Rengeteg helyen olvashatjuk, hallhatjuk, mennyire fontos, hogy ismerjük a felmenőinktől örökölt mentális, pszichés mintázatokat. Ezek a lenyomatok érzelmi, gondolati szinten, reakciókban és cselekvésben egyaránt megnyilvánulhatnak, a szülés folyamatára is hathatnak, ám felismerés és önismeret nélkül nem vagyunk tudatukban.
Szerző: Kiss Olga dúla, szülésfelkészítő, életvezetési-önismereti tanácsadó
Minta
Olykor talán csak annyit érzékelünk, hogy képletesen szólva mindig ugyanabba a folyóba lépünk, és nem értjük, miért. Ha az ember eljut addig a pontig, hogy felismeri, valami olyat ismétel megállás nélkül, ami neki nem jó, mégsem tud rajta változtatni, elgondolkodik. Például azon, vajon köze lehet-e ennek a szüleihez, nagyszüleihez? Milyen örökséget kaphatott tőlük – a sok pozitívum mellett –, amelyek miatt nem tud kilépni a negatív mechanizmusból?
Generációkon át
A szülés és a születés milyensége, mint tudjuk, kihat az életünkre. Érdemes ezért e témakör kapcsán is leülni édesanyánkkal, nagymamáinkkal, beszélgetni arról, ők hogyan hoztak világra bennünket, hogyan élték meg, milyen élményük volt.
Hazai és külföldi kutatások több évtizednyi munkával bebizonyították, hogy szülői örökségeink szinte szó szerint „a vérünkké válnak”.
Így veszi fel azt a viselkedéscsomagot, amely az érzelmi kifejezést, a világnézetet, a gondolatok milyenségét, valamint a kommunikációs és a konfliktuskezelési technikákat is tartalmazza.
Létezik azonban egy sokkal mélyebb réteg is, amely rejtetten működik, és akár több generációra visszamenően befolyásolja az egyén viselkedését. Hogyan? Úgy, hogy valaki például mindig ugyanolyan párt választ, mindig ugyanolyan szituációba fut bele. Akárcsak valamelyik szülője – pedig lehet, hogy egyébként jól érzékeli a nem megfelelő működést, látja, felismeri, mégsem tud rajta változtatni. Ha pozitív viselkedésformákról van szó, nincs probléma, hiszen ezeket kiaknázva erősebbé, teljesebbé válunk. Negatív minták esetén azonban egyre inkább sérülünk, ezért nagyon fontos ezek átírása.
Kollektív tudati mintázat
Mivel tudatalatti folyamatról beszélünk, a reakciók reflexesen mindig ugyanazok. Ezt kiaknázni vagy ettől eltérni, ezt megváltoztatni csak a felismerés után bekövetkezett önismereti munka és átprogramozás után lehet.
Van egy szép gondolat, mely nagyon egyszerűen fogalmazza meg a lényeget: „Amikor egy nő szül, a család női generációja és minden nő, aki szült már, ott van vele. Ezt hívjuk a tudat kollektív mintázatának.”
Ha szerencsések vagyunk, él az édesanyánk, velünk vannak még a nagymamáink, akiket megkérhetünk: meséljenek a saját szülésükről. Meglepő és érdekes dolgok kerülhetnek napvilágra. Hallhatunk erőt adó, megerősítő, és fájdalmas élményeket is. A lényeg az, mi hogyan tudjuk ezt a saját javunkra használni, hogyan tudjuk örömteli módon, traumák nélkül megélni ezt a csodás időszakot.
Félelmek nélkül
A munkám során, a szülésfelkészítések alkalmával rengeteg nővel volt szerencsém beszélgetni. Nekem is mindig sikerélményt adott, ha fájdalmas történetek, előzmények után sikerült átfordítani az adott mintát és a leendő édesanya örömteli élményt élhetett át.
Vagy éppen ellenkezőleg: elnyomást, áldozati szerepet, bizonytalanságot tapasztalunk? Fontos kérdés az is, hogyan viszonyultak anyáink, nagyanyáink a nőiségükhöz: képesek voltak-e harmonikusan megélni? Vajon szerették a testüket, a működésüket, harmonikusan tudták megélni az asszonyi szerepet? Ezek a mintázatok mind közrejátszhatnak abban, hogyan éli meg egy nő a várandósságát, a szülését, sőt már azt is, hogyan képes megfoganni.
Ha félelmekkel indul neki ennek az útnak, ha ijesztgetést, fájdalmas történeteket hallott, vagy ha csak legyintettek a kérdéseire – „Majd megtudod, ha oda jutsz!” –, könnyen alakulhatnak ki akár irracionális szorongások is. A pozitív megerősítések viszont olyan erőtartalékot adnak, amely jól használható a Nagy Úton.
Az új program erejével
Egy alkalommal nagyon érdekes helyzetet tapasztaltam: a hozzám forduló várandós az apai és az anyai ágról két teljesen különböző szülésélményt hozott. Az apai ágon traumatikus, tragédiába torkolló, az anyai ágon könnyen, gyorsan, örömteli módon történt szülésről meséltek neki. Amikor elkezdtük a közös munkát, annyit mondott: én az anyai képet szeretném látni és azt szeretném erősíteni. A megfelelő módszerek segítségével képes is volt teljesen átírni a negatív mintát és végül csodálatos élményben volt része. Érdemes tehát sokat beszélgetni a még élő női felmenőinkkel, megismernünk a történetüket, megvizsgálnunk, mi magunk hogyan vélekedünk a várandósságról, a szülésről. Vannak-e félelmeink, és ha igen, ezek reálisak-e, vagy az ismeretlentől való természetes ódzkodásunk okozza őket?
Ugyanez érvényes akkor, ha esetleg már nekünk magunknak is volt negatív szülésélményünk – ennek a nem kívánt hatása szintén átprogramozható, oldható. Hiszen ha megismerünk valamit és közelebb kerül hozzánk, akkor veszít a súlyából, és máris találhatunk módszereket arra, hogyan hozzuk ki a legjobbat az adott helyzetből!
Ezért mindenkit arra biztatok: ebben az értelemben is készüljön gyermekének érkezésére, hogy egész életre szóló boldog, erőt adó szülése lehessen!
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE!
