Végre világra jött a kisbaba. Anya boldog, apa boldog. A csöppség alszik és szopizik. Minden rendben van. Nincs is ennél nagyobb boldogság! – a legtöbben ilyesféleképpen képzeljük el a szülés utáni időszakot. Ez sokszor valahogy így van, de bármikor adódhat több-kevesebb nehézség, és az is normális.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Mert ez krízis
A gyermek érkezése akkor is krízis, ha vágytunk rá, ha vártuk, ha minden jól alakul – ezzel fontos számolni, és lényeges jól kezelni. Az édesanya ilyenkor (6 hétre vagy 6 hónapra?) figyelmének, energiáinak nagy részét természetes módon a babának szenteli. A legeslegfontosabb az ő fejlődése. A férj, a partner kicsit akarva-akaratlanul kiszorul az idilli szimbiózisból. Talán nem is érzi magát igazán kompetensnek, hiszen ügyetlenül pelenkáz, és ha a kicsi sír, az ő karjában esetleg nem nyugszik meg. Beindul a hétköznapok taposómalma, a kialvatlanság, a fáradtság, az aggódás, a bizonytalanság. A boldogság sok színe mellé másféle vegyes érzelmek
is bekerülnek.
Mi jelezheti, hogy gond van?
Gyakori jelenség, hogy az apa – képletesen, vagy akár szó szerint is – bezárkózik. Ez abban nyilvánul meg, hogy kevésbé vesz részt a babás teendőkben, még kevésbé beszél az érzéseiről, jóval többet dolgozik, illetve jár el otthonról (sportolni vagy sörözni), előfordulhat, hogy időnként agresszív.
Csökken a feleség felé kimutatott gyengédség, kevesebb az intimitás. Jellemző az örömre való képtelenség – és mindez tartósan, heteken át így lehet.
Ilyenkor természetes, ha az édesanyában halmozódik az elégedetlenség a társával szemben, ám könnyen lehet, hogy mindezek mögött depresszió áll.
Gyakori rizikófaktorok
Növelheti a depresszió veszélyét az, ha a baba nem tervezett gyermek (a férfiban erős lehet a kontroll
elvesztésének érzése), illetve ha csak a nő tervezett gyermeket, az apa nem (ilyenkor a férfi a fentiek mellett még becsapottnak, frusztráltnak is érzi magát). Fokozhatja a feszültségeket, ha a csecsemő sokat sír, ha rossz evő.
Nehezíti a helyzetet, ha az édesanya is szülés utáni depresszióban szenved. Szintén rizikófaktornak számít az, ha nem elég stabil a párkapcsolat, ha komoly anyagi nehézségekkel kell küzdeni, ha az apa munkanélküli. Ugyancsak növeli az apa depressziójának esélyét, ha korábban is volt már depressziós.
Még ez is „a nő dolga”?
Amikor a párunk nem támogató, és ránk nehezedik a baba ellátása, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy nem tudjuk még az ő lelkét is mi ápolni. Pedig muszáj! Nem csupán amiatt, hogy őt segítsük ki ebből a helyzetből – megmentve akár a házasságunkat is –, hanem mert cseperedő gyermekünkre is rossz hatással van, ha az édesapja
depressziója kezeletlen.
Könnyen lehet, hogy később a szoros kapcsolataiban félni fog attól, hogy cserben hagyják.
Mit tehetünk?
Megelőzésképp segítsünk a társunknak megélni az apaságot. Minél erősebb a kötődés közte és a baba
között, annál kisebb a depresszió esélye. Dicsérjük, vonjuk be a baba körüli teendőkbe! Hordozza, fürdesse ő is!
Segítséget kérhetünk védőnőtől, pszichológustól is.
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
