Mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogy mikor és milyen körülmények között szeretne gyermeket vállalni. Szerencsére a mai napig sincs biztos módszer arra, hogy vissza lehessen tartani azokat a babákat, akiknek szintén megvan a saját – szüleiktől gyökeresen eltérő – elképzelésük arról, mikor állnak készen megérkezni egy anya, egy pár illetve egy család életébe.
Károlyi Nati írása
A szenvedélyes felindulástól a tudatos döntésig
Ingrid és Tamás (nevüket megváltoztattam) 21 évesek voltak, mikor egymásba szerettek. Úgy döntöttek, a naptár módszerrel védekeznek. Tisztában voltak a kockázattal, így előre megígérték egymásnak, hogy adott estben összeházasodnak és felnevelik a babát.
Ingridet egyből elöntötte a lelkesedés. Tamás kicsit megijedt, de a szerelem annyira erős volt bennük, hogy úgy érezték, együtt mindent meg tudnak oldani. Összeházasodtak, beköltöztek egy kis szoba-konyhás lakásba, és minden lehetséges támogatást igénybe vettek. Csabika remekül alkalmazkodott egyetemista szülei mozgalmas életéhez, akik egymáshoz igazították az órarendjüket és felváltva vigyáztak rá.
Két év után azonban alább hagyott a kezdeti lángolás, és válságba jutott az ifjú pár kapcsolata. Menthetetlennek érezték a helyzetet, és a szétköltözés mellett döntöttek.
– Sokat tanultunk abból az időből – mondja Ingrid – Egymás hiánya ráébresztett minket, mekkora kincs a másik. Úgyhogy fél év elteltével újra egymás mellett kötöttünk ki, és új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat.
A kibékülésnek már egy éve, és azóta is teljes a harmónia. Jelenleg együtt várják második babájukat, akit már tudatosan terveztek.
A kétségbeeséstől az anyai kiteljesedésig
Orsi és férje szerelmük hajnalán négy gyermeket terveztek. Ám a harmadik baba után az anya úgy érezte, határaihoz érkezett.
– Kimerítő időszak volt – meséli Orsi – A két kisebb között mindössze két év volt, folyton náthásak voltak, egymást váltva keltünk hozzájuk a férjemmel. Egyetlen reményem az volt, hogy nemsokára nagyobbak lesznek, és kicsit több szabadidőnk lesz. Eszti, a harmadik még csak 9 hónapos volt, a menzeszem még nem állt vissza, mikor beköszöntött az ismerős, ingerlékeny, sírós hangulat. A terhességi teszt igazolta a gyanúmat. Megrázó hetek következtek. Éjszakánként felriadtam és ráztam a fejem, hogy nem akarom ezt az egészet. Utána is néztem, mi a módja az abortusznak, el is intéztem a szükséges papírt hozzá. Végül a férjem hozott ki ebből a mély kétségbeesésből.
Utólag minden félelmem alaptalannak bizonyult: Bálint lett a legnyugodtabb gyermekem. Jó étvágyú, életerős, vagány. Ha nem lenne, ki kéne találni! Könnyen beleszoktam a négygyerekes mindennapok megszervezésébe, még könnyebben is boldogultam, mint hárommal! Orsiék a nem tervezett negyedik után egy tervezett ötödik babát is vállaltak. Így ma már öt eleven, és életvidám lurkó büszke édesanyja.
A magzat szemszögéből
Anya és magzat a fogamzás pillanatától szoros érzelmi kölcsönhatásban állnak. Minden, amit az anya érez, szűretlenül eljut a babához. A kismamák ettől meg szoktak ijedni, hogy akkor semmilyen negatív érzésnek nincs helye a várandósságban? Szerencsére van helye, s fontos is figyelni ezekre, nem elnyomni!
Ez a legtöbb esetben nem a baba ellen szól, hanem az új, ismeretlen élethelyzet okozta szorongás, félelem illetve a régi életszakasz lezárása miatti veszteség-érzés nyilvánul meg így. Az a tapasztalatom, hogy a magzatok számára ez nem traumatizáló hatású, hiszen nem az ő lényét, létezését utasítják el – nyugtat meg Dobiné Olasz-Papp Nóra anya-magzat kapcsolatanalitikus.
– Nem tervezett várandósságoknál a szülők reakciója saját korai tapasztalatukon is múlhat. Néhány anya egészen mély hullámvölgyeket él át ilyenkor, de az esetek zömében a 12. hétre megszületik szívükben a teljes elfogadás. Az így érkezett gyermekeknek van esélyük ugyanolyan érzelmi mintázattal születni, mint a tervezetteknek, hiszen ez egy összetett folyamat. Nagy segítség, ha a szüleik elmondják nekik (s valóban így is érzik), hogy “szeretünk, várunk, örülünk neked”.
A szingliségtől a nagycsaládos álmokig
Mónika úgy tervezte, hogy soha nem vállal gyermeket. Mégis, mikor rádöbbent, hogy várandós, olyan erős boldogság fogta el, hogy egyértelmű volt számára: akarja a babát. Vagyis – mint az első ultrahangon kiderült – babákat! A tudat, hogy ikreket vár, csak fokozta boldogságát.
Annak ellenére, hogy az első perctől tudta, a babák apjára nem számíthat.
– Nem olyan férfi volt, akivel hosszabb távon el tudom képzelni az életem. Épp válás után voltam, szerettem volna megélni a szenvedélyt – fejti ki Mónika – Nem volt elkötelezett kapcsolat.
Mónika tudatosan készült az egyedülálló anyaságra. – Törekedtem arra, hogy minél önállóbb tudjak lenni. Könnyű babakocsit választottam, amit magam is meg tudok emelni, ha kell. Igyekeztem minél kevesebbet tenni a családom vállára, ők ítélkezés nélkül támogattak engem, amiben csak kértem.
December 25-én születtek, sokáig azt hitték, őket ünnepli mindenki karácsonykor. – Ajándék gyermekek ők, akik átformáltak engem és az életemet. Mónikának akkora sikerélmény volt helytállni egyedül is ikres anyaként, hogy úgy érezte, jól boldogulna akár négy gyermekkel is. Megérzése bevált: időközben társra talált és további két gyermeket hozott a világra, és nevelgetik őket boldogan.
CSALÁDTERVEZÉS-BABATERVEZÉS könyvünkben minden fontos kérdésre választ adunk a családalapítás előtt állóknak és családbővítést tervezőknek, sok-sok hasznos információval kiegészítve.
