A babák immár 9 hónaposak lettek. Nagyon gyorsan telik az idő, ez lehetne amolyan közhely is, de tényleg nem az, rohannak a napok és a hetek egymás után. A nagyobbakkal belerázódtunk az óvodai életbe, jól kialakult ritmusunk van. Apa viszi őket reggel, én pedig ebéd után elhozom őket.
Szerző: Pintér Mónika blogger, Szeretetkonyhám
Reggeltől estig
A babák napirendje is fix, kialakult. Miután hajnalban kaptak tápszert, fél 8 körül kelnek, ezután öltözünk, reggelizünk (kenyérke, kifli, csirkemellsonka, zöldségek, zabkása stb.), játszunk.
Igyekszem mindig frissen turmixolni nekik és variálni a gyümölcsöket, a gabonaféléket. Ezután következik az öltöztetés és a séta. Mivel viszonylag enyhe időnk volt, késő ősszel és télen is szívesen töltöttem velük az időt a levegőn. Mindennap háromnegyed 1-re érkeztünk az ovi elé a nagyobbakért, kivéve, ha valaki beteg volt.
Szerencsére a nagyok elég jól bírják az ovit betegségek nélkül. Hazaérve húsos főzelék és/vagy tápszer következik, majd kezdetét veszi a délutáni alvás. Ilyenkor a középső lányomat is altatom, így a három kicsit egyszerre fektetem. Ha szerencsém van, sikerül is. Ekkor van egy kis csend, egy kis pihenő számomra is. A 6 éves nagylánykánk, aki nem igényli már a délutáni alvást, ez idő alatt szépen csendben eljátszik a szobájában. Legózik, rajzol, gyöngyöt fűz.
Délután itthon közösen játszunk, uzsonnázunk. Ilyenkor húsos főzeléket kapnak a babák, vagy azt, amit épp sütök (gyümölcsből készült babapalacsintát, babamuffint, ilyesmit). Amikor apa hazaér a munkából, folytatódik a játék és a móka. Ha az időjárás engedi, szívesen megyünk még egyet sétálni, a sötét ellenére is. Leginkább csak a négy gyerek felöltöztetése rettent el bennünket az indulástól.
Ezután ágyikóba be, cumisüveg és alvás. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy lett egy rongyis babám. Eddig sosem volt a gyerekeim között olyan, aki rongyihoz ragaszkodott volna. Lotti viszont magától megtalálta a pici, vékonyka kispárnát a feje alatt, és azt „gyöngyörgetve” alszik el mindennap.
Fejlődés, összhangban
Napközben átlag 3-4 órát alszanak a picik a napi két altatással, éjszaka pedig körülbelül 10-11 órát. Éjszaka előfordul még, hogy kelünk etetni, vagy épp cumit visszaadni, de egyre többet tudunk mi is egyhuzamban pihenni. A férjem is maximálisan kiveszi a részét a gyerekek gondozásából, éjszaka is felváltva kelünk hozzájuk. Fantasztikusan kiegyensúlyozott, nyugodt kisbabák mindketten. A fogzásuk nagyon beindult. A kezdeti két fogacska után egyszerre jött fejenként 6 további. Ezt enyhe náthával átvészeltük. Szerencsések vagyunk, nem voltak hasfájósak, és a fogaik is gyakorlatilag észrevétlenül bújtak ki.
Az egyik nagymozgásban az egyik volt gyorsabb, a másikban a másik. Szépen, összhangban fejlődtek. Egyik napról a másikra fel is ültek, innen pedig nem volt megállás: elkezdtek oldalazva lépegetni a bútorok mentén.
A karácsonyi szünet végére ezt olyanannyira tökélyre fejlesztették, hogy szinte már futottak a biztonságot jelentő kanapé, ágy, nappali bútor segítségével. A hozzátáplálás is haladt szépen, mindent elfogadtak, mindent jóízűen megettek. Egyre többször kaptak darabos ételt.
Egy fél kiflivel kezdtük, aztán egyre többször hagytam darabosra a főzeléket, aminek az állagát meg kellett szokniuk. Először kilökték a nyelvükkel vagy épp öklendeztek tőle, de néhány hét alatt szépen elfogadták azt is. Zöldég-gyümölcs-hús-hal-gabona kombinációkat kaptak, tojást, tejterméket továbbra sem. Közben volt itthon egy riadalmunk, a középső lányunkról kiderült, hogy mogyoróallergiás, gyógyszerrel távoztunk a kórházból. Ez még nagyobb óvatosságra intett bennünket a kicsik hozzátáplálását illetően. Amikor az időjárás engedte, óriási sétákat tettem a babákkal.
Ettől függetlenül igyekszem mindenkinek egy kedves mosollyal megköszönni az érdeklődését. Nagyon sokan kívánnak nekünk minden jót és jó egészséget. Még sohasem tapasztaltam ilyet.
A gyerekek jellemfejlődésében történt egy érdekes fordulat. Luca, aki eddig csendes, szemlélődő, nagyon nyugodt (néha talán túl nyugodt) kislány volt, egyszer csak elkezdett kinyílni. Harsány, huncut és hangosabb kislány lett belőle, hangos kacajával mindennap megörvendeztetett bennünket, Lotti pedig, aki eddig az életrevalóbb volt, hirtelen „megkomolyodott” és nyugodt kis szemlélődővé változott.
Ünnepek, másképp
A december hozott egy kis havat, amit igyekeztünk kiélvezni a gyerekekkel. Sajnos, a karácsonyi ünnepek előtt az ovisok hazahoztak egy nagyon durva lefolyású, hányást-hasmenést okozó vírust. Anna lányunk kezdte, majd Adél folytatta. Folyamatosan igyekeztem szeparálni őket, és amilyen gyakran csak lehetett, fertőtlenítettem. Ennek ellenére elkapta a férjem, majd a nálunk segítő nagymama, ő pedig hazavitte a nagypapának is, aki szenteste emiatt kórházba került. Nagy volt a riadalom, de szerencsére hamar túlesett rajta mindenki. Csodával határos módon a babák és én nem kaptuk el, pedig a végén már tényleg én ápoltam mindenkit idehaza. Az első ikres karácsonyunk tehát kissé betegesen telt – és akkor még nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet.
A karácsonyt próbáltuk szűk családi körben megtartani, a betegségek miatt rendhagyó módon sehová sem mentünk és hozzánk sem jött senki. Ez talán először történt meg közös életünkben, mert még az első Covid-hullám idején is együtt karácsonyoztunk a családjainkkal.
Ami szépen újra „körbement” a családban. Csodával határos módon a picik enyhe nátha formájában estek át rajta, én pedig ismét megúsztam. Nem is értem, hogyan, hiszen számomra is kimerítő időszak volt ez.
Megint Anna kezdte, majd a férjem került olyan állapotba, hogy fel sem tudott kelni. Magas láz, torokfájás, köhögés. A szilvesztert teljesen szeparálva, az ügyeleten töltöttük, és Újév alkalmából csak a szobaajtóból integettünk egymásnak. Adél lányunk ugyancsak elkapta, neki elhúzódó középfülgyulladása alakult ki. Az i-re a azonban a nagylányunk tette fel a pontot egy pozitív újévi Covid-teszttel. A lakásunk úgy nézett ki, mint egy kórház, mindegyik szobában lábadozott valaki, én pedig a picikkel elkülönülve igyekeztem megúszni mindent, miközben a többieket ápoltam. Mivel van bennem egy kis babonásság is, egyből végigfutott rajtam, hogy biztosan ilyen lesz az egész évünk, ha ilyen betegen kezdtük.
Ha mindez nem lenne elég, a soron következő fül- és hallás- vizsgálat sem sikerült az ikreknél, amibe lassan bele is fásultunk. Nagyon-nagyon sokszor próbálkoztunk vele, és hol technikai okok miatt, hol rossz fülnyomás miatt, de sosem sikerült. Emiatt most már továbbirányítottak bennünket Budapestre, a SOTE Klinikára, mert a lányok már rég túljutottak azon az életkoron, amikor egy újabb halasztás beleférne.
De megint várnom kellett… A budapesti vizsgálatot le kellett mondanunk a lányok náthája miatt, ennek a vizsgálatnak a feltétele ugyanis a makkegészséges állapot, sőt az, hogy lehetőleg a vizsgálat előtt legalább egy hónappal se legyenek betegek, náthásak sem!
Minden információ egy helyen az ikrekről!
IKREK különszámunk megvásárolható webshopunkban!
