A 34 éves brit édesanya, Shelley Maye friss feleségként és két gyermek édesanyjaként pontosan tudja, hogy betegsége annyira előrehaladott volt a diagnózis pillanatában, hogy később már műteni sem tudták.
Fáradékonyság, hátfájás, émelygés és rendszertelen vérzés: a tünetek, melyek Shelley egész terhességét végigkísérték, és melyekkel saját megnyugtatására időről-időre orvoshoz is ment. „Tizennégy különböző orvosnál voltam, mert aggódtam a baba miatt, de mindannyian azt mondták, nincs semmi bajom. A tünetek csak a terhesség velejárói” – mondta Shelley a Mirror című brit lapnak.
„Ha egyszer egy orvos azt mondja neked, hogy nincs semmi baj, akkor meggyőződ magad, hogy igaza van. Azután is voltak tüneteim, hogy Jenson megszületett. Az orvosok ezúttal a szülés utáni depresszióval magyarázták. Végül meguntam és követeltem a rákszűrést.”
Ez bizonyította Shelley igazát: tizennégy hónappal az első tünetek után előrehaladott méhnyakrákkal diagnosztizálták. „A daganat annyira elburjánzott, hogy beszűrődött már a körülötte lévő szövetekbe is, ezért az orvosaim műtét helyett agresszív kemo- és sugárterápiát javasoltak.”
