Éppen nyaralni voltunk, amikor legnagyobb meglepetésünkre pozitív lett a terhességi tesztem. 41 éves múltam. 3 egészséges gyermek után nem terveztünk több gyermeket, mégis máshogy alakult az életünk, amit egy cseppet sem bánunk. Íme, az előző lapszámban megírt történetünk folytatása, ami végül is igazi (s)ikertörténet.
Szerző: Pintér Mónika blogger, Szeretetkonyhám
2. rész
A szülés idejét a 35. hétre tűzték ki. Nagyon izgultam, hogy a babák kivárják a szülés időpontját és ne induljanak meg előbb. Ajándék volt minden betöltött hét, sőt minden egyes nap. Rengeteg félelmem támadt, amelyekről sohasem beszéltem senkinek, magamban hordoztam őket. Szerencsére ezek alaptalanok voltak. Legjobban talán a császármetszés miatt aggódtam – előzőleg a harmadik gyermekünk ugyanis váratlanul császármetszéssel érkezett, és ez annyira felkészületlenül ért, hogy a műtét számomra rossz élmény maradt. Mivel azonban az ikrekkel nagyjából tudvalevő volt, hogy császármetszéssel fognak világra jönni, jutott elég időm testileg-lelkileg felkészülni rá. Rátaláltam egy szuper applikációra, ami a császárral szülő anyákat támogatja a műtét előtt-alatt és után. Ennek segítségével igyekeztem fejben felkészülni a műtétre. Hanganyagokat hallgattam, amiket a műtét alatt alkalmazni is tudtam.
A szülés közeledtével
Ahogy telt az idő, egyre jobban izgultam, vártam a kislányaim születését. A kórházi protokoll a 35. hétben határozza meg az MMD (monoplacentáris, monochoriális, diamniális) ikrek születését, amilyenek ők voltak, így bár jónak bizonyultak a vizsgálati értékeink, 35 + 6 napra előírták a műtétet. Testileg és lelkileg is bírtam volna tovább, de nem engedték kockáztatni a várandósságot, így március 9-re kitűzték a kislányaim születésnapját.
Este a nagyobb gyermekeim és a férjem is meglátogattak minket – hármunkat, akkor még egy testben. Éjféltől nem ehettem, nem ihattam. Hajat mostam, borotválkoztam, testileg-lelkileg felkészültem a műtétre. Viszonylag nyugodtan tudtam aludni is. Hajnali 5-kor keltem, elvégeztem a hashajtózást, majd a reggeli vizit után elmentem zuhanyozni és a kórházi hálóingben vártam, hogy jöjjenek értem.
Amikor felkerültem a szülészetre, telefonáltam a férjemnek, hogy indulhat. A szülőszobán számomra nagyon kedves szülésznők végezték a felkészítést a műtétre; bekötötték a branült, antibiotikum-próbát végeztek, és NST műszerre kapcsoltak, amely a méhtevékenységet, a magzati szívműködést és a magzatmozgást figyelő nonstressz-teszt eszköze. Közben megérkezett a férjem, akivel egy rövid időt együtt tölthettünk, amíg várakoztunk. Nemsokára nyílt az ajtó és indultunk. A férjemtől el kellett köszönnöm, nem jöhetett velem, fent várhatta a babák érkezését.
Az első percek a műtőben
Engem a nőgyógyászatra toltak és az ottani műtőben jöttek világra a babáink. Nyugodtnak éreztem magam, de ahogy közeledtünk a műtőhöz, mégis reszketni kezdtem. A bejáratnál várt már az orvosom, akinek nagyon hálás vagyok. Köszöntött, majd megkérdezte, hogy fogják hívni a babákat, és memorizálta a hallottakat. Közben beértünk a műtőbe. Fantasztikus csapat vett körül. A műtőssegédtől az anesztesen át a szülészekig és szülésznőkig mindenkinek köszönettel tartozom!
Nagyon izgultam, de igyekeztem figyelni a légzésemre, és mondogatni kezdtem a következő nyugtató szavakat, így nem pánikoltam: „Minden egyes pillanattal közelebb kerülök a babáim születéséhez. Itt mindenki azon munkálkodik, hogy a babáim biztonságosan és egészségesen megszülethessenek. Minden a lehető legjobban alakul. Biztonságban vagyunk, vigyáznak ránk. Nemsokára megpillantom a babáimat. Erre a pillanatra vártam olyan rég óta.”
Szia, Lotti! Szia, Luca!
A gerincérzéstelenítés elsőre sikerült, lassan elkezdtem érezni a melegséget a lábamban, ami a combomon át egészen a hasamig jött fel. Amikor megbizonyosodtak róla, hogy semmit sem érzek, elkezdődött a babák kiemelése. Az orvosom végig kapcsolatban volt velem, mindig mondta, hogy épp mi fog történni. A fejemnél az anesztes orvos a fejemet simogatta, amire lelkileg nagy szükségem volt. Többen is szóval tartottak. Mindenki megdöbbenve hallotta, hogy az ikrek nem az első, második, de még csak nem is a harmadik babáink lesznek, hanem a negyedik-ötödikként érkező gyerekeink. Azon még jobban mulattak, hogy mindegyik gyermekünk lány.
Közben a doktor úr jelezte, hogy érkezik az első kislány, aki fenékkel előre érkezett a nagyvilágba. Ő volt az „A” baba, aki kisebb súllyal született. Borzasztóan drukkoltunk, hogy elérje a 2 kg-ot és ne kelljen a PIC-re küldeni a kis súlya miatt. Sajnos, 160 gramm híján nem lett meg a 2 kg, 1840 grammal született. Hangosan felsírt, a doktor úr oldalról megmutatta, hogy szép, formás, egészséges kisbaba. Szia, Lotti!
Cikk folytatása:
