A pilates nemcsak egy mozgásforma, hanem egy gyengéd, mégis erőt adó út a női testhez – különösen a várandósság és a szülés utáni időszak érzékeny hónapjaiban. Decker Anna, egykori élsportoló és ma már számtalan nő inspiráló pilates-oktatója mesélt nekünk arról, hogyan talált rá erre a különleges módszerre két császármetszés után, és miért hiszi, hogy a tudatos légzés, a finom erősítés és a test iránti szeretet minden édesanya legnagyobb támasza lehet.
Hogyan és honnan indult az utad a pilates világába? Mesélj kicsit magadról!
Decker Anna: Az egész életemet a sport és a mozgás iránti szeretet itatta át már gyerekkoromtól kezdődően. Körülbelül 7 éves voltam, amikor a szertorna világába csöppentem, és nagyon tetszett, hogy sokfajta szeren tornázhattam. Sajnos akkor is úgy tartották, hogy iskolás korban elkezdeni szertornázni már késő, és a tornászokhoz képest magas is voltam, így nem lehettem élsportoló vagy magyar bajnok ebben a sportágban.
14 évesen a lovastorna világába csöppentem, hiszen a nagybátyám 25-szörös magyar bajnok, örökös bajnok, nem véletlen tehát, hogy a családunkban benne volt a lovak, az állatok szeretete. A nagybátyám javaslatára kipróbáltam magam a lovastornában is. A magyar bajnoki csapat tagja voltam a BLK-ban, és nagyon különleges élmény volt, hogy egy mozgó állaton tornagyakorlatokat hajthattam végre. Érdekes, hogy ezt az érzést és élményt visszakaptam egy picit a pilatesben is, mert a gyakorlatok közben a gép mozog alattunk. Később atletizáltam és triatlonoztam, majd a Testnevelési Egyetemen töltött éveim alatt az összes olimpiai sportágba belekóstolhattam, de az igazi szerelem mindvégig a tornászos, táncos, zenés mozdulatok maradtak.
Ekkor érkezett be Magyarországra a Versenyaerobic, aminek azonnal a rajongója lettem. Makray Katalin az elsők között oktatta nekünk a versenyaerobic titkait, majd a tanszékünk vezetője, Göltl Katalin vett a szárnyai alá, aki óriási sikereket ért el ebben a sportágban, és rengeteg bajnokot kinevelt, köztük engem is. Neki is köszönhetem, hogy magyar bajnokká válhattam, majd nemzetközi versenyeken, így a tokiói világbajnokságon is részt vehettem. Mi mindig a „safe aerobikot” műveltük és gyakoroltuk, tehát nagy hangsúlyt kapott az ízületek védelme ebben a sportágban. Négy évig versenyeztem, majd következett a fitnesz. 21 éves koromtól 30 éves koromig, majdnem 10 évig fitneszversenyző voltam, amit az első gyermekem érkezésével tettem végleg parkolópályára.
A gyermeked érkezése terelt ezek szerint a pilates felé?
Decker Anna: Mindkét gyermekemet császárral szültem, és ugye ez egy műtéti beavatkozás vagy alhasi műtét, ahol az izomnak egy részét is átvágják. Ennek – főleg a második gyerekem után – már lettek komoly következményei. Nem sokkal a műtét után ismét elkezdtem mozogni, de fél év elteltével sem mentek a lábemelések úgy, ahogy korábban. Éreztem, hogy ez a test már nem az a test, ami régen volt.
A pilatest a volt egyetemi évfolyamtársnőm ajánlotta. Elmentem az első edzésre az olasz mesteremhez, egy kis klubstúdióba, és azt mondtam, hogy na, ez valami csodálatos. Pedig nem volt az a fajta dinamikája, amit én megszoktam az élsportokban, mégis olyan izmokat aktivált, amit a hosszú-hosszú élsportolói múltam során sem sikerült, és mint egy ilyen gyógykezelés, olyan volt a testemnek. Ott rájöttem, hogy ez ad egy belső erőt, egy belső tartást, egy okos tréninget, ami megtanít arra, hogy 70%-os erőbedobással gyakran többet lehet elérni, mintha széthajtod magad.
Hogyan emlékszel vissza az első órádra akár tanítványként, akár oktatóként?
Decker Anna: Tanítványként először furcsa volt, hogy nem rám parancsolt az edző, és azt mondta, hogy gyerünk, ugráljál, és szinte köpd ki a szíved és a tüdőd, hanem a nyugodt légzés dinamikája adta meg tulajdonképpen az edzésnek az erejét. Ez a pilatesben a „Powerhouse”, a mélyhasizmok, a mélyizmok aktiválása, ami egy nő számára különösen fontos, mert olyan mély szerveket tartó izomzatot mozgat át, amit semmi más. Az órák alatt rájöttem, hogy a titok a test és az elme összekapcsolása. Ez volt számomra a legmeglepőbb, hogy egy nyugodt edzés közben is jó értelemben „ki tudtam készíteni” a testemet.
Abban pedig, hogy jó pilates oktatóvá váljak, nagyon sokat segített a múltam, tehát az egyetemen tanult pedagógia, pszichológia.
Évtizedek óta azt látom, hogy nagyon komoly munka az embereket megnyerni a mozgásra, rávezetni őket a megfelelő sportra, hitet és motivációt adni ahhoz, ami mellett hosszú távon is el tud köteleződni. Egy jó tanárnak az emberek értelmét, érzelmét kell bekapcsolni, mert ez egy sokkal sokrétűbb, hatékonyabb élményt ad, mintha csak ráparancsolunk valakire, hogy csináld ezt vagy csináld azt.
Mit jelent számodra a pilates ma – túl a mozgásformán?
Decker Anna: A pilates számomra mindenképp egy életmódot jelent. Szerintem a mozgás eleve egy ajándék a Jóistentől – az, hogy mozoghatunk, és hogy a testünk érdekében mozoghatunk, már önmagában gyógyítja a testet. Ez egyfajta elcsendesedés, egyfajta alázat és elkötelezettség. Joe Pilates – aki megalkotta a módszert – azt mondta, hogy elkötelezettség nélkül nincs eredmény. Ez a mai korra vetítve azt is jelenti, hogy ne egy héten egyszer rohanjunk le egy edzőterembe, hogy aztán úgy kikészítsük magunkat, hogy másnap ne tudjunk lábra állni. Nem erre van szüksége a testünknek, nem ez a jó a testünknek.
A pilates alapja az, hogy ne magunk ellen dolgozzunk, hanem magunkért dolgozzunk!
Ez megjelenhet a mindennapi testtudatban is: hogyan ülök, hogyan állok, hogyan tartom a vállaimat, fejemet. Fontos még odafigyelni a légzésre, odafigyelni a lélek-test kapcsolatára, nemcsak a sportban, hanem a táplálkozásban, alvásban, az onlinetérben való jelenlétben. Számomra ez a legjobb középút: nem válok semminek a rabjává, de mégis korlátok között tartom magam.
Számomra az egész élet egyfajta pilates, egyfajta mértékletesség, egyfajta hit, és egy cél, hogy építeni akarom magam és nem rombolni.
Mondd el az olvasóknak kérlek, hogy miben különbözik a pilates más mozgásformáktól!
Decker Anna: Joe Pilates nagyon sokat inspirálódott a keleti kultúrából, a küzdősportok is nagyon okosan vannak kitalálva, abszolút szem előtt tartva az emberi test anatómiai alapjait. Joe Pilates egy rendkívül tájékozott ember volt, magát a módszert is a katonák rehabilitációja során alkotta meg. Ő abszolút szem előtt tartotta, hogy a testünk tartópillére a gerinc, az adja a tartásunkat, az adja a vázát a mozgásunknak. A mai kor emberének mozgása nagyon be van korlátozva – nagyrészt ülünk, fekszünk vagy repetitív, monoton mozdulatokat végzünk. Joe Pilates a gerinc mobilizálását tartotta az egyik legfontosabbnak úgy, hogy a régi mozgásmintákat egy nagyon különleges módon összefűzte. A pilatesben is vannak állatmozgások, csecsemőmozgások, tehát minden természetes mozgás. Ez az, ami a leginkább megkülönbözteti bármely más sporttól, hogy itt nemcsak mozdulatok vannak, hanem mozdulatsorok, amik okosan ki vannak találva, és mobilizálják az egész testet. A pilates eleve a funkcionális tréningnek egy része, tehát a nagy halmazába tartozik. Ehhez adta hozzá Joe Pilates a légzést, a kontrollt, a koordinációt, a mozgástartományt, a ritmust.
A szülés utáni regenerációban is ezért tud segíteni, mert a medence alján levő izmokat is nagyon jól erősíti. A pilates több alapmozdulata is gyönyörűen aktiválja a belső combot, a medence alját, mélyhasizmot, a mélyhátizmot. A terhesség alatt is kiváló a pilates és a szülés utáni regenerációra is.
Nem ajánlott elkezdeni viszont a terhesség alatt azoknak a kismamáknak, akik még soha nem végeztek pilates gyakorlatokat, mert bármilyen új mozgás stresszelheti a testet. Tehát semmiképp ne akkor kezdjetek be a pilatesbe, amikor várandósak vagytok, ha előtte viszont aktívan űzted ezt a mozgást, akkor csak folytasd bátran! A pilates eleve nem terheli túl a testet, de nyilván még jobban kell vigyázni a terhesség alatt, és bizonyos mozdulatok ott is tiltottak.
A pilates tehát nemcsak fizikai, hanem mentális gyakorlat is. Mit tanított neked a pilates az önismeretről, a türelemről?
Decker Anna: Nekem a mentális átállás nagyon nehéz volt, mert én az az ember voltam, aki azt gondoltam, hogy eredményt csak úgy érhet el az ember, ha kicsit megöli magát közben – ha napi 5-6 órát edz, ha kínozza magát, hogyha olyan szintre kitolja a fizikai teljesítőképességet és a fájdalom határát, ami már nem normális. Azt sajnálom igazán, hogy azután már nem tudtam versenyezni, hogy megismertem a pilates elveket és technikát, mert ezzel az okos tréninggel egész másfajta szintre tudtam volna emelni az edzés minőségét. Ez félelmetes, hogy mennyire számít az agyi tevékenység, hogyan koncentrálsz, hogyan irányítod a tudatoddal a mozdulatokat és hogyan lélegzel.
Van, hogy eljönnek az órámra, és azt mondják, hogy nagyon jó volt az óra, de nem volt most annyira kemény – én erre mindig azt mondom, hogy az rajtad múlik, hogy mennyire tolod ki a határaidat. Én nem tudom helyetted aktiválni az izmaidat, én nem tudok helyetted koncentrálni, én megmondom a gyakorlatot, de utána te vagy az, aki ezt végrehajtod a testedben.
Türelem kell a pilateshez, nem lehet egy óra alatt hirtelen mindenre rájönni. Én több mint 15 év távlatából rájövök néha, amikor előszedek egy-két klasszikus feladatot, hogy azt érzem, még jobban meg tudnám csinálni! Még jobban képes lennék ráfeszíteni egy puszta lábemelésnél! A kihívás nem a súlyok nehézségében rejlik, hanem az izmok feszítésében – néha látom videókon, hogy nagy súlyokat emelnek a reformergépen. Ez nem helyes. A pilates nem erről szól. A pilates maximum 70%-os erőbedobással dolgozik, mert csak akkor tudsz a tested többi részére odafigyelni, hogy hogyan tartod a gerinced, hogyan lélegzel, ha nem minden erődet arra koncentrálod, hogy megemelj valamit. A pilates elve az, hogy magadra figyelj.
Ezek szerint nagyon fontos a tudatosság és a légzés a pilates órákon?
Decker Anna: Óriási szerepet játszik a légzés a pilatesben. Ha valaki nincs ott fejben, ha azon gondolkozik, hogy milyen dolga van, tehát nem adja meg a tiszteletet a saját teste felé, akkor nem tud ez igazán működni.
Az én módszeremben, a New Pilates by AD-ban a lendület, a dinamika, az adrenalin is fontos – ezek csak rövid, pár perces blokkok, hogy egy kicsit így felpörgessem a testet, és utána a légzés és a tudatosság kap megint szerepet. Amikor a lassú és a gyors részek váltakoznak, mint egy interval tréning során, az még izgalmasabbá teszi a pilatest és az órát is.
Én ebben nagyon hiszek, hogy az elején elkezdjük lassabban, nyugodtabban a gyakorlatokat, hogy a technikára ráérezzen, de utána igenis lehet gyorsítani.
A legfontosabb, hogy ráérezz arra, hogy egy jó technikával azt a mozgássort gyorsabban, vagy éppen lassabban is végre lehet hajtani, mert így még hatékonyabbá válik.
Kik inspiráltak téged a szakmában, akár hazai, akár nemzetközi szinten?
Decker Anna: Nem tudom elmondani, hogy milyen hálás vagyok az edzőimnek, a mestereimnek, a nemzetközi konferencián a szakembereknek vagy a külföldi stúdiók instruktorainak. Én szerencsére nagyon sok komoly szakemberrel dolgozhattam. A legfőbb inspirációm az olasz mesterem, Elena, aki balerina volt, és rengeteg mindenre megtanított. Nagyon sok külföldi szakembernél is jártam – fantasztikus így nemzetközileg inspirálódni, és nagyon hálás vagyok az ő tudásukért. Folyamatosan figyelem a nemzetközi kutatásokat a pilates-ről, de emellett az általános edzéselmélet fejlődését is nyomon követem. Azt gondolom, hogy az embernek a saját kis világából ki kell lépni, minél jobban inspirálódni, mert abból lehet újraépítkezni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Decker Anna: Engem mindig a tervek visznek előre. Szeretném minél inkább letisztítani a saját metódusomat, rendszerezni fasciatréning szempontjából (ez a legújabb trend és kutatási alap a testedzés terén). Nagyon izgalmas ötvözni a klasszikus pilatest a fasciatréninggel, a funkcionális tréninggel. Valamint szeretném minél inkább elérni a szenior réteget – én rendszeresen tartok szenior órát, 80+-os vendégeim vannak, köztük az édesanyám. Óriási motiváció és öröm látni, hogy az idősödő test sincs tönkremenetelre ítélve, hogy igenis 80 éves korunk fölött is lehetünk rugalmasak. Ezek óriási dolgok, hogy fájdalom nélkül élhetünk, hogy bemozgatom az ízületeket, izmokat, és látom ezeken a hölgyeken, hogy újjászületve hagyják el az órát. Nekem ez nem tudom elmondani, hogy mit jelent. Egy reményt, hogy én is így idősödhetek – nem is szeretem az öregedés szót, hanem azt mondom, hogy megérünk. Hiszem, hogy ha az ember az elméjében a küzdelmet nem adja föl soha, tehát jó értelemben küzd és célokat tud maga elé kitűzni, akkor örökké fiatal maradhat.
A másik célom az AD KIDS program népszerűsítése, a gyerekek edukálása, hogy már fiatalon megismerkedhessenek a pilatesszel. Már a harmadik tanárképzésünket indítjuk, és látjuk, hogy borzasztó hálás téma a gyerekekkel foglalkozni, egy ajándék.
Én is örökre egy kicsit gyerek maradtam. Szeretem a meséket, a játékokat, a gyerekek világát, a színeket, a nyitottságot, a rácsodálkozást, és nagyon büszke vagyok arra, hogy Krebsz Katalin kolléganőmmel olyan programot állítottunk össze a gyerekeknek, ahol állatszerű mozgásokat csinálhatnak, mesehősök bőrébe bújhatnak, miközben megtanítjuk nekik a pilates alapjait.
A következő célunk, hogy a tinédzsereket is elérjük. Nem kell mondanom, hogy náluk is kiemelten fontos a helyes testtartás megtanítása, a feszítőizmok, hátizmok, farizmok megerősítése. A pilates gyakorlatokkal megtanulják lecsendesíteni az elméjüket is, mert nekik nagyon nehéz a villódzó, pörgő tartalmak korában elérni, hogy megtanuljanak koncentrálni, befelé figyelni. Ebben a generációban már máshogy fogalmazódik meg az összpontosítás. Ezeket szeretném megtanítani a következő generációnak más csodálatos szakemberekkel együtt, de azt gondolom, hogy a pilates is erre egy rendkívül különleges és hatékony eszköz.
Befejezésül, van valamilyen mottód vagy idézeted, amit megosztanál az olvasóinkkal, és ami inspirál Téged?
Decker Anna: Az egyik kedvenc mondásom Joe Pilatestől: „A testi állapot, a fizikális fitnesz a boldogság alapja. Az, hogy TE hogy érzed magad, milyen bőrben vagy, az tulajdonképpen az egyik alapja a boldogságunknak, az örömérzetünknek.” Nagyon hiszek ebben. És ugye aki valaha belekóstol a sport világába, érzi, hogy ez egy örömforrás.
A másik kedvenc mottóm, ami gyakran erőt ad: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Itt a bizalomról és a megújulásról van szó, ha valaki türelemmel bízik Istenben, akkor új erőt kap, és képes lesz túllépni a fáradtságokon, nehézségeken.
Én egyáltalán nem csak magamban hiszek, szerintem kell egy felsőbb erőben is hinni, hogy van valami hatalmasabb, mint mi.
De nagyon szeretem Churchill mondását is: „Ki tiltja meg, hogy egy éjszaka alatt megvilágosodjak?” Tehát ha az ember rájön arra, hogy a korábbi elvei vagy gondolatai nem voltak jók, akkor merjen váltani! NE azért csinálj dolgokat, mert régen azt csináltad, hanem mert még mindig hiszel benne. De ha már nem hiszel benne, akkor merjél egy új pályára állni!
