Az Európa Tanács társadalmi ügyi bizottsága március 15-én, kedden 16 nem és 15 igen szavazattal elvetette Petra de Sutter belga képviselőnő javaslatát, aki azt kérte a 47 tagország kormányától, hogy folytassák az utat a béranyaság nemzetközi szabályozása terén.
Az Európa Tanács párizsi épülete előtt a szavazással egy időben tüntetést tartott számos szervezet, közöttük keresztények is a béranyaság ellen. „Kétségtelen, hogy jó hírről van szó” – kommentálta a döntést Paola Binetti olasz képviselő. Hozzátette: „Bár csak egy szavazat volt a különbség a támogatók és az ellenzők között, nyilvánvaló, hogy a politikai akarat arra irányult, hogy megfékezze ezt a gyakorlatot, amely a gyermekek jogainak megsértése és a nők testének kihasználása.” – adta hírül a Magyar Kurír a Vatikáni Rádióra hivatkozva.
A javaslat ellenzői szóvá tették, hogy a belga képviselőnő saját klinikáján is alkalmazza a módszert, így voltaképpen az összeférhetetlenség problémája is felmerül.
A szoros szavazási eredmény azonban azt mutatja, hogy korántsem uralkodik egyetértés a béranyaság kérdésének megítélésében. Míg a magyar béranya szó az anyagi ellenszolgáltatásra helyezi a hangsúlyt (a másik kifejezés, a dajkaanyaság nem terjedt el) , az angol változat, a surrogate mother jelentése helyettesítő anya.
Mit jelent a béranyaság illetve a helyettes anyaság?
Akkor merül fel ez a lehetőség, ha gyermekre vágyó pár női tagja valamilyen okból, például a méh hiánya miatt vagy ás egészségügyi kockázat következtében nem tudná kihordani a magzatot. Ilyenkor az apa és az anya ivarsejtjeiből keletkezett embriót ültetik be az idegen anya méhébe. Sokszor csupán az apa hímivarsejtjével, mesterséges úton termékenyítik meg a béranyát, vagy a vér szerinti anya petesejtjét donor spermával – nagyjából ezekkel a változatokkal lehet számolni a valóságban. A közös elem az, hogy a magzat nem a gyermekre váró pár nő tagjának méhében növekszik. Újabban a homoszexuális párok esetében is felmerül a béranya igénybevétele, például az Egyesült Államokban.
Mi a gond ezzel?
Sokak szerint semmi, hiszen a helyettes anyák többsége emberbaráti szeretetből vállalkozik arra, hogy a saját gyermekre váró pár kisegítse. Németországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban van lehetőség helyettes anya igénybevételére, de ezért nem lehet kérni és elfogadni anyagi ellenszolgáltatást. A gond csak az, hogy a valóságban nagyon nehéz ellenőrizni, hogy milyen anyagi tranzakciók zajlanak a háttérben, és hogy a szülő anyának adott pénz valóban csak legális költségtérítés, vagy túlmegy ezen a határon. Magyarországon felemásnak tartják a jogi szabályozást. Itthon nem végezhető ilyen beültetés (de például Ukrajnában igen), viszont ha az anya külföldön esik át ezen a beavatkozáson, majd megszüli itthon a gyereket és örökbe adja a vér szerinti szülőknek, annak lényegében nincs akadálya.
(Ukrajnában sikerült szert tennie donorspermából származó négyes ikreire a 65 éves német anyának is, ahogy arról korábban beszámoltunk.)
Akik kifogásolják ezt a lehetőséget, azzal érvelnek, hogy emberi jogokat sérthet az eljárás, és ez ráadásul sok esetben nem is érhető tetten. Nem véletlen, hogy a fejlett országokból egyre több gyermektelen pár próbálkozott a harmadik világ országaiban béranyát találni, olyat, aki saját nyomorúságából és szegénységéből vélt így kiutat találni. Ráadásul például az Indiában korábban elfogadott összegek, 5000-7000 dollár között, ugyan megfeleltek tíz évnyi mezőgazdasági átlagbérnek, ám messze elmaradtak attól az összegtől, amit hazájukban csupán költségtérítés címén kellett volna kifizetniük a helyettes anyának (kb. ennek az összegnek a tízszerese). Indiában, Thaiföldön már betiltották a béranyaságot az egyre szaporodó botrányos esetek miatt, így az üzleti vállalkozások súlypontja fokozatos áthelyeződik újabb és újabb vadászterületekre, olyan országokban, ahol nagy a szegénység és a nők kiszolgáltatottsága, egyes források szerint jelenleg inkább Nepál és Kambodzsa a célpont. A botrányos esetek lényege, hogy a szülők végül nem vitték el a babát, ha nem felelt meg nekik. Különösen nagy port vert fel Gammy esete, aki egy ikerpár Down-szindrómás tagja, és ezért vér szerinti, ausztrál szülei csak az egészséges babát vitték el. Végül az anya nem maradt segítség nélkül, egy ausztrál alapítvány gondoskodik a cserben hagyott thai béranyáról és a kisfiúról. Indiában előfordult olyan eset szintén ikerterhességnél, hogy a szülők csak a lányt vitték el, mondván, hogy fiuk már van. Az indiai állam azonban vonakodott indiai állampolgárságot adni a csecsemőnek, mondván, hogy szülei külföldiek. A napvilágra kerülő esetek ugyanakkor nyilvánvalóan csupán a jéghegy csúcsai. Az érintett szülőanyák sokszor el sem jutnak oda jogi segítség hiánya, teljes anyagi kiszolgáltatottságuk és írástudatlanságuk miatt, hogy jogaiknak érvényt szerezzenek. Vagyis a gazdag pár csupán használ egy testet, és ha a végeredmény nem megfelelő, akkor köszöni, és nem kér belőle.
A béranyaság harmadik világbeli megélhetési móddá válása, ezzel párhuzamosan a jogi szabályozás nehézségei és az érintett gyermekek, nők emberi jogainak figyelmen kívül hagyása az, ami a helyettes anyaságot leginkább problematikussá teszi, noha nyilvánvaló, hogy számos esetben valóban csak a segíteni akarás vezérli a vállalkozó anyát, és semmilyen visszaélésre nem kerül sor.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez