Nagyon fontos, hogy legkoraibb tapasztalataink témája hosszú évtizedek tabusítása után egyre szélesebb körben kapjon teret. A születés és a halál sokáig rejtegetni való volt, orvosi eseménnyé vált, de eljött az ideje annak, hogy közel engedjük magunkhoz ezeket, megismerve a magzatkori és születés során szerzett tapasztalatok lenyomatait is.
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra kapcsolatanalitikus, dúla
Ma már tudjuk, hogy a gyermekek nem „üres, beíratlan lapként” érkeznek a világra, magzatként nem passzív lényként lebegnek az anyaméhben, hanem rengeteg tapasztalással érkeznek a születésbe. A korai lenyomatok is alakítják őket, későbbi életüket. A fejlett ultrahangos vizsgálatoknak köszönhetően ma már saját szemükkel láthatják a kétkedők, hogy egy első trimeszterben lévő magzat is képes érzelmek kifejezésére, tud félelmet érezni, elhúzódik egy magzatvízvizsgálat során a tű elől.
Egyes magzatok az ultrahangvizsgálatok alatt hátat fordítanak, begubóznak, a vehemensebbek azonban még a vizsgálófej felé is ütnek vagy rúgnak – ami CTG-vizsgálat során is észlelhető jelenség. Ez természetesen nem a vizsgálatok ellen szól, viszont jól mutatja, hogy a személyiség már ekkor kibontakozóban van.
Ez is része az életünknek
Rengeteg kismama él át stresszt és szorongást amiatt, hogy tiltják számára a félelmeket, az aggódást, mondván: szedje össze magát, nehogy ártson a babának. Ez a hozzáállás így, feketén-fehéren nem állja meg a helyét.
A legtöbb szülő hiteles szeretne lenni a kisbabájával való kapcsolatban, s ez az érzelmi szabadságtól is nagyban függhet. Érdemes-e magunkra erőltetnünk egy hamis állapotot, érdemes-e hamis képet festenünk magzatunknak a világról, amikor valójában már abban a 9 hónapban is átadhatunk neki szuper mintákat arról, hogyan is lehet megküzdeni azokkal a tényezőkkel, amelyek ugyan nehezek és frusztrálóak lehetnek, de természetes módon léteznek? Az élet nem könnyű, és az evilági élethez vezető út is több-kevesebb nehézséggel járhat mindannyiunk számára. Ez így van rendjén!
Maradandó lenyomatok
Életkortól függetlenül mindannyian ott hordozzuk saját korai tapasztalataink lenyomatait. Ezek olyan hétköznapi történések során is megnyilvánulhatnak, mint például: mi az első érzésünk reggel? Ha el kell mennünk otthonról, gyorsan, kapkodósan távozunk, vagy toporgunk és inkább halogatnánk a kilépést? Milyen érzés számunkra új iskolába, munkahelyre menni, elköltözni, új dolgokba belevágni?
Még a végtelenségig lehetne folytatni a sort, ám mindebbből az a legfontosabb, hogy bár nem vagyunk már kisbabák, a saját történetünk „lehalkulva” továbbra is kitartóan kérheti meghallgatását.
Támogatás az élményfeldolgozáshoz
Minden baba szeretné megosztani a vele történteket, szeretné megszületése után testbeszéddel, sírással kifejezni azt, ha elakadása, érzelmi vagy fizikai nehézsége volt. A születés átmenet egyik világból a másikba, és a lenyomatok sokszor felbukkannak az ilyen fordulatok körül. Ha a bennünk élő csecsemő felé empatikusabban fordulunk, akkor a saját kisbabánkkal is együttérzőbbé válhatunk, még inkább képesek leszünk „meghallgatni” őt.
A születés utáni első 9 hónap „a kiterjesztett méh” időszaka. A 9 hónapos embergyerek van olyan fejlettségi szinten születésekor, mint a többi emlős utódja.
Ami a legfontosabb, hogy ezeknek a nehézségeknek a megélése, feldolgozása biztonságos kapcsolatban történhessen – a baba semmilyen értelemben ne legyen közben magára hagyva.
9 HÓNAP – Szükséges alapinformációk a terhességről, szülésről és a babaápolásról
