Világszerte változatos a szülőcsatornáink alakja
Az ember esetében a szülőcsatorna és az újszülött mérete igen szoros egyezést mutat, épp emiatt nem ritkák a szülési komplikációk sem. Legközelebbi rokonainknál egészen más a helyzet, pl. a csimpánzbébik kisebbek és kényelmesen átférnek a szülőcsatornán. A feltételezések szerint az emberi szülőcsatorna szűkössége annak köszönhető, hogy az evolúció során egyre nagyobb aggyal rendelkezve a fejünk is egyre nőtt, és bár a medencecsontozat is próbálja követni e változásokat, ám amellett, hogy az anyáknak épen világra kell hozni a gyerekeiket, még járásképes testalkattal is kell rendelkezniük, a két lábon járás pedig speciális csontozati igényű. Gyakorlatilag egy evolúciós versengés eredménye a babák feje és a szülőcsatorna méretek közti nagyfokú hasonlóság, s a születés folyamatában a babák még így is forogni kénytelenek, hogy kiférjenek a szülőcsatornán.
A két irányból ható evolúciós nyomás alapján teljesen logikus volna, hogy az asszonyok világszerte nagymértékben hasonló kismedencével és szülőcsatornával rendelkezzenek – azonban egy új vizsgálat alapján a tények ellen egészen ellentmondanak.
Valamikor a 20. század elején, amikor a csontozat röntgenes átvilágítása terjedni kezdett, már sejtették, hogy vannak jellegzetes különbségek a kismedence csontozatában, azonban ekkor még nagyrészt európai nőket vizsgáltak. A frissebb eredmények már számtalan földrajzi helyen élő és különböző etnikumhoz tartozó nő esetében is jelentős eltéréseket mutattak ki, azonban a tankönyvek nagyrészt csak a 20. század eleji mérések szerinti 4 kategóriát mutatják be. Ahhoz, hogy a szülészeti ellátásban az adott anya medencecsontozatának megfelelő módon figyeljenek az esetlegesen ebből adódó komplikációkra, szélesebb körű ismeretek szükségesek, mint a négy hagyományos kategória által nyújtott. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni az a globális felmérés, amelyet két angol kutató végzett el. Összesen 348 női csontváz teljes méretét és külön a kismedencei csontjait mérték meg egységes elvek alapján, a csontok az i.e. 2000-től napjainkig élt nőkhöz tartoztak, és a világ 24 különböző népességéből származnak Patagóniától Japánig (a teljes bolygót átfogóan). A pontos méretadatok mellett az adott nők földrajzi otthona és etnikuma alapján azt az evolúciós távolságot is felmérték, ami az emberiség őshazájának számító közép-afrikai régiótól elválasztja az adott nőt. Feljegyezték az otthonuk klimatikus viszonyait (egyes elméletek szerint ugyanis ez is befolyásolja a szülőcsatorna alakját és méretét), kiszámították a csontozat alapján az adott nő valószínű magasságát és testtömegét is az adott etnikumnak megfelelő standard alapján.
Az eredmények szerint nagy jelentőségű eltérések vannak a nők földrajzi elhelyezkedése alapján abban, hogy pontosan milyen alakú a szülőcsatorna, milyen arányok jellemzik a kismedence csontozatát. Az alak, arányok változékonysága csökkent azzal a távolsággal, ami Közép-Afrikától elválasztotta az adott etnikumot, ez pontosan egyezik azzal is, amit a genetikai változatosságban is tapasztalunk az emberek körében. A klimatikus adatokkal nem mutattak ki összefüggést, miután az adott nő genetikai távolsággal korrigált jellemzőit vették figyelembe (azaz nem a klíma, hanem az afrikai ősöktől való távolság volt a döntő). Egyetlen szignifikáns eltérést a medence bemenetének alakja mutatott a klímával összefüggően: a hűvösebb éghajlaton élő nőknél szélességében elnyúltabb ovális volt (az európai népességre alapvetően ez a jellemző). Nem voltak eltérések abban a tekintetben sem, hogy az adott nő mekkora testméretű – sem a magasság, sem a testalkat nem befolyásolta a medencecsontozat és a szülőcsatorna felépítését. A ma tapasztalható földrajzi-etnikai különbségek legnagyobb részben génsodródás eredményeként alakulhattak ki, különösebb evolúciós nyomás nélkül. Érdekes, hogy a kismedence csontozatának Afrikától való távolság szerinti eltérései sokkal jelentősebb arányúak, mint a koponyacsontéi!
Az adatokból úgy tűnik, hogy a szoros méretazonosság a babák feje és a szülőcsatorna közt nem egy hosszú evolúciós verseny eredménye, hanem az elmúlt évezredek életmódváltásának, javuló körülményeinek „mellékterméke” lehet. Az egyértelmű trendekben jelentkezik, hogy az újszülöttek egyre nagyobb súllyal jönnek a világra, s ez a mezőgazdálkodás kezdete óta így megy, s a 20. század második felében különösen fokozódni kezdett.
Azzal, hogy az eltérő etnikumú nőknél eltérő szülőcsatorna jelleget pontosan felmérték, lehetőség nyílik a szüléseket levezető orvosok, bábák számára az adott etnikumra jellemző szülőcsatorna típusa ismeretében beavatkozni vagy épp nem beavatkozni a szülés folyamatába, így talán a komplikációk száma is csökkenthető lesz. Ez különösen a soknemzetiségű országokban fontos információ.
Emellett a felismert változékonyság a hominida őseink medencecsontjainak megítélésében is változást hozhat, hisz azokat is a modern európai csontokkal hasonlították csak össze s ezen összevetésből vontak le következtetéseket. A mostani eredmények szerint az a valószínűbb, hogy a hominidák medencecsontjainál a maihoz hasonlóan a génsodródás volt a változások fő oka.
A kutatás eredményét a Proceedings of the Royal Society B. október 23-án jelentette meg, a teljes cikk olvasható:
http://rspb.royalsocietypublishing.org/content/285/1889/20181807
