A legtöbb édesanyának megsokszorozódtak a feladatai az elmúlt hetekben. A kisgyermek képessége az önálló játékra a család minden tagja számára hasznos és fontos.
Szakértő: Pethő Orsolya pszichológus, Kölyökszervíz
Akár az otthon elvégzendő munka (home office), akár az otthon maradó nagyobb testvérek, a több főzésre szánt idő … sok-sok olyan körülmény, vagy tevékenység, amelyek miatt fontos, hogy a totyogónk játsszon egyedül is.
Folytatás következik:
Azt már a cikk első részéből tudjuk, hogy hol szúrtuk el, most már csak az a kérdés, hogyan tudjuk helyrehozni.
12+ 1 segítő lépés
1. Nem kell annyi program!
Legyen olyan strukturálatlan idő, amit otthon töltünk. Sok szülőt hallottam már panaszkodni, hogy az ovis gyerekével csak vacsorára esik haza hétköznaponként, annyi a különóra. Hétvégén pedig egymást érik a programok. A játékhoz bizony idő kell, és gyakran előfordul, hogy nem jön az ihlet azonnal. Kell egy kicsit nyűglődni, unatkozni, ténferegni, ami megszületik a nagy ötlet: „mit játsszak?”. Töltsünk időt otthon „csak úgy”!
2. Az a természetes, ha más dolgod is van!
A bűntudat hozza létre a legcsapnivalóbb szülőket. A gyerekek elsősorban azért macerálják folyamatosan a szüleiket, mert azok nem hiszik el, hogy jár nekik egy háborítatlan zuhany. Nem értek azzal egyet, hogy a szülők lábujjhegyen végezzék el legfontosabb teendőiket, amikor a kicsik már alszanak. Ha nincs helyzet, amit meg tudnak szokni, akkor soha nem fogják megtanulni, hogy igenis van olyan, hogy anya vagy apa nem velük foglalkozik. Abszurd, hogy babysittert kell hívni, mert le akarom szedni az asztalt. A tanulás egy folyamat, ami rendszerint úgy kezdődik, hogy még nem tudok semmit, ezért sok türelem kell hozzá, és nagyon egyértelmű kommunikáció: „most főzök, bármennyire is szeretnék veled játszani, ha készen vagyok, akkor tudok csak.” Ha a gyerekek látják, hogy könnyen ki tudnak minket zökkenteni, nem fogják kihagyni ezt a ziccert.
3.A világító, zenélő, beszélő játékoktól szabadulj meg!
Érdemes a játékpark szelektálásával kezdeni a folyamatot, és megszabadulni minden olyan passzív eszköztől, amelyek önmagukban is szórakoztatók. Ezek azok a játékok, amelyek önmagukban ingerelnek, meg kell nyomni egy gombot, és csak befogadni azt a produkciót, amit a kreatív játéktervezők megálmodtak. Ezek az elemes, csörgő-mozgó-zenélő-beszélő csodák. Ezek azok a játékok, amelyek után a leginkább sóvárognak a gyerekek, de ezekkel játszanak a legkevésbé. Ugyanis a velük való játék nem igényli a gyerek hozzáadott értékét. Szép lassan ellustulnak tőlük a „játékizmok”.
4. Képernyőből minél kevesebbet!
Következő lépésként érdemes a minimumra szorítani a képernyőfogyasztást. Mennyi a minimum? Nyilván a semennyi. Ha kicsi a gyerek, azért, ha nagyobb, és még mindig nem tudja önállóan elfoglalni magát, akkor azért. Ez egy külön cikket is érdemelne, de a lényeg az, hogy minden egyes képernyő előtt töltött perc csökkenti annak valószínűségét, hogy gyermeked rájöjjön arra, mivel tudja saját magát szórakoztatni.
5.A túl sok játék nem jó!
A minimalizmus nemcsak a lakberendezési újságokba való, hanem a gyerekszobába is. Ha már megszabadultál az elemes kütyüktől, itt meg se állj! Ne legyen agyonzsúfolva a gyerekszoba vagy a nappali temérdek játékkal! A kicsik nem tudják, hogyan fókuszáljanak egyre, ezért inkább el sem kezdik, vagy kapkodnak egyiktől a másikig. Arról nem is beszélve, hogy ennyi színes tárgy, és a velük való játék lehetősége olyannyira felpörgeti a őket, hogy már nincs is kedvük a játékokkal foglalatoskodni. Nem viccelek, ha maximum tíz játék van mindig elöl – és a többit vetésforgóban időről időre előveszed, míg a többit ismét eltünteted, – optimális körülményeket teremtettél az önálló játékhoz.
6. Legyenek elérhető helyen a gyerekjátékok!
Ha még a rengeteg szelektálás után maradt bármi, érdemes abból a szempontból is átvizsgálni a játékparkot, hogy valóban alkalmasak-e önálló játékra a kicsi korában. Ha a LEGOhoz kellesz, hogy összeilleszd, hidd el, mindig szólni fog neked. Az sem utolsó szempont, hogy biztonságosan hozzáférhetőek legyenek ezek a kellékek. Ha a szekrény tetején is van valami, tuti, hogy mindig az fog kelleni. Máris lőttek az önálló játéknak!
7.Mondd neki, hogy mikor!
Érdemes világos kereteket teremteni, mikor játszotok közösen, és mikor nem veszel részt. Ha mindig otthagyod a mosogatógépet, ha egy kicsit nyavalyog, vagy attól való félelmedben, hogy nehogy hisztizzen, éjszakára marad minden házimunka, gyorsan megtanulja, hogy ezt megteheti. Egyszerű, de egyértelmű mondatok ezek: „Most idejövök és játszom veled” „Miután bepakoltam a mosogatógépbe, játszom veled.” „Elmegyek és bepakolok a mosogatógépbe, gyere, ülj oda közel, és hozd a játékot, amivel játszani szeretnél addig.”
8.Engedd, hogy ő alakítsa a játékot!
Amikor vele játszol, ne vezess, csak kövess! Nem azt mondom, hogy a szülő sosem szólhat bele, de annyit, de annyit okoskodunk, tiltunk, instruálunk játék közben, hogy majdnem ugyanolyan lesz, mintha fogat mosni küldtük volna a gyereket. Nem kell ám mindig szórakoztatnunk, hisz akkor átvettük máris az elemes kütyü szerepét. Fontos, hogy a kicsi értse, megélje, hogy csakis ő a főnök a játékban. Egyszerű, csal kövesd az instrukcióit.
9.Segíted, ha megtanítod a játékra!
Számolj le a bűntudattal! Egyik gyerek sem igényli valójában, hogy 0-24-ben vele foglalkozzanak, de ügyesen tudja használni és a maga javára fordítani anya vagy apa lelkiismeret-furdalását. Hidd el, hogy amikor nem játszol vele, akkor is tanítod. Ha sosem unatkozik, ha sosem nyűglődik, sosem tanulja meg lefoglalni magát. Persze játszani csak az a gyerek tud, akinek aktuálisan minden igénye ki van elégítve. Természetesen egy éhes vagy fáradt kicsi nem ebbe a kategórába tartozik, vagy ha nincsen feltöltve az „érzelmi bögréje”, mert hosszú ideje nem voltunk együtt, valami épp nyomasztja, esetleg szorong. Mielőtt elvárod, hogy játsszon egyedül, bújjatok össze, legyetek együtt, kezdjétek közösen a játékot.
10.Ha egyedül játszik, az nem büntetés!
Sok szülőt hallottam (talán magamat is) olyan módon önálló játékra biztatni a gyermekét, mintha az valamiféle büntetés lenne, és egyenesen le akarnánk őt rázni. Ilyenekkel próbálkozunk: „Az Isten szerelmére, hát, miért nem vagy képes egy kicsit leszállni rólam?” „Most már kezdj magaddal valamit, különben nem tudom mit csinálok” Csoda, ha nincs kedve egyedül játszani? Belátható, hogy sokat számít, miként keretezed ezt a dolgot.
11.Együtt is lehettek külön!
Persze nyilvánvaló igénye egy kicsi gyereknek, hogy a szeretett szülei közelében lehessen. Miért menne fel az emeletre a szobájába, ha mindenki más a földszinten van? Engedd meg, hogy közel lehessen hozzád, ha a konyhában serénykedsz, melletted maradhasson.
12.Hagyd!
Amikor végre egyedül játszik, ahelyett, hogy örülnénk, hát, nem éppen akkor jut eszünkbe megzavarni a flow élményt dicsérettel, kérdésekkel, kommentárokkal? A tapasztalatom az, hogy ezt is sokszor inkább a bűntudat táplálja, és nem annyira az őszinte öröm vagy érdeklődés. Nemcsak azzal nehéz megbirkózni, ha állandóan szükség van ránk, hanem azzal is, ha már nem kellünk.
Forrás: hogyanmondjamelneked.hu
Légy Te is HelloBaby! magazin előfizető!
Az írás első részét itt olvashatod:
