Mit csinál a laktációs szaktanácsadó?

Itt van a nagyi, a csecsemős, a gyermekorvos, a védőnő, és még egy csomóan, akik örömmel adnak tanácsot. Minek a szoptatáshoz külön szakember? Ha boldogulsz nélküle, persze az a legjobb. Ám előfordul, hogy speciális felkészültségre van szükség a probléma megoldásához.

 

Sződy Judit írása

 

Tíz éve még szinte senki nem tudta, hogy léteznek olyan szakemberek, akik kifejezetten a szoptatás támogatásával foglalkoznak. Ma már Semmelweis Egyetemen szerezhetik meg a nemzetközi laktációs szaktanácsadói (IBCLC – International Board Certified Lactation Consultant) vizsgához szükséges tudást, akik erre a pályára kívánkoznak. A vizsgára engedés feltétele több száz óra gyakorlat és egészségügyi előképzettség.

A nagymamám kinevetne

Sokszor hallom, hogy régen mindenki tudott szoptatni, nem kellett senkinek tanácsadó. Ez igaz is, meg nem is. Régen a szoptatás – néhány kivétellel – nem volt választható. A kisbaba élete függött attól, hogy szoptatják-e vagy sem, ha az anyának nem sikerült, a többi nőre volt utalva, ez volt az egyetlen biztosíték a baba életben maradására. Próbálták más állat tejével, pépekkel, húslevessel életben tartani a csecsemőt, de többnyire vagy az elégtelen táplálékbevitel vagy a fertőzés csökkentette az esélyeit. És, hogy régen ne kellett volna tanácsadó? Biztos volt, akinek kellett. Ott volt tanácsadónak a bába és az idősebb nők, akik mind sok gyereket szoptattak már. Csakhogy régen a legtöbb nő már egészen kiskorától szívta magába azt a tudást, ami a szoptatáshoz szükséges. Csecsemőkortól nők között élt, ahogy növekedett, születtek körülötte új kisbabák, látta, hogy őket hogyan szoptatják, látta a nehézségeket, a megoldásokat, látta, hogy a macska meg a kutya hogyan szoptat és hogyan választja el kicsinyét. Valójában születésétől fogva tanulta a „szakmát”.

 

Miben különbözik ettől a mai világ?
Ma az anyatej hiánya, a szoptatás elmaradása a mi kulturális közegünkben nem sodorja életveszélybe az amúgy egészségesen született kisbabákat. Ma az anyák és orvosok tudják ezt, és sokan a szoptatást és a tápszeres táplálást egyenrangú alternatívaként állítják be. Ma az anyák nem készülnek születésüktől fogva az anyaságra, hanem valójában rájuk zuhan ez a felelősségteljes feladat. Ma már sokkal többet tudunk a szoptatásról, mint régen, ezért olyan nehéz helyzeteken is át tudjuk segíteni az anyákat, amelyeken száz éve még nem lehetett volna. A mai nagyszülők többsége abban az időszakban nevelte a gyerekét, amikor bűn volt a babát három óránál gyakrabban mellre tenni, éjszaka szoptatni és fél éves korig várni a hozzátáplálással. Ebből rengeteg tévhit származik, ami összezavarja a mai szülőket. Ráadásként ott van számos kulturális beidegződés, ami komoly akadályt jelenthet a szoptatni kívánó anyának. Ezeknek a nehézségeknek a legyőzéséhez nagyon sok támogatás szükséges. Ezért van szüksége egyes anyáknak szoptatási szaktanácsadóra.

 

Kórházban, rendelőben, a család otthonában

Ma már sok IBCLC dolgozik egészségügyi intézményekben. Legtöbbjük az alapszakmáját űzi, és mellette segít az anyáknak, ha az ideje engedi. Gyermekgyógyászok, más orvosok, ápolók, szülésznők, csecsemős nővérek, védőnők, és még sok más szakma képviselője rendelkezik érvényes szaktanácsadói kártyával. Csak egy-két szülészeten oldották meg eddig, hogy teljes állású laktációs szaktanácsadó segítsen az anya-baba párosnak közvetlenül szülés után és az első napokban – bár erre igen nagy szükség volna mindenütt.
Léteznek laktációs ambulanciák országszerte, melyek többsége társadalombiztosítással vehető igénybe, míg néhány magánrendelő részeként működik.
És vannak laktációs szaktanácsadók, akik elmennek a család otthonába, és ott nyújtanak segítséget.

 

Két-három óra?

Ha valaki házhoz hívja a laktációs szaktanácsadót, a legjobb, ha számít arra, hogy két, három, vagy több órát is együtt fognak tölteni. De arra is számíthatnak, hogy mindez nem lesz unalmas. Hogy minek ez a sok idő? Természetesen benne foglaltatik a probléma megfogalmazása, és a fontosabb információk összegyűjtése a várandósságról, a szülésről, a kisbabáról, a családról, az eddigi tapasztalatokról, a szoptatással kapcsolatos elképzelésekről, tervekről és a jelenlegi mindennapi gyakorlatról. A tanácsadó a szülő engedélyével megvizsgálja a kisbaba száját, nyelvét, szájpadlását, izomtónusát és az anya mellét, mellbimbóját, ha ez szükséges. A baba vizsgálatához persze kivárja, hogy a kisbaba éber legyen, a legritkábban ébreszti fel álmából – kivéve, ha a probléma maga az aluszékonyság. Megnézi, hogy az anya hogyan teszi mellre a kisbabát, és, ha szükséges, már ebben a fázisban is tesz javaslatokat a változtatásra. Megnézi, hogy a baba hatékonyan szopik-e, hogy elég tejhez jut-e, hogy kényelmes-e a szoptatás a babának és az anyának is. Eközben folyik a beszélgetés, aminek segítségével a tanácsadó még jobban megérti a probléma lényegét, új aspektusok szerint vizsgálja azt, és közben felméri az anya lehetőségeit, vagyis azt, hogy az adott helyzetben mennyi változtatást tud megvalósítani, mennyi energiát tud szánni a dologra. Egészen más lehet a helyzet akkor, ha több gyerekes, egyedülálló, vagy legalábbis a nap nagy részében egyedül helytálló anyáról van szó, vagy olyasvalakiről, akinek még csak egy gyerekre kell összpontosítania, sok segítsége van, és családja támogatja a szoptatást.
A tanácsadó tehát meghallgatja az anya céljait, felméri az aktuális helyzetet, és javaslatokat tesz, miközben megmutatja a gyakorlatban is a megfelelő mellre tételt, a kényelmes szoptatási pozíciókat, vagy, ha szükséges, a segédeszközök használatát. Szükség esetén az anyát továbbirányítja más szakemberhez – szakorvoshoz, gyógytornászhoz, pszichológushoz.

 

Mi az amit nem tesz?

Nem vonja kétségbe az anya érzelmeit és szükségleteit. Nem beszéli rá a szoptatásra és nem beszéli le a szoptatásról. Valójában sokszor nem is ad tanácsokat, hanem az anyával együtt megkeresik azt az utat, ami segít megoldani a problémát.
A tudnivalókról jegyzetet készít, és írásos formában is családnál hagyja. Ha szükség van rá, további szakirodalmat, filmet, ábrákat küld utólag e-mailen, és egyben biztosítja az anyát a további kapcsolattartás lehetőségéről.
A látogatás anyagi vonzatát természetesen előre tisztázzák. Vannak tanácsadók, akik szerződésben állnak egyes egészségpénztárakkal. Ha ez fontos lehet, érdemes előre rákérdezni.

Miben segít a laktációs szaktanácsadó?

  • Ha kevés vagy túl sok a tej
  • Ha fájdalmas, sebes, gyulladt vagy ödémás a mell
  • Ha a baba nem akar vagy nem tud szopni
  • Ha a baba nem gyarapszik jól
  • Ha az anya krónikus vagy akut betegsége miatt akadály gördül a szoptatás elé
  • Ha a baba speciális állapota miatt nehezebb a szoptatás
  • Ha az anya tanácstalan vagy összezavarodott
  • Ha kezdődik a hozzátáplálás, de az anya még sokáig folytatni szeretné a szoptatást
  • Ha az anya abba szeretné hagyni a szoptatást, vagy nehézségei adódnak az elválasztódási folyamattal
  • Ha az anya visszamegy dolgozni, de szoptatni is szeretne

 

A jelenleg dolgozó, érvényes IBCLC kártyával rendelkező laktációs szaktanácsadókat megtalálod itt:

www.ibclc.hu

Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. április-májusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

 

 

 

 

 

Hozzászólások