Bő másfél évtizeddel ezelőtt ez még nem lett volna igazi kérdés. Az orvos döntésére kellett volna bíznod magad. Ma már többé-kevésbé nyíltan, vállaltan sor kerülhet műtétre a te kérésedre is. Mielőtt belemennél ebbe, vagy mielőtt könnyedén ítélkeznél ismerősödön, aki ilyesmire készül, hallgasd meg a dúlát, aki mindig az anya pártján áll.
Szerző: Schimcsig Nóra (dúla)
Értelmes felnőtt vagy, nyilván a legjobbat szeretnéd magad és a babád számára is. Jogod, hogy dönthess. Jól dönteni azonban csak információk alapján lehet. Senki nem tájékozódik helyetted: neked kell. Kérdezősködj, nézz meg videókat, olvass… Ja, tényleg… most is épp olvasol. Abból indulok ki, hogy egészségesek vagytok a babáddal – a műtétet tehát nem nyomós orvosi okból választanád, más miatt fontolgatod.
A sebészeti modell
A császármetszés, mint választható szülési mód, bizarr modellen alapul. Eszerint a várandósság egy 9 hónapig elhúzódó krónikus betegség, melyet magzateltávolító műtéttel lehet gyógyítani. A páciens választ, hogy a magzat eltávolítását hüvelyi, vagy hasi eljárással szeretné. E modellben a sebésznek köszönhető a gyermek, az anya pedig császármetszésnél és hüvelyi szülésnél is passzív munkadarab, akit “szülesztenek” a gyógyulása érdekében, egyetlen aktivitása kimerült a műtétfajta (hüvelyi vagy hasi magzatkiemelés) kiválasztásában.
Hasonlítsuk inkább a szülést az emésztéshez. Mindkettő normális, egészséges, élettani folyamat, mely testi-lelki örömet is (!) tartogat.
A legtöbb embernek jól megy mindkettő. Másoknál van némi nehézség, de kis segítséggel (mondjuk stresszcsökkentés vagy gyógyszer) azért megoldják. Ritkán azonban műtét nélkül súlyosan szenvednénk, sőt meghalnánk: ilyenkor gyomorszonda, vagy a végbél mesterséges kivezető nyílása lesz a megoldás. Senkinek eszébe sem jutna, hogy ok nélkül kérjen ilyen műtétet, hiszen az étel bevitelére, a salakanyag kijuttatására is gondoskodott a természet remekül működő nyílásokról… Ki akarná, hogy vágjanak egyet a “gyáriak” helyett, amíg nem muszáj?! Egy seb fáj, vérzik, elfertőződhet… Odaveszne az evés vagy ürítés aktusának természetes könnyedsége, kielégülése, az “én csináltam” méltósága, mely olyannyira hétköznapi és magától értetődő, hogy fel sem tűnik, amíg el nem veszítjük… amit helyette kapunk, az csak nyers funkció, műtéti szövődményekkel.
Szóval miért is akarsz császármetszést?
Nyilván, mert ad valamit a műtét a hátrányokért cserébe, igaz?
Ha alapos tájékozódás után is császárt szeretnél, annak csak egyetlen oka lehet…. az, hogy a szülés még a műtétnél is félelmetesebbnek, undorítóbbnak tűnik számodra.
Vajon miért ennyire félelmetes számodra a szülés? Ha egy pillanatra visszatérhetek az emésztős hasonlatomhoz: miért félsz enni, üríteni? Az emberek nem szoktak félni az evéstől, az ürítéstől. Egyetértesz velem, hogy valami nincs rendben? Ha fél valaki az evéstől, ürítéstől, akkor amögött korábbi traumák (fájdalom, megszégyenítés, stb.) szoktak állni. Azért félsz a jövőtől, mert történt valami a múltban, ami okot ad erre.
Mondjuk félsz a szülőszobától, mert kisgyerekként sem értetted, mi zajlik a mandulaműtétnél. Vagy a meztelenségtől, mert tini korodban szörnyű “tréfa” áldozata lettél a tornaöltözőben. Megkukulsz a tekintélyes orvossal beszélgetve: szadista tanárod volt, rendszeresen vert az apád. Elrémíthet a gondolat, hogy a kisbaba a hüvelyeden keresztül jut ki, ha megerőszakoltak. Lehet, hogy mindig cikizett az anyád, ha kimutattad a fájdalmadat, és félsz, hogy lekvárnak gondolhat a szerelmed, ha jajdulni mersz. Talán történt valami kínos incidens óvodás korodban, mondjuk bepisiltél vagy hánytál, és a testvéred kicsúfolt – azóta undorodsz a testnedvektől. Olvasod, hogy a szülés “módosult tudatállapottal” jár, és pánikba esel, magából kivetkőző alkoholista bácsikád jut eszedbe. Seb keletkezhet a testeden – mert a folyamat kiszámíthatatlan; vagy mert az orvos vághat, ott. Kiszolgáltatott voltál, segítséget kértél – és nem kaptál. Vajon megismétlődhet?! Fogságba ejtett a támadód, nem volt menekvés – most megint ágyhoz kötve az egyetlen mód?!
Szemben a félelemmel
A félelem-lista végtelen… mégis a nagyján lassítás nélkül futott végig a pillantásod, egyetlen dolog van, amit nem bírnál elviselni, az nem hagy nyugodni. Annál a császármetszés is csak jobb lehet… – reméled bizonytalanul.
A trauma mindörökre a múltad része már, de a jövő rajtad múlik. Kikerülheted, ami a traumára emlékeztet… Sokáig csináltad. Az életed azonban egyre kisebb és kisebb területre szűkült, a távol tartott félelemmel és fájdalommal elkerülöd a gyönyör, boldogság lehetőségeit is.
Az élet él, és élni akar. A szülés az élet csodálatos ajándéka a nők számára: esély, hogy bármi is volt a múltunkban, az most lezárulhasson, és új, tiszta lappal indíthassunk. A vajúdás óráiban nemcsak a testünk dolgozik, hogy kilökje az életre a gyermeket, hanem a lelkünk is, hogy elengedjen mindent, ami már nem szolgál bennünket tovább, és előássunk mindent, amiből ezentúl erőt meríthetünk.
Erre szükséged lesz!
Szerető támogatás: értő fül, bíztató szavak, meleg szív, ölelő, megtartó kar kell ilyenkor köréd (vagy közéd, és bármi zavaró energia közé, védelmezőn), hogy elvégezhesd a szülés fontos életfeladatát. Keresd meg azokat, akik ezt nyújtják neked, mert így képes leszel nemcsak szülni, de általa öngyógyítani is. Léteznek valahol az embereid! Beszélj nekik a régmúlt sebeiről, keressétek közösen, mit jelentenek neked így a szülés részletei… Találékonyan együtt alakítsátok olyanná a szülés körülményeit, hogy a mumusok távol maradjanak, de ha jönnének is, simán legyőzhesd őket.
Az ágyhoz kötöttség riaszt? Akkor majd állva. Meztelenség? Dúlád eltakarhat egy lepedővel. Fájdalom? Sok módszer van. Bántalmazott? Elárult? Más nemű segítőben könnyebben bízhatsz. A szülés körül elhivatott emberek dolgoznak, ha kéred (magyarázattal érdemes), segítenek! Azzal tudlak a szülésre bíztatni, hogy megsúgom, óriási diadal mumust győzni… egy egész életen át járhatsz utána erre az energia-kútra tankolni.
Tudom, hogy bátor vagy – mert minden anya bátor. A hős fél, bizonytalan, mégis megteszi, amit meg kell tennie. Belép a kórház, a szülőszoba, vagy a műtő ajtaján, netán otthon marad szülni… Beavatás mindegyik.
Aki anya, egyszer/többször már nagy levegőt vett, és megtette, amit kellett, hogy találkozhasson a kisbabájával.
Megjelent a HelloBaby! 2015. április-májusi számában.
