Abban egyre inkább biztosak vagyunk, hogy a szülőség egyáltalán nem ösztönös, hanem tanult készség. De azt azért nem gondoljuk, hogy a természet mindenféle segítség nélkül dobja mélyvízbe a szülőket. Szerencsére van némi felkészülés: az agyunk működése és struktúrája is megváltozik kissé.
Szerző: Sződy Judit pszichológus
Régen azt gondolták, hogy alapvetően stabil az agyunk felépítése, felnőtt korban nem jönnek létre új sejtek, kevés változás történik, legföljebb az idegsejt nyúlványok kapcsolódási pontjainak száma változik. A szülői viselkedést ösztönösnek tekintette a tudomány, az anyáktól, apáktól elvárták, hogy tegyék a dolgukat. Ma már tudjuk, hogy az agy struktúrája képes változásokra, hogy az agyi ingerületátvivő anyagok mennyisége és az ezeket fogadó receptorok száma is változhat, és ezek alapoznak meg olyan viselkedéseket vagy érzelmeket, amelyeket régebben ösztönösnek gondoltunk.
A természet tehát az embernél nem ösztönös viselkedést biztosít ahhoz, hogy a babánkról megfelelően gondoskodjunk, hanem felkészíti az agyunkat azokra a helyzetekre, amelyekkel szülőként gyakrabban fogunk találkozni.
Várandós változások
Az utóbbi tíz-tizenöt évben olyan fejlett technológia áll rendelkezésünkre, hogy kisebb változásokat is ki tudunk mutatni hormonok vagy agyi ingerületátvivő anyagok szintjének mérésével vagy agyi képalkotó vizsgálatokkal (MRI). Sok tudós kíváncsi arra, hogyan készül föl a szülők idegrendszere arra a hatalmas változásra, ami a baba érkezésével jár. Feltételezem, hogy te is fel tudsz sorolni néhány olyan dolgot, amit el sem tudtál képzelni magadról a baba születése előtt. És most mégis képes vagy rá, valójában az életed része lett. Gondold el, mit szóltál volna, ha tíz éve valaki azzal jön, hogy itt egy kis élőlény, aki nem tud beszélni, csak szélsőséges érzelmeket képes kifejezni, az életben maradása mégis attól függ, hogy megérted-e a jelzéseit. És persze, nem mondhatod azt, hogy ha ez így van, akkor bocsi, de inkább kiszállnék… Most itt van a kisbaba, és teljesen természetes számodra, hogy ellátod, hogy életben tudod tartani, és pár hét alatt nagyjából megtanulod értelmezni a jelzéseit. Vagy, ha nem, hát akkor is igyekszel megnyugtatni, mellette lenni és így is nagyon szereted.
Kiderült, hogy éppen erre készül fel az anyai agy már a várandósság alatt: az az agyterület kezd el kifinomultabban működni, amelyik a tudatelmélettel (mentalizációval) foglalkozik, vagyis feltételezi, hogy a másik embernek is van tudata, gondolkodik, szándékai vannak, vágyai vannak. Ez segít minket abban, hogy a másikat megértsük, érzékenyek legyünk mások mentális állapotára. A beszélni nem tudó baba megértéséhez éppen erre a képességre van szükségünk. Ez az agyi struktúraváltozás a várandósság alatt kialakul, és nagyjából két éves korig észlelhető, majd az agy visszaáll az alapállapotra – hacsak nem jön a kistesó.
Megmentő üzemmód
A kutatásokból az is kiderül, hogy az anyai agy szülés után átáll egy “megmentő üzemmódra”. Ez azt jelenti, hogy az anya extra érzékeny lesz a saját babájának a sírására. A sírás megkezdésétől számítva 100 milliszekundumon (0,1 másodperc) belül mozgásos válasz váltódik ki: az anya karizmainak aktivitása mutatható ki. Ez arra szolgál, hogy felvegye, vagy biztonságosan átölelje a nyugtalan kisbabát. Babasírás hatására az anya agyában aktiválódik a gondoskodásért, mozgásért és beszédért felelős központ. Nem szült nőknél ez a válasz nem jelenik meg. És, hogy az anyák miért annyira feledékenyek? Az anyai agy már szülés előtt átalakul, és az “itt és mostra” fókuszál. Ahhoz, hogy vigyázni tudj a kisbabádra, a pillanatban kell élned, nem arra van szükséged, hogy tervezgess, hogy elmélkedj. A tennivalók listáján való gondolkodásnál sokkal fontosabb, hogy megszagold a kisbabád hajának illatát, és puszit nyomj az orrára.
Apává érlelő hormonok
Az is kiderült, hogy az apák idegrendszere is készül az apaságra. Dr. Lee Gettler öt éven keresztül kísért férfiakat, vizsgálta a tesztoszteron szintjüket. Kiderült, hogy azoknál, akik ez idő alatt apává váltak, több, mint 30 százalékkal alacsonyabb tesztosztreron szintet lehetett mérni. Alacsonyabb tesztoszteron szintnél csökken a párkereső viselkedés mértéke, és gyakoribb a gondoskodó viselkedés.
Érdekes, hogy az apák között is volt különbség a tesztoszteron szintben. Akinél alacsonyabb értéket mértek, azokra az apákra jellemzőbb volt, hogy foglalkoznak a babával, és sokkal több olyan házimunkát végeztek, ami a babával kapcsolatos.
Izgalmas, hogy az apák gondoskodó viselkedése visszahat az agyműködésre: azoknál, akik többet bújtak össze a gyerekükkel, és többet foglalkoztak vele, magasabb oxitocin és dopamin szintet mértek a kutatók: ez a két hormon erősíti a kötődést, boldogságérzést, elégedettséget vált ki.
Egy 2014-es MRI vizsgálatba 2-4 hetes babák apukáit vonták be, majd a vizsgálatot megismételték nagyjából 10 hét múlva. Az eredmények azt mutatták, hogy megnőtt a gondoskodásért, empátiáért felelős agyterület szürke és fehérállománya, és az a terület is, ami a baba jelzéseinek megértéséért felelős. Ezek a változások gyerektelen férfiakon nem mutathatók ki.
Anya etet, apa játszik
Az a helyzet, hogy van némi biológiai alapja a babázós korszak férfi – női munkamegosztásának.
Kiderült, hogy az anyák oxitocin szintje akkor emelkedik meg, amikor táplálják vagy gondozzák a kisbabát, miközben az apáké akkor, ha játszanak, birkóznak, hülyéskednek a kicsivel. Mivel a gyerek agy tükörneuronjai nagyon is jól működnek, ezért a gyerkőc is akkor érez jutalmazó hatást, amikor a szülő. Vagyis a baba akkor érzi jól magát, amikor az anya eteti vagy gondozza, és akkor, amikor az apa dögönyözi. Így nem csoda, ha a későbbi időszakban is akkor fordul anyához, ha éhes, vagy valami nehézsége támad, és akkor apához, ha birkózni, vadulni, vagy játszani akar.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez