Az újszülöttek, csecsemők hasfájása a világ legmisztikusabb témáinak egyike.
Egyrészt, soha, senki nem bizonyította még, hogy valóban hasfájás az, aminek a tüneteit világszerte szülők és egészségügyi dolgozók millió észlelik nap mint nap. A kép annyira tipikus, annyira közkeletű, hogy még annak sem kell sokáig magyarázni, aki életében soha nem látott közelről csecsemőt: na ez az, ilyen, amikor hasfájós egy kisbaba!!!! Kivörösödve, ellilulva, teljes erőbedobással sír, keze-lába közben görcsösen felhúzva, hasa (testének nagy része), kemény, feszes. A jelenség olyan, hogy nem lehet sokáig tétlenül álldogálni és nézni: semmi kétség, tenni kell valamit!
A másik elgondolkodtató tény, hogy esélyünk sincs arra, hogy közvetlenül az érintett babától kapjunk konkrét visszajelzést az állapotára vonatkozóan: még ha sikerül is megnyugtatni, akkor is csak néz mindentudó szemeivel, örökre nyitva hagyva a kérdést, hogy most tényleg a hasa volt-e.
Nem teljesen egységes, hogy mikor is nevezzük hasfájásnak a baba sírós viselkedését, de általában jellemző, hogy két hetes és három hónapos kor között figyelhető meg leggyakrabban, szinte minden nap észlelhető, tipikusan egy bizonyos napszakban, rendszerint délután-estefelé. Vannak babák, akik állítólag “egész nap üvöltenek” és még aludni sem szoktak, legalábbis nem annyit, amennyit a szülő szeretne. Mások csak akkor hallgatnak el, ha “cici van a szájukban”.
Ezzel fordulnak leggyakrabban orvoshoz
Az elmondottakból egyenesen következik, hogy akkor, ha naponta ismétlődnek ezek a rohamok a babánál, a szülő előbb-utóbb orvoshoz fordul. Száz hasfájósnak mondott csecsemőből azonban átlagosan csupán ötnél mutatható ki valamilyen konkrét betegség, leggyakrabban tehéntejfehérje allergia, reflux, központi idegrendszeri eltérések, gyógyszer mellékhatások, húgyúti fertőzés. Természetesen fontos, hogy a nyomára bukkanjunk, ha valami nincs rendben a babánál, de fölösleges az első nagyszabású sírás után orvoshoz rohanni, ha amúgy minden rendben.
Mit jelent az “amúgy minden rendben”?
– jó gyarapodás, elegendő táplálék (10-14 napos korra ismét elérte születési súlyát, és hízik legalább 2-3 dekát naponta)
– elegendő kakis és pisis pelus
– a széklet színe sárgás, kenőcsöstől folyékony állagú, lehetnek benne fehér részecskék
– a sírás jellemzően bizonyos napszakokban jelentkezik
– a baba bizonyos praktikákkal jól megnyugtatható
És ezek után lássuk a leghatékonyabb megnyugtató trükköket:
1. Érdemes szoptatással illetve etetéssel kezdeni, hátha az a gond, hogy a baba éhes. A szoptatás multifunkcionális (nem csak táplálékot nyújt), tehát jó eséllyel akkor is megnyugvást hoz, ha a baba csupán egy kis cumizásra, komfortszopásra vágyott. Ha az esti órákban például így nagyon gyakran szoptatsz, akkor célszerű egy ideig ugyanarra a mellre visszatenni. A szopási igény kielégítéséről tápszeres babák esetében is célszerű gondoskodni, például cumival.
2. Ha a baba nem akar szopni, elutasítja a mellet, akkor próbáld meg hordozással megnyugtatni. Erre a célra a legjobb megoldás egy szövött hordozókendő, amelybe függőleges pozícióban, has a hashoz pózban, szorosan belekötöd. A szoros körülöleltség is megnyugtató, valamint az is, ha járkálni kezdesz vele, vagy elviszed így sétálni.
3. Zökkentsd ki a sírásból valami meglepő fordulattal! Világosból lépj a sötétbe vele, melegből a hidegbe, csöndből legyen hangos zene, hangos zenéből csend – illetve mindez fordítva. Ha a kizökkentés sikeres volt, és abbahagyta a sírást, az remek lehetőséget teremt arra, hogy ismét felajánlj valami mást: szoptatás, dajkálás, éneklés, ütemes ringatás.
4. Ha már jó ideje tart a sírás, nyűglődés, és úgy érzed, nem boldogulsz a megnyugtatással, bízd rá rövid időre valaki másra, aki újonnan lép a színre. Ő a maga nyugalmával talán sikeresebben le tudja csillapítani a kisbabát.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez