– ahogy a beszéddel éppen ismerkedő kicsik olykor becézik a villamost és a pocsolyát… Vajon ilyenkor azonnal javítani kell a helyes alakra? Többek között erre a kérdésre is válaszol Sződy Judit pszichológus a második életév fejlődési-fejlesztési kérdéseivel kapcsolatban.
Mindannyian szeretnénk, hogy a gyerekünkben rejlő képességek a felszínre kerüljenek. Hogy egész életében élni tudjon lehetőségeivel. Segítünk, hogy segíthesd!
Az egyéves kor komoly fordulópont a babák – és így a szülők – életében. Feláll, és önállóan járni kezd, kimondja az első értelmes szavakat. Sok mindent megért, amit mondunk neki. Utánozni kezdi, amit csinálunk. Már nem csak őt alakítja a környezete, hanem ő is alakítja a környezetét. Fontos tudni, hogy az első években meglehetősen változatos a gyerekek fejlődése, két egészséges apróság akár fél év eltérést is mutathat bizonyos területeken. Ha aggódsz, beszéld meg a védőnővel vagy a gyermekgyógyásszal, hogy a te porontyod hol helyezkedik el az átlaghoz képest, szükség van-e valamilyen fejlesztésre, vizsgálatra, esetleg különleges figyelemre.
Mozgás
Teljesen rendben lehet, ha egy baba akár másfél éves koráig nem jár önállóan. Ha ügyesen halad “négykéztérden”, ha kapaszkodva képes felállni és néhány lépést megtenni, akkor valószínűleg semmi gond. Nem kell vezetgetni, nem kell járáskönnyítő játékokat vásárolni, vagy bébikompba tenni. Azok a gyerekek, aki a saját ritmusuk szerint fejlődhetnek, legtöbbször stabilabban, biztonságosabban és harmonikusabban mozognak, mint azok, akiket siettetni próbálnak.
A szülők feladata az, hogy biztonságos, változatos terepet biztosítsanak a kicsinek. A járóka komoly korlátozás, ráadásul a rácsok arra ösztökélhetik a gyerkőcöt, hogy hamar állásba húzza magát, és sokat álldogáljon már akkor, amikor ízületei, izmai még nem készültek fel erre. Lakásban, kertben szélnek ereszteni egy bizonytalanul járó babát félelmetesnek tűnhet. Természetesen az egyik szemünket mindig rajta kell tartanunk, illetve fontos, hogy a veszélyforrásokat (kerti tó, mérgező növények stb.) elrekesszük előle.
Ha már stabilan jár, megkaphatja az első járgányát, kismotort, futóbiciklit, ez fejleszti az egyensúlyérzéket, erősíti a lábacskákat, és nem mellesleg a szülőket is intenzív mozgásra készteti.
A hinta remek eszköz továbbra is, nem is gondolnánk, mennyi mindenben segíti az idegrendszer fejlődését, a különböző agyterületek együttműködését, és ezáltal a figyelem összpontosítását, a gátló és serkentő központok érését. Hintázás közben a kisgyereknek folyton kontrollálnia kell az izmait, fejtartását, törzstartását, az idegrendszer ilyenkor elképesztő munkát végez, hogy minden apró izmot összehangoljon a hinta lendüléseivel. Kisebbeknek biztonságos bébihintát vegyünk, totyogók kaphatnak hintalovat, nagyobbacskák pedig koronghintát, természetesen szülői felügyelettel.
A totyogó finommozgása is fejlődik, már az ujjai közé tud csippenteni egészen apró dolgokat is, és ügyesen használja egyszerre mindkét kezét. Azt még ne várjuk el, hogy alkosson, gyurmafigurát vagy értékelhető festményt készítsen, de a kezébe adhatjuk ezeket az eszközöket, anyagokat. Nem baj, ha az írószert marokra fogja, sőt, adhatunk neki kifejezetten marokra fogható zsírkrétát is. Örömmel gyúrja a gyurmát, homokot, vagy akár a tésztát, közben rengeteg tapasztalatot szerez a dolgok hőmérsékletéről, felületének érdességéről, arról, hogy mi történik, ha összenyomja, mi történik, ha szétkeni, ha bevizezi… Természetesen csak addig érdemes engedni a kis művészt, amíg nem okoz nehezen helyrehozható kárt a lakásban, a környezetében vagy önmagában.
Hogyan segíthetsz? A kétévesek már nagyon lelkesen „rajzolnak”, és ezt nem feltétlenül csak a papír adta keretek közt teszik. Ha lehet, állíts fel neki nagyméretű táblát, adj a kezébe krétát. Vagy terítsetek a földre nagy ív csomagolópapírt! És következetesen állítsd le, ha a falra szeretne firkálni – persze, csak akkor, ha ez ellenedre van.
Beszéd
Van baba, aki egy éves kora előtt kimondja az első bizonyosan értelmes szót, és van, aki már elmúlt kettő, amikor ezt megteszi. Az időponton kívül még a beszéd kialakulásának módja is nagyon változatos. Akad olyan gyerek, aki egy-két szót használ nagyon sokáig, és csak hónapok múlva bővül jelentősen a szókincse, van, aki folyamatosan kezd újabb és újabb szavakat használni, és van, aki csak egy két értelmes szót használ, de szinte állandóan halandzsázik, az anyanyelvére jellemző hangsúlyokkal. A kimondott szavak változatosságánál fontosabb a beszédértés. Ha másfél éves korára sem ért meg egyszerű kérdéseket, utasításokat, (Hozd ide a cipődet! Kérsz inni?) akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki először a hallás vizsgálatát fogja javasolni. A beszéd képessége csak úgy tud fejlődni, ha a kisgyerek jól hallja, hogy beszélnek hozzá, és el tudja különíteni a szavakat.
Azoknak a gyerekeknek bővebb a szókincse, akik sok és sokféle beszédet hallanak: együtt vannak a szülőkkel a mindennapi élet során, felnőtt és gyerektársaságban is töltenek időt rendszeresen, énekelnek, mesélnek nekik. A mesét természetesen mindig a legjobb a gyerek életkorához szabni, ez még nem a bonyolult tündérmesék ideje.
Amivel biztosan nem segíted a beszéd fejlődését, ha minduntalan kijavítod a helytelenül ejtett szavakat, ha megismételteted vele a helyes változatot, ha feladathelyzetbe hozod, és szavakat, mondókákat akarsz vele megtanultatni. A legtöbb gyerek „magától” megtanul helyesen beszélni, vagyis pusztán attól, hogy a környezete helyesen beszél. Ráébred a hibákra, és elhagyja a hibás alakot. Valószínű, hogy egyszer szomorúan ébredsz rá, hogy nincs többé vimmalos és tocsolya…
Értelmi fejlődés
Milyen okos ez a kisgyerek! – lelkesednek a nagyszülők, bármit is csináljon szemük fénye. De mit is értünk értelmi fejlődésen ebben a korban? Leginkább azt, hogy a gyerkőc egyre inkább megérti, mi történik körülötte. Megfelelően képes utánozni bizonyos tevékenységeket, megérti az egyszerű szabályokat, kategóriákba tud rendezni dolgokat. Lassan összetettebb kéréseket is tud teljesíteni (Menj ki a mamához, kérj tőle inni!), illetve megért bizonyos összefüggéseket (Akkor esszük meg a szőlőt, ha hazaértünk.).
A másfél-kétéves gyerek már roppant kíváncsi. Szinte folyamatosan kérdezgeti „mi ez?”, és ennek változatait. Kialakulhat már kitüntetett érdeklődés bizonyos dolgok iránt – vonatmánia, kutyaimádat. Lehetnek kedvenc játékai is. Nagyon fontos, hogy ne legyenek elvárásaink még a kicsi felé, ne hangoztassuk, hogy neki ezt és azt már tudnia kéne. Ne feltételezzük róla, hogy ha egy intelmet megért, akkor képes is lesz annak megfelelően viselkedni (pl. Ne öntsd ki a legókat a földre!). Ebben a korban, és még egy ideig, az önfegyelem, a kielégülés késleltetésének képessége még gyönge lábakon áll. A szülő legfontosabb tulajdonsága a türelem.
Azzal segíthetjük az értelmi fejlődését, hogy bevonjuk az életünkbe, segíthet nekünk, amiben tud (pl. teregetés, száraz ruhák összegyűjtése, és így tovább), és eközben elmondjuk, mi milyen színű, mit hová teszünk (kategóriák, halmazok), mit miért csinálunk (összefüggések). Nem kell feltétlenül drága fejlesztő játékokat vásárolnunk, hiszen minden játék fejleszt, és a gyermek számára minden tevékenység játék. Komoly fejlesztő hatása van, ha kortársak, vagy kicsit nagyobb gyerekek társaságába járunk, hiszen felszabadultan utánozhatja a többieket, és megfigyelheti más korosztály tevékenységét.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez