Haitire, majd négy év múlva teljes állású dolgozóként helyezkedett el ott. Akkoriban ismerte meg a leendő férjét, amikor szeretett volna egy off-road motort vásárolni a kis kínai motor helyett, amivel munkába járt.
2019-ben került napirendre náluk a babatervezés. Dóra rendszeresen tesztelt, hiszen esküvőszezon volt, és szerette volna, ha a kisbabája maximális biztonságban kezdheti meg a pocakjában az életét. A nővére akkor már régóta vágyott kisbabára, és mivel éppen várandós is lett, a régi tesztjeit Dórának adta.
Aznap azonban, amikor a nővére szült, Dórában elkezdett motoszkálni a gyanú, ezért 3-féle tesztet is vásárolt a boltban, és mind pozitívak lettek!
Orvosválasztás komplikációkkal
A kisbaba szerencsére gond nélkül fejlődött. Haitin az állami egészségügyi ellátás nagyon sok mindenben különbözik az itthon megszokottól, terhesgondozás például olyan formában, mind nálunk, nincs is. Dóra magánorvoshoz járt, így volt vizelet- és cukorvizsgálat, az ultrahang alkalmanként 100 dollárba került. Az országban gyakori az otthon szülés, de sajnos, magas veszteségaránnyal. Jellemzően nagy a család, de a felső középosztálybelieknél, akik éppen a szegénységből szeretnének kikapaszkodni, csak egy gyermek van, akit viszont taníttatni tudnak.
Mivel Haitin összesen 2 hónap a szülési szabadság, Dóra elgondolkodott azon, érdemes-e hazajönnie szülni. De mivel a 36. hét után már nem lehet repülni, ha hazajött volna, akkor egy hónapot még szülés előtt elhasznál a szabadságából. Ezért a férjével úgy döntöttek, kint fog világra jönni a gyermekük, és Dóra amúgy is Haitit érezte akkor az otthonának. A szüléstől nem félt. Április 22-re volt kiírva, a szülési szabadságát optimistán április 25-től, hétfőtől vette ki.
De ahogy a várandósság során készült, olvasgatott, egyre több intő jelre lett figyelmes az orvossal kapcsolatban, aki már a terhesség első felében a császármetszést pedzegette, ezért másik lehetőség után nézett. A főnöke felesége bábaként otthon szüléseket is vezetett, de szülésházban is volt lehetőség szülésre. Találkozott a bábával, aki szimpatikus volt számára, és körülbelül az egyötödét kérte annak az összegnek, amennyi a kórházi szülésé lett volna. Dóra ekkor a 6. hónapban volt.
Szerencsére a közérzete mindvégig teljesen jó volt, sokáig futott, a jógát és a túrázást sem hagyta abba.
És akkor betört a Covid…
Márciusban kezdett elterjedni világszerte a Covid, Haitin is találtak két pozitív esetet, így egy délután lezárták a reptereket és a határt, és hatalmas pánik tört ki. Minden boltot elözönlöttek az emberek. Mivel Haitin nincs áram és a generátorok működtetéséhez benzinre van szükség, a benzinkutakon is állt a sor. Dóra akkor kezdett el aggódni egy kicsit, amikor minden európai barátja hazautazott a nagykövetségek segítségével. Dóra férje attól tartott, hogy a kórházak esetleg megtelnek koronavírus-fertőzöttekkel, és nem lesz, aki Dórát ellátja.
Lett volna egy bonyolult lehetőség, mely 3 órás napon gyaloglással, 8 órás autóban zötyögéssel, majd repüléssel Frankfurtba juttathatta volna a mindenórás kismamát, aki vállalta is volna az utat, de az orvosa ezt nem engedélyezte. Végül úgy döntöttek, hogy marad. Az alapítványnak, ahol önkénteskedett, volt egy kis kórháza, ott találtak egy orvost, aki beleegyezett abba, hogy háttérintézményként biztosítja Dóra otthon szülését. Sajnos, a választott bába Amerikában ragadt a lezárások miatt, így egy haiti asszisztensét ajánlotta Dórának. Sok idő nem volt a töprengésre, mert április 11-én beindult a szülés!
Szülés, sok nehezítéssel
Dóra előző nap volt az orvosánál, aki azt mondta neki, hogy ebben a hónapban nem bújik ki a baba. Ezután egy barátnőjével és a kutyáikkal kirándulni indult, hogy levezesse a feszültségét. Egy nagyon meredek terepen 10 kilométert gyalogoltak, másnap hajnalban pedig megérezte az első összehúzódásokat. Délelőtt még sétált egyet, azután hívta a bábákat, akik délután jöttek, amikor már erős fájások jelentkeztek. Úgy gondolták, estére meglesz a baba, de éjjel még csak 5 cm-nél tartott a tágulás. Dóra guggolt, lélegzett, a bábák masszírozták, másnap reggelre 7 centiméter, délutánra 8 centiméter volt az eredmény.
Tudta, hogy ott már nem fogja folytatni a vajúdást. Így is lett: 11 órakor, 45 óra vajúdás után császármetszéssel kivették a kisbabát. Dóra örül neki, hogy így alakult, hiszen megpróbálta a szülést, és saját döntése volt a császármetszés.
Férjének aggodalma szerencsére nem vált valóra, a Covidosok nem özönlötték el a kórházat, ő is bent lehetett velük. Dóra kérte, hogy a köldökzsinórt később vágják el, és hogy legyen a babával bőrkontaktus, ebből sajnos egyik sem valósult meg: azonnal elvitték a kicsit lesuvickolni. Ezután Dóra a hideg műtőben maradt, egyedül. Amikor felébredt, az éjszakás nővér az asztalra borulva aludt. Nagy nehezen sikerült őt felébreszteni, majd végül bevitte Dórát a szobába a babához. A pici azonnal szopizni kezdett, minden rendben volt vele. A kis család két napig volt a kórházban, Dóra születésnapján mehettek haza. Ő azonban egyáltalán nem örült ennek, mert nagyon rosszul érezte magát, olyan izomláza és izomfájdalma volt a sok remegéstől, hogy a császársebet nem is érezte. Másnap még rosszabbul lett, így visszamentek a kórházba, ahol azt mondták, maláriás, és egy olyan gyógyszert javasoltak, amely mellett nem lehet szoptatni. Dóra teljesen összetört, hiszen addig nagyon jól alakult a szoptatás. Végül talált egy lelkiismeretes orvost, aki alaposabb kivizsgálás után rájött, hogy Dóra nem maláriás, hanem tífuszos, ez okozhatta a szülésnél a remegést és a rosszulléteket is. Ezután olyan gyógyszert kapott infúzióban, amely mellett lehetséges volt a szoptatás; hamar rendbejött és felépült.
Az élet megy tovább
A Haitin tapasztalt furcsa szokások egyike – melyeket Dóráék persze csak érdekességként jegyeztek meg –, hogy úgy tartják: amíg egy gyermek nem jár önállóan, addig nem szabad levágni a haját. Vagy például: a babát születése után még sokáig nem nevezik el. Haitin igazán értelmet nyer az a mondás, hogy egy gyermek felneveléséhez egy falu kell. Ott az anyák szülés után pár héttel visszamennek dolgozni, a gyereket a nagyobb testvérek, nagyszülők látják el. Sajnos, ennek a kötődés látja kárát, ahogyan azt Dóra az oktatásban végzett munkája során sokszor meg is tapasztalta. Az anyák nem szoptatják sokáig a babáikat. Persze nagyon örülnek a gyermekeiknek, de az élet, a munka folyik tovább, és például egy munkahelyen nem illik megemlíteni, hogy valaki fáradt, mert a kisbabája miatt éjszakázott. A kicsik általában egyéves korukra szobatiszták, kétéves kortól kezdődik számukra az iskola egyenruhával, tanulással.
Dóráék 3 hónapra hazatértek Magyarországra, majd a visszautazásuk után szerencsére megengedhettek maguknak egy főállású dajkát, aki a picivel foglalkozott, míg Dóra dolgozott. Jelenleg már Magyarországon élnek. Dóra utólag örül, hogy minden jól alakult, de még egyszer ugyanezt biztosan nem vállalná be.
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
