Ez az én történetem. Sokan vagyunk, akik a lombikozás nehéz és lemondásokkal teli útját választják azért, hogy gyermekük születhessen.
Szerző: HelloBaby magazin
Vannak találkozási pontok, de mindenki más úton halad. Az, hogy kinek hogy alakul közben az élete, függ persze a környezetétől, az anyagi lehetőségeitől, de elsősorban rajta múlik. Azon, hogy mennyire elszánt, milyen lemondásokra képes, milyen a személyisége, képes-e újra és újra felállni egy-egy kudarc után.
Joggal merülhet fel a kérdés, miért hajszoltam magam a végsőkig, miért nem szálltam ki én is hamarabb, megérte ilyen mélységben megjárni a poklot? Igen, és akkor is ezt válaszolnám, ha nem szuszogna itt mellettem a kislányom. Nekem végig kellett mennem ezen az úton, hogy feltehessem mindkét kezem, megtettem mindent, életem hátralévő részében egyetlen nap sem fogok szemrehányást tenni magamnak. De addig, amíg idáig eljutottam, számtalanszor kerültem padlóra, ahonnan újra és újra fel kellett állni.
Ahogy Reményik Sándor Kegyelem című versében:
“Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.“
Lombikozás számokban
- 5 év lombikozás
- 13 beültetés, ebből 7 stimulációs és 6 fagyasztott
- 107 leszívott petesejt
- 73 megtermékenyült petesejt
- 24 lefagyasztott embrió
- 33 beültetett embrió
- ebből 17 friss és 16 fagyasztott
- 1 gyönyörű kislány 🙂
Újratervezés
Az én utam a gyermekáldásig nem volt egyenes, de még a lombikos utam sem. A férjemmel 8 év ismeretség után, 2005-ben házasodtunk össze. Az első lombikra 2008 decemberében került sor, előtte volt két inszemináció, ami nem hozott eredményt. A korom miatt (majdnem 35 éves voltam akkor) javasolta a doktornő, hogy próbálkozzunk inkább lombikkal.
Az 5. beültetésig minden protokoll szerint történt, stimulálás, vérvételek, ultrahangok, beültetés. Az elején azzal nyugtattam magam, hogy az esetek többségében 3-4 beültetésre van szükség a siker eléréséhez. Miután az ötödiknél sem lettem várandós, jött az újratervezés. A doktornő is azon az állásponton volt, hogy nincs értelme belevágni a 6. lombikba úgy, hogy nem próbáljuk meg kideríteni a sikertelenség okát. Genetikai vizsgálatot javasolt. Rákérdeztem, mi a véleménye az inzulinrezisztencia vizsgálatról. Nem tartotta elképzelhetőnek, hogy esetemben erről lenne szó, hiszen nem vagyok sem elhízott, sem szőrös, policisztás ovárium szindrómában sem szenvedek. Egyébként is vitatott volt akkor, 2010-ben, hogy valóban hatással van-e a termékenységre az inzulinrezisztencia. Abban maradtunk, hogy ha megvan a genetikai vizsgálat eredménye, jelentkezem. Közben bújtam Zita West könyvét (Gyermeket szeretnék) és az internetet, hogy milyen vizsgálatra mehetnénk még el. Találtam egy cikket arról, hogy bizonyos immunológiai betegségek okozhatnak meddőséget. Egy magánrendelőben megcsináltattam a terhespanel nevű vizsgálatot. A leleten megdöbbentő értékelést találtam.
Az 1998-ban elvégzett biopszia alapján Crohn betegségre gyanakodtak. Az immunológiai lelet készhezvétele után nem sokkal mentünk genetikai vizsgálatra, ahol semmilyen eltérést nem találtak. Rákérdeztem a lisztérzékenységre, a doktor úr azt mondta, ne foglalkozzak vele, az ilyen vizsgálatoknak semmi alapja nincs, feleslegesen tenném ki magam a vékonybél-biopsziának. A meddőséghez pedig semmi köze. Javasolta viszont, hogy csináltassunk összeférhetetlenségi vizsgálatot.
Azt javasolta, hogy minél hamarabb menjek tükrözésre, és ha tényleg lisztérzékeny vagyok, kezdjem el a diétát. Minimum fél, de inkább egy évig ne is gondoljak újabb lombikra. Lesújtott a hír. A férjem azzal vígasztalt, hogy talán megtaláltuk az okot, most arra koncentráljunk, hogy minél hamarabb a végére járjunk a dolognak. 2010. március 30-án megtörtént a vékonybél-biopszia, ami igazolta a cöliákiát. Április 11-én áttértem a gluténmentes étkezésre. Ez nem tűnhet nagy tragédiának, de én ezt is nehezen éltem meg. Ismét valami, ami miatt más vagyok, ami szigorú kontrollt, életmódváltást és komoly lemondásokat követel. A diéta egyébként nagyon hamar éreztette hatását, elmúltak a bélgyulladásos panaszok, a gyógyszereket is elhagyhattam. Június 22-én átestem a diagnosztikus laparoszkópia és hiszteroszkópia vizsgálaton. Szerencsére ennek során nem találtak semmi elváltozást.
A történet rövidített változata a HelloBaby magazin korábbi számában jelent meg. Szerzője szeretné névtelenségét megőrizni.
Ajánljuk még a témában:
