A hazai népesség alakulása

Hány baba született hazánkban 2022-ben? Hányan kötöttek házasságot? Hányan vagyunk most? Ezekre a kérdésekre és sok továbbira is választ kaphatunk a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által publikált érdekes adatokból.

 Szerző: Podonyi Hedvig

Közismert tény, hogy a népességszám jó ideje csökken Magyarországon – bár a tavalyi évben a születések száma a halálozásokénál kisebb mértékben csappant és ennek köszönhetően az 2021. évi 62 582 fős természetes népességfogyás 2022-ben 47 300 fősre mérséklődött. A 24%-kal alacsonyabb érték nem utolsósorban a Covid háttérbe szorulásával áll összefüggésben.

A hazai lakónépesség becsült száma 2022 végén 9 millió 678 ezer fő volt. Korcsoportok szerint a 0–14 év közöttiek aránya 14,5%, a 15–64 év közöttieké 64,8%, a 65 év felettieké pedig 20,7%. A tavalyi halálozások száma összesen 135 700, 19 921 fővel kevesebben hunytak el, mint az előző évben; ez 13%-os visszaesést jelent.

Ugyanakkor a születések száma még sosem mutatkozott ilyen alacsonynak. Bár ez már 2011-ben, 2013-ban, 2018-ban és 2019-ben is 90 ezer alatt maradt, a mélypontot az elmúlt év jelenti. 2022-ben csupán 88 400 gyermek jött a világra nálunk; az előzetes adatok szerint 45 423 fiú és 42 977 kislány.

Termékenységi mutatók

Ez a lefelé irányuló tendencia nem új. Ahogyan a KSH A születések és a termékenység irányzatai és demográfiai jellemzői című, aktuális összefoglalója is kimondja: „Az elmúlt 60 évben négy év kivételével a termékenység mindvégig elmaradt a népesség utánpótlását biztosító átlagos gyermekszámtól. Részben ennek volt a következménye, hogy 1981-től csökkenni kezdett a népesség lélekszáma.” Továbbá: „Az 1990-es évek közepén a demográfusok joggal remélték a termékenység és a születésszám fellendülését, mivel a húsz évvel korábban született nagy létszámú nemzedékek léptek a korábbi gyakorlatnak megfelelően ideálisnak tartott gyermekvállalási korba. A várakozásoknak az ellenkezője történt: az 1990-es évek során a termékenység 30%-kal, a születések száma negyedével csökkent. Az 1990-es évek végén mért 1,29-es teljes termékenységi arányszám már közel 40%-os reprodukciós hiányt mutatott. A javuló halandóság és az emelkedésnek indult várható élettartam nem tudta ellensúlyozni a termékenység hanyatló irányzatát, a népességszám természetes fogyása felgyorsult.

Az ezredfordulót követő évtizedben a termékenység alacsony szinten stabilizálódott, a születések száma 90 és 99 ezer között ingadozott. 2011-ben egy újabb történelmi mélypontra, 1,23-ra süllyedt a termékenység, a születések száma pedig először esett 90 ezer alá. Az ezt követő években a termékenység emelkedő irányzatot vett, majd 2016 óta a korábbinál magasabb szinten /…/ a növekedés megállt; megtorpant.”

Mi minden változott még?

További érdekes tény, hogy a nők első házasságkötésének átlagos életkora több mint 8 évvel, az első gyermekek világrahozatala 5,8 évvel emelkedett a rendszerváltás óta. Az első házasságkötést gyakran megelőzi az első gyermek születése, ennek eredményeként 2008 óta emelkedett a házasságon kívüli születések aránya. Ezzel együtt az újszülöttek többségének, 75%-ának a szülei házaspárok. Mindemellett 64 100, azaz 2021-hez képest 7930-cal kevesebb házasságkötésre került sor tavaly, ami 11%-os visszaesést jelent. A szülőnők átlagéletkora 2022-ban 30,43 év volt, az első gyermeküket szülő kismamák átlagéletkora pedig 29,17 év. Ahogyan arra a KSH is rámutat: „A leglátványosabb visszaesés a 20-as éveik első felében járó nőknél történt, akik korábban a leggyakrabban vállaltak gyermeket, termékenységük kevesebb, mint egyharmadára esett a rendszerváltás óta. Számottevő, 1/3-os volt a csökkenés a 25–29 éves nők körében is. Ezzel párhuzamosan kétszeresére nőtt a 30–34 éves, és csaknem háromszorosára a 30-as éveik második felében járó nők termékenysége.”

A KSH azt is megállapítja, hogy a házaspáros családoknál magasabb az átlagos gyermekszám, mint az élettársas családokban.

Merre tovább?

A népességcsökkenés hosszabb távú megállításához feltétlenül szükséges lenne a termékenység reprodukciós szintjének elérése vagy jelentős megközelítése – jelenleg azonban nem efelé haladunk. Ismét a KSH-t idézzük: „Az elkövetkező időben folytatódik a szülőképes korú nők létszámának visszaesése. A születésszám hosszan tartó csökkenő irányzata miatt egyre kisebb létszámú nemzedékek lépnek szülőképes korba, illetve haladnak át a reproduktív életkor egyes szakaszain.”

És még valamit érdemes megemlíteni, ami szintén fontos szempont: „A termékenység emelkedése és a reprodukciós szint biztosítása mellett is a halandóság tartós és jelentős csökkenésére lenne szükség a népesség természetes fogyásának mérséklésére, vagy esetleges hosszabb távú megállítására.”