Ma, február 4-én van a Rákellenes Világnap. Fontos beszélni a témáról, hiszen sajnos sokakat érint. A szűrés fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. A korai diagnózis pedig életet menthet. Olvassátok el Anikó történetét!
Szerző: Szále Kata
Erős, egészséges, fitt nő
Anikó mindig egészséges volt, sportolóként ereje teljében, aktív életet élt, amikor 37 évesen első kisfiát várta. A várandósság hetedik hónapjában jártak, amikor egy csomót tapintott ki a bal mellében. Megmutatta nőgyógyászának, aki megnyugtatta: minden bizonnyal a megduzzadt tejmirigyek lehetnek, hiszen már készül tejtermelésre a mell, nem kell vele foglalkozni! – mondta. Minden jel arra utalt, hogy nincs baj.
Rendben haladt a várandósság, majd a szülés is természetes módon, szépen lezajlott. Ám idővel Anikó mellében nagyobb lett a csomó…
Miért nem sikerül a szoptatás?
A szoptatás valamiért nem ment, próbálkoztak hetekig, de nem sikerült, nem volt elég a tej, a szoptatás nem volt jó érzés… úgy tűnt csak be van gyulladva a mirigy.
Anikót csak nem hagyta nyugodni a dolog, csak ott duruzsolt a fülében a kisördög, a férje biztatására és megnyugtatására, elment mammográfiára, majd ultrahangra.
Érdekes, hogy a mammográfia nem mutatta, hogy baj van, majd csak két hétre rá az ultrahangon derült fény a daganatra.
Denz típusú mellnél – azt hívják így, amikor viszonylag kevés a zsírszövet és több a kötőszövet, mirigyes rész – gyakrabban fordul elő, hogy a mammográfia nem mutat eltérést. Ezért ebben az esetben (a nők közel felénél!) a mammográfia mellett nagyon fontos ultrahanggal is vizsgálni az emlőt.
Sokk…
Beigazolódott a legrosszabb verzió. Daganat, rossz indulatú, több is, nem is picik… Az egyik csomó megnőtt 4 cm-re és még három kisebb góc is kialakult és eljutott a nyirokcsomókig: a hónaljban még két csomót ki lehetett tapintani. Az orvos szinte falfehéren mondta Anikónak, hogy keressen onkológust…!
Nem lenne könnyű leírni, mi minden kavargott Anikóban a sokkoló diagnózis hallatán. Ilyenkor hirtelen azt sem tudja az ember, hogy merre induljon, kit keressen. Szerencsére ajánlottak neki egy tapasztalt szakembert, aki tudta, hogy gyorsan kell lépni.
Azonnal onkológus és kemoterápia
A kemoterápiát aztán nagyon hamar, szinte azonnal elkezdték – csak utána végezték el a biopsziát és a többi vizsgálatot. Kiderült, hogy Anikónál hormonális alapon alakult ki a mellrák. Azonnal a legerősebb kemoterápiát kapta, kisfiát persze nem szoptathatta… (kiderült, hogy azért ment korábban olyan nehezen a szoptatás, mert a daganat a tejcsatornán ült rajta…) Kapott négy piros kemot (hivatalos nevén: EADM) – ami a legerősebb és tizenkettő taxánt (ez a Paclitaxeami) – ami kevésbé volt megterhelő, de legyengítette. Emellett gyógyszeres hormon terápiát alkalmaztak. A lenyomott progeszteron szint pedig korai menopauzát idézett elő.
Mi lett volna, ha?
Feltehetjük a kérdést, mi lett volna, ha az orvosa a biztonság kedvéért elküldi ultrahangra? Ha akkor elmegy egy vizsgálatra és több, mint félévvel korábban szembesülnek a betegséggel, akkor szülés után azonnal megkezdhették volna a kezelést… kisebb, kevesebb tumort kellett volna kezelni.
Örökletes rizikó
Anikó édesanyjánál 10 évvel ezelőtt, 57 éves korában diagnosztizáltak mellrákot, amiből a bő egy éves kemoterápia és kiegészítő kezelés után meggyógyult és azóta is tünetmentes. Annak idején átsuhant Anikó fejében egy gondolat: “ha anyának mellrákja volt, biztos nekem is lesz.”
A vizsgálatokból az is kiderült, hogy BRCA 2* mutációja van Anikónak – amit édesanyjánál 10 évvel ezelőtt nem mutattak ki. Ám most, hogy minderre fény derült, nem csak a bal mellét, hanem prevenciós jelleggel mindkét mellét el fogják távolítani. Anikó lassan túl van a kezelésen. Bizakodó, erős lelkileg, és egyre erősebb fizikailag is. Már közel a kezelés vége, a haja növekszik…
*A BRCA az angol breast cancer (azaz mellrák) rövidítése. Létezik BRCA-vizsgálat, mely a genetikai hajlamot szűri, a mell-és petefészekrák kialakulásában szerepet játszó géneket vizsgálva. A BRCA1 és a BRCA2 gének mutációi nagyban növelik az örökletes mell- és petefészekrák kialakulásának kockázatát: 60-80%-ban alakul ki melldaganat, illetve 40-60% a petefészek rák valószínűsége.
Bátran néz előre
A nagy kérdés pedig még az, Anikónak vajon lehet-e még gyermeke? Kemoterápia után két évig nem szabad babát vállalni, – két év múlva negyven éves lesz. Egy leküzdött rákkal, két eltávolított mellel maga mögött, és egy “bombaként ketyegő” petefészekkel vajon életet adhat-e még egy gyermeknek?
Amit Anikó üzen a sorstársaknak
- Ha a várandósság idején tapasztalsz csomót a melledben: minél hamarabb el kell jutni az orvoshoz! Babaváráskor idején nem csinálnak mammográfiát, sem CT-t, de ultrahangot igen.
- Ha rossz érzésed van, menj további vizsgálatokra, hiszen a nőgyógyász nem onkológus! Telnek a hetek, hónapok, ami sokat számít.
Háttér információ
A mellrák leggyakrabban a menopauza után, 55 – 60 éves kor körül alakul ki. Ám sajnos évtizedekkel korábban sem gondolhatjuk, hogy nem fontos a szűrés, mert még fiatalok vagyunk.
A rosszindulatú emlődaganatok kb. öt százaléka jelentkezik a várandósság és a szoptatás idején.
Mivel ilyenkor normális jelenség a mell érzékenyebbé válása, a benne lévő csomók a tejjel való telítettség jelei is lehetnek, ezért nagyon fontos figyelni minden jelre. Ha az édesanya bizonytalan valamely tünettel kapcsolatban, kérje ki szoptatási tanácsadó, vagy orvos véleményét.
Érdekes, hogy a szülést követően 5 év elteltével ez a rizikó csökken, majd a szülés után 25-35 évvel már jóval kevesebb eséllyel diagnosztizálnak rosszindulatú emlődaganatot az anyáknál, mint a gyermektelen nőknél.
A többször szült és szoptató édesanyák körében ez a faktor – a szülést követő időszakra vonatkozóan – nem erősödik, ám attól, hogy a több szülés és szoptatás némi védelmet jelent, ugyanolyan fontos komolyan venni a szűrővizsgálatokat.
Minden információ egy helyen a szoptatásról és babatáplálásról
