Minden anya fejében átsuhan egyszer-kétszer ez a gondolat!
Nincs olyan anya, aki nem hibázik vagy omlik össze egy-egy órára! Lássuk miként kerekedhetsz rajta felül, és hogyan válhatsz csemetéd szemében a világ legeslegjobb anyukájává – anélkül, hogy az aránytalan elvárások közepette felőrlődnének az energiáid.
Több szerepnek megfelelni
Sok újdonsült anyuka esik bele abba a csapdába, hogy próbál megfelelni a köztudatban élő – és erősen torzult – képnek, azaz egyidejűleg helytállni nem csupán édesanyaként, hanem társként, szeretőként, no meg persze házitündérként is, mégpedig könnyedén és mosolyogva.
Ez persze lehetetlen, ráadásul előfordulhat, hogy a folyamatos nyomás alatt lévő mamának éppen a kicsire nem marad elég ideje-energiája, netán ingerülten viselkedik vele, ami miatt bűntudat tölti el.
Ha magadra ismersz, érdemes megszívlelned a szakemberek tanácsait, melyeket hasonló helyzetben lévő anyukáknak szoktak adni. Először is fogadd el, hogy ennyiféle elvárásnak egyidejűleg képtelenség eleget tenni. Majd lépésről lépésre különítsd el egymástól a valóban nagy jelentőséggel bíró és kevésbé fontos dolgokat, és a mindennapok során az előbbiekre fókuszálj.
Ha pedig valami még ekkor sem sikerül tökéletesen, ne tégy magadnak szemrehányást, hiszen te is csak emberből vagy, így aztán jogodban áll hibázni. Inkább arra gondolj, hogy a nehézségek dacára mennyi mindent sikerült már eddig is megoldanod.
Anyaság és karrier
Akadnak, akiknek nem hivatásuk gyakorlása, hanem az anyaság jelenti a valódi karriert. Másoknak viszont hosszabb-rövidebb babázás után hiányozni kezdenek a szakmai kihívások, netán a körülmények kényszerítik arra őket, hogy ismét munkába álljanak – ám előbb vagy utóbb szinte biztosan felébred bennük a bűntudat, amiért napjaik jelentős részét csemetéjüktől távol töltik.
Amennyiben te is a dolgozó anyukák népes táborát gyarapítod, az önmagaddal való vívódás helyett tudatosítsd magadban: ahhoz, hogy gyermeked elégedett legyen, először neked kell azzá válnod – ennek pedig elengedhetetlen feltétele, hogy harmóniában élj önmagaddal és a világgal, azaz elfogadd a helyzetedet.
Ami lurkódat illeti, neki a legkevésbé sem mintaanyára van szüksége – boldogan beéri azzal, hogy képes vagy elég jó anyja lenni. Ezt pedig úgy valósíthatod meg, hogy a vele töltött korlátozott időt az iránta való szereteted kifejezésére fordítod, megerősítve a kicsiben, hogy mindennél fontosabb számodra, még akkor is, ha nap mint nap el kell válnotok egymástól.
Sétáljatok, játsszatok, legfőképpen pedig kommunikáljatok – és akkor se hagyd elkalandozni a figyelmedet, ha már századszorra kell végighallgatnod azt a bölcsődei vagy óvodai sztorit, ami már elsőre sem tűnt különösebben izgalmasnak.
Anyai önbizalomhiány
Megesik, hogy az anya gyenge önbizalmánál fogva nem érez magában kellő ítélőképességet és rátermettséget ahhoz, hogy felnevelje gyermekét.
A fontosabb döntéseket átengedi a család valamely másik tagjának – a párjának, az édesanyjának, esetleg az anyósának -, mivel úgy gondolja, a gyereknek is ez az érdeke, miközben a felelősségtől is megszabadul, bár ezt valószínűleg magának sem szívesen vallja be. A bűntudat azonban ott dolgozik benne, hiszen a szíve mélyén jól tudja, hogy így nem tesz teljes mértékben eleget szülői feladatának.
Az ilyen fokú konfliktuskerülés látszólag jót tesz a szülő-gyerek viszonynak, hiszen még csak egy hangos szó sem hangzik el, hosszabb távon azonban a mama és a csemete óhatatlanul eltávolodnak egymástól.
A harmónia ugyanis éppen a konfliktushelyzetek felvállalásával alakul ki, hiszen ezek által valósíthatóak meg azok a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumos megoldások, melyek a kapcsolat alappillérét jelentik.
Ha magadra ismersz, érdemes erőt venned magadon, és az átmeneti kellemetlenségek árán is lejátszanod gyermekeddel az aktuális meccset, anélkül, hogy ehhez bármely családtag segítségét kérnéd.
Forrás: femina.hu
