Valljuk be: szülőnek lenni hatalmas kihívás, amit csak azután értünk meg igazán, hogy gyermekünk születik. Előtte persze már vannak róla elképzeléseink, sőt előrelátóan elveket alkotunk, hogy mit és hogyan szeretnénk másképp csinálni ahhoz képest, amit anno mi láttunk a szüleinktől. Azután jön a mindennapok szülői gyakorlata, melynek során a gyerekeink a nap nagy részében folyamatosan figyelnek minket.
Szerző: Sánta Dávid blogger, @santabros
Hétköznapi helyzet: sietünk valahová, a kicsi mögöttünk ül az autóban, mi pedig a sietség okozta nyomás miatt a többi autóst minősítjük, sürgetjük ingerülten. Ebből egyből azt látja a gyerek: nyomás alatt stresszesek, türelmetlenek és kiegyensúlyozatlanok lesznek a szüleim. Ilyesmibe én is beleszaladok olykor, és csak akkor döbbenek rá, mi történt, amikor a hátsó ülésről jön a visszajelzés: a gyermekem utasítja az előttünk lévő autóst, hogy siessen már.
Szülőként is hibázhatunk
A kicsik a környezetükben előforduló minden mintát észrevétlenül szemrevételeznek és a maguk módján el is raktározzák. Mivel a legjobbat szeretnénk nekik, néha elég ijesztő is belegondolni, hogy folyton ott figyelnek a kis „radarjaikkal” és a tőlünk kapottaknak megfelelően építik tovább magukban az alapokat. Viszont nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy emberek vagyunk, tehát olykor megbotlunk, tévedünk.
Például: „Apa nagyon sietett, ezért volt ideges az autóban, ezt meg lehetett volna előzni, ha 5 perccel hamarabb indulunk. Most mind a ketten tanultunk a dologból.” Rosszul kezelt helyzet után egy ehhez hasonló beszélgetés csodát tehet, ezért nagyon fontos, hogy ne hagyjuk annyiban, ha hibázunk is.
A szeretet nyelvén
A hétköznapi sémák igen erős hatást gyakorolnak a gyerekekre, beleértve a család és a szüleik egymás közti szeretetnyelvét is. Mert az ugye, alapvető, hogy a gyerekek egy családban „szeretve vannak”. Puszikat kapnak, öleléseket, megnyugvást találhatnak szüleik karjaiban. Viszont az is fontos, hogy ugyanezt lássák a felnőttek viselkedésében. Látniuk kell, ahogyan anya és apa megölelik egymást, érezniük kell a közöttük lévő szerelmet, a szeretetet. Vicces arra gondolni, hogy befogják a szemüket, amikor a szüleik megcsókolják egymást, viszont ilyenkor is épül a kis sémarendszerük. Beépül a tapasztalataikba, hogy mi, szülők hogyan viselkedünk egymással, és később, felnőttkorukban, a saját párkapcsolataikban ebből a „készletből” válogatnak majd.
Tudatos mintaadás
Bár rengeteg viselkedésmintát általunk ismernek meg a gyerekeink, nem csak a mi társaságunkban vannak. Idővel közösségbe kerülnek, új emberekkel találkoznak, akik szintén hatalmas hatást gyakorolhatnak rájuk. Minden felnőttnek él az emlékeiben egy olyan óvó néni vagy más pedagógus, aki nagyon jó hatással volt rá, és pozitívan formálta őt, ugyanakkor akad egy-egy olyan is, aki épp ellenkezőleg. Biztosan észrevetted már, ha közösségbe jár a gyermeked, hogy a saját kis nyelvén egy teljes személyiségelemzést tud összerakni az óvó nénikről vagy a pedagógusokról, aktuális hangulatukról, összekötve azzal, hogy aznap valamiért megdicsérték, vagy esetleg rászóltak. Sok ilyen eset fordul elő nálunk is. Például: „Az óvó néninek ma nagyon jó kedve volt, képzeld, még meg is dicsért!” Vagy: „Rozi néninek ma nagyon rossz kedve volt, mérges volt a dadusra is, sőt még velem is összeveszett.” De mást is észrevesznek. Hányszor fordul elő, hogy a szülő elmondja a játszótéren a gyerekeknek, hogy ne közösítsenek ki senkit a játékból, vagy számon kéri rajtuk, ha nem szépen beszélnek a másikról – majd miután befejezi a nevelő célzatú dialógust, folytatja a pletykát a gyerek által is jól ismert szomszédasszonyról. Persze ez sarkított példa, de ha egy kis önelemzést végzünk, rájöhetünk, hogy mi is belebelefutunk ilyen szituációkba.
Beszélgessünk rengeteget a gyerekekkel, legyünk büszkék, ha jó mintával szolgáltunk, és ha épp nem, adjunk rá magyarázatot. Mindez rengeteg kihívást tartogathat számunkra, de ettől lesz valóban izgalmas és kalandokkal teli a szülői élet!
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
