Bár a kislányaim születése óta már 7 év telt el, a kisfiamat pedig 3 éve tarthattam először a karomban 9 hónapnyi várakozás után, mindez mintha csak tegnap lett volna. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli édesanya, aki így emlékszik a gyermeke(i) születésére és az azt követő időszakra.
Szerző: Wéner-Kovács Fanni, Anyabőrben blog
Érzelmi hullámvasút… Ez jut először az eszembe, ha felidézem azt a kezdeti periódust. Ugyanis nemcsak egy teljes fordulatot vesz az életünk a gyermekünk születésével, de a hormonok játéka miatt olyan magaslatokat és mélységeket élünk meg ezekben a napokban, hogy olykor mi magunk sem értjük, mi történik velünk. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez teljesen normális! Hónapokat készülődtünk és várakoztunk a gyermekünk érkezésére, és amikor végre odaadják azt az apró kis csomagot, akiért attól a pillanattól fogva felelősek vagyunk és szívünk minden szeretetét neki adjuk majd, a boldogság mellett félelmet, aggodalmat, akár szorongást és talán valamennyi szomorúságot is érzünk, hogy vége a várandósságnak és egy új időszak veszi kezdetét.
Legyünk magunkkal türelmesek és beszéljünk bátran az érzéseinkről a szeretteinknek, akik ezekben a napokban körülöttünk vannak és segíteni próbálnak.
Hamarosan bele fogunk rázódni ebbe a néha vadnak tűnő, de gyönyörű utazásba.
Párból családdá válni
Abban a pillanatban, amint gyermekünket a kezünkbe adják, nőből és férfiból anyává és apává válunk. De valójában senki sem tud csettintésre szülővé átlényegülni. És nem is kell. Ez hosszú, és néha igencsak rögös út, ami tele van csodás élményekkel, tapasztalásokkal, és amelynek során külön-külön és közösen is bele kell tanulnunk az új szerepeinkbe. Talán az egyik legnagyobb feladat párból szülővé válni. A legtöbb kapcsolatot próbára teszik az új teendők, az éjszakázások és a megismerkedés napjai a pici babával.
Igyekezzünk időt és teret adni egymásnak, hogy külön-külön is feltöltődhessünk ezekben a napokban. Három gyermek nevelgetése mellett pontosan tudom, hogy ez mennyire nehéz, de fontos egymással is időt tölteni, eleinte akár a baba alvásidejében, később pedig segítséget kérve. Szem előtt kell tartani, hogy miközben anya és apa lett belőlünk, még nem szűntünk meg annak a nőnek és férfinak lenni, akik a gyermek érkezése előtt voltunk.
Hogyan és kitől kérjünk segítséget?
Az első napokban, amikor a baba megszületik, biztosan nagyon sokan fognak majd jelentkezni, hogy szívesen jönnének látogatni és megcsodálni a kisbabát. Szülőként azonban jogunk van eldönteni, hogy mikortól és hány vendéget szeretnénk és tudunk fogadni. Ha az első heteket újdonsült családként szűk körben töltenénk, azt a környezetünknek is el kell fogadnia. Jó, ha már a baba születése előtt megbeszéljük egymás között és a családdal is, hogy milyen támogatást szeretnénk kérni a leendő nagyszülőktől, testvérektől vagy másoktól.
Ha nincs a közelünkben olyan rokon vagy családtag, aki a segítségnyújtásban részt vállalhatna, akkor keressünk ez ügyben barátokat vagy akár bébiszittert! Nagyon sokat jelent, ha van egy kis időnk pihenni vagy kettesben lenni, ha van kire számítani, amikor egy kicsit kifújnánk magunkat. Tegyük kényelmesebbé azt, amit lehet!
Idővel minden kialakul, de addig is, ha tehetjük, bátran vegyünk igénybe kényelmi szolgáltatásokat. Ezáltal több időnk juthat arra, hogy egy picit pihenjünk is a baba mellett. Ilyen az, ha a bevásárlást online intézzük telefonról, csupán pár kattintással, és egészen a küszöbünkig hozatjuk a szükséges dolgokat. Remek lehet egy takarító alkalmazása is, aki bizonyos időszakonként tisztává varázsolja az otthononunkat, amit egy pici baba vagy egy örökmozgó totyogó mellett elég nehéz egyedül megoldani.
Ha ilyen szolgáltatásokat veszünk igénybe, nem leszünk kevésbé jó anyák vagy rosszabb háziasszonyok, viszont nyugodtabban és derűsebben élhetjük át a szülést követő napokat-heteket, és több időnk, energiánk maradhat a családi összehangolódásra.
A baba első éve – Minden információ egy helyen az újszülöttkortól egészen 1 éves korig.
